Autóépítés

 Itt az ideje egy kis összesítésnek, ezért megteszem. Érkezett ide egy halom vas, meg szemét, amire azt mondták, hogy egy Mercedes 170V 1937-ből. Én is úgy születtem, hogy hittem az emberekben és az embereknek, de ezt már szépen, lassan kezdem kinőni. Tehát kétkedve fogadtam az autó típusáról szóló kijelentést, azt meg pláne nem akartam elhinni, hogy azért vettek két autót, hogy végül egy se legyen, ugyanis ez történt.

Annak idején a búcsúban mindig azt kiabálta a kötött holmit áruló fickó, hogy "Ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek!" Nem tudom miért vert össze-vissza, de én inkább kiabálhatnék ilyesmit: - Ide verek, oda verek, itt vannak a deneverek! Nem kell megijedni! Nem bántom a szőrös esernyőket, be sem költöztek a műhelybe, hiszen melyik állat bírná egy Lakatosz Kalapácsolikuszon kívül ezt a zajt? Pusztán csak az a helyzet, hogy nehéz eltalálni az első ütközőtartó pontos pozícióját. Ezért gondoltam, hogy az orr borításának felhelyezése után építem be az alkatrészt. Ezzel csak az a gond, hogy az alsó részét nem lehet meghegeszteni csak tükörből. Tehát lógtam befelé a csomagtartóba fejjel lefelé, és szentségeltem, mert elfelejtettem, hogy az elem amire rögzíteni szeretnék Timbuktuban készült, és ott még nem találták fel a hegeszthető alapozót. Így igazán szórakoztató volt, ahogy tükörből nagy nehezen becéloztam a kívánt pontot, majd az ívet nem fogó drót odébb lökte a k...

Mély fájdalommal szívemben, megtörve tudatom minden kedves olvasóval, hogy hosszú szenvedés után, súlyos betegségben nem sikerült elhaláloznom, sőt milliárdos sem lettem, ezért tovább kell folytatnom az autóépítést, és annak történéseiről való tudósítást. Ma már meg is borotválkoztam, így nem dobtak a kalapomba aprópénzt, mint tegnap. Bár még csúnyán köhögök, de már nem köpök olyat mint a tapétaragasztó, pedig már vetettem egy pár tekercs tapétát, hogy spóroljak egy kicsit. Karácsony óta szenvedtem, de nem engedtem lazát. Kerek egy napot voltam itthon, Újév napján. Szokatlan is volt ilyen hosszú időt itthon tölteni a családdal. Ja... Jött egy gyerek, ismerős volt valahonnét. Aztán azt mondta, hogy az enyém, de azt bárki mondhatja. Mindegy, lássuk mennyire haladtam két roham közt: Van már megerősödött baloldal. A jobb oldal is szépen belehúzott. A motortetővel még szenvedek, mert ritka rossz hozzáegyengetni az ívét a sárvédőkhöz, amik ráadásul össze is voltak gyűrve az als...

Ismerősöm minden újévben bújjék-kal köszönt. Erre mit tud mondani az ember?: - Beléd is. Ilyenkor nagy év összesítések szoktak lezajlani, ebből én sem maradhatok ki. Nos, akkor lássuk is: Csináltam egy autót, meg még egyet, meg egy másikat is, és csinálok most is egyet, meg fogok is, de ez már a jövő év zenéje. Már nem sok minden fog változni a hátramaradó egy műszakban, így ezzel az állapottal búcsúzunk az ó évtől. Az ideiglenesen feltett hátsó sárvédő is rendesen szét volt gányolva. Jó nagy darabokon kellett foltoznom. Így nézett ki előtte. Már elkészült a legutolsó javítóelem is. Elgondolkodtam rajta, hogy annak idején amikor a puzzle elveszett darabkája helyére pótló elemet faragtam, az előre vetítette-e a sorsomat. El volt-e rendeltetve sors szerűen, hogy ilyen sok autót adjak vissza az életnek, vagy ez csak annak köszönhető, hogy apám azt írta be a felvételi papíromba, "értelmiségi származású" vagyok, így valahogy én a sor végére kerültem a ...

Kisült a térdkalácsom. Beletérdeltem valami kellemetlenül meleg dologba, de ezen nem lehet csodálkozni, mert a műhely veszélyes üzem, és többet térdepelek, mint a templomban szokás. Egyszer ha gazdag leszek, akkor a kaszni jön majd hozzám, és nem én megyek hozzá, vagyis lesz majd egy olyan emelőm, meg fordítóm, ami oda mozgatja a munkálandó felületet ahol én vagyok. Addig is viszont marad a térdelés, fekvés, kúszás, mászás, szentségelés. Mondjuk az utóbbi az akkor is megvan, ha éppen a munkapadnál állok. A múltkor kellemesen könyökölgettem hegesztés közben, amikor a kabátom ujján legurult az olvadt hegesztőfém, és a pulóverom beleolvadt a könyökömbe. Persze nem fájt volna annyira, ha nem fogyott volna ki a készletem a tűzálló felsőkből, így viszont egy remekbe szabott műanyagszálas textilipari termék volt rajtam, ami valószínűleg ásványvizes palack volt előző életében. Egy hétig vártam, hogy majd elmúlik a kellemetlen szúrás a sebesülésemnél, de aztán kicsavartam a kezem - mert az embe...

Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Itt van például az, hogy miért a legpofátlanabb, leghazugabb emberek jutnak a politikai ranglétrán gyorsan fel... Ja, bocs, visszaolvastam, a válasz benne van a kérdésben, úgyhogy ennek a talánynak a megfejtése kipipálva. Viszont itt van ez a Karmann ajtóhézag. Ez a kis pipamocsok olyan cifra átváltozásokra képes, hogy már annyit elmélkedtem rajta, mint Maris néni a budizáron. Hogy van az, hogy lakatoláskor egy pontosan (vagy majdnem) 5 milliméteres ajtóhézaggal rendelkező karosszériát adok át a festőnek - beállított zárakkal, hogy abban az állapotban kell összegittelni - majd egy becsukhatatlan, helyretehetetlen, síkokban, ívekben nem egyező valamit kapunk vissza. Vagy szűk, vagy tág (bár ez utóbbi mostanáig nem fordult elő), de sohasem passzol, csak majdnem. Még egyszer sem volt olyan, hogy csak úgy feltesszük, állítunk rajta, és kész. A múltkor még csavarnom is kellett az ajtón, pedig az fényezés után már kissé kockázatos. Szóval visszajött a...

Na, mit hozott a Mikulás? Én kifordítottam a bakancsom, de csak fa forgács hullott belőle. Ezért kellett megtámadnom a gyerekeket, hogy egy kis csokoládéhoz jussak, mert azt szeretem. Megpróbáltak védekezni, de a hihetetlen küzdősportbéli jártasságom ellen nem tehettek semmit az ovisok, az óvónő meg nem ért utol, mert ő meg kihívásokkal küzd testsúly terén. Ennyit a fikcióról. Természetesen volt nálam a Miku... behorpadt a sárvédője, de megoldottuk. A műhelyi folyamatokról nem tudom mit írjak, így a huszadik Karmann után. Január tizedikére kellene kész lennie, de folyamatosan újabb, és újabb, más feladatok kerülnek terítékre. Van még Tatra, meg egy másik Karmann, amik sírnak értem. Persze ennek a tébolygásnak vannak hátrányai. Sokszor már azt sem tudom hol tartottam azzal, amit otthagytam a másik kedvéért. A múltkor is balhé volt, amikor Tatrámnak szólítottam a Karmannt. Alig bírtam megmagyarázni, hogy félrehallotta, mert drágámat mondtam. Beépítésre kerültek a régóta ide-oda r...

Na, nem kifejezetten engem öl az ideg. Én megtanultam valamennyire kezelni. Nem ütök csak akkor, ha hétig számoltam... igaz, hatnál kezdem. Sokat segített a jóga. Mindig mondogatom magamban: "Jógázok, jógázok, és elhagynak a jó gázok." Főleg, ha zenei aláfestés is van: "engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem, gondoltam egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, villámlik mennydörög..." A kolléga viszont egy kicsit morcos volt reggel. Gondolom nem lépett egyszerre, aztán nem kapott rétest estére, vagy valami, de az biztos. - Nem passzol a takaró lemez. - ugrott a torkomnak már reggeli hétkor, amikor éppen csak pitymallott a kakas. - Be kell csiszolni, mindig is festés után csiszoltuk be. - így én. - Soha nem csiszoltuk be. - replikázott. - Te nem is, én csináltam, te csak feltetted. Erről a gyönyörű, számomra teljesen értelmezhetetlen dologról beszélgettünk. A gyár szakemberei ezzel akarták masszívabb szerkezetnek álcázni a nyuzga tart...

Tegyük fel, hogy valami megmagyarázhatatlan ok folytán, egy darab rohadást találunk az autónkon! Először is elvisszük a lakatoshoz, aki nagyon fog csodálkozni, hogy csak egy rozsdagóc van a kocsin, mert a rozsda az csordában jár. Mi viszont ragaszkodunk az egy darab folthoz, mert tudjuk, hogy csak annyi kell, és nem hagyjuk magunkat lefejni. Ha ezen túltette magát a szakember, akkor kijavítja a hibát. Mi elégedetten hazavisszük a járgányt, majd egy bizonyos idő után a szerkezet elkezd mindenhol rohadni. Ekkor mi nagyon idegesek leszünk, és visszamegyünk reklamálni a trógerhez, aki a szemünkbe nevet, erre mi jól pofán vágjuk, vagy (és) elindulunk a világba szétkürtölni azt, hogy amihez a lakatos hozzányúlt szétrothadt. Természetesen ez nem fikció. A múltkor azon kezdtem el morfondírozni, hogy szakszerű javítás esetén elindulhat-e kirívó rohadás a javítás miatt, és arra jutottam, hogy a klasszikus építésű öreg autókon egy kis odafigyeléssel nem lehet kárt okozni. Tehát nem szabad hag...

Már abban az időben is, amikor a 13 éves Skodám alja porrá oxidálódott, az a mondás járta, hogy amihez a lakatos hozzányúl, annak már vége van. A gyári rozsdavédelem helyzete azóta lassan javult. Megjelent a 6, majd akár a 12 év átrozsdásodási garancia, ami folyamatos ellenőrzés feltétele mellett, a lemez belülről kifelé irányuló teljes átrohadására vonatkozott. Tehát ha megnézzük ezeket az autókat, bizony ott viríthat a "vörös ördög", csak a lemez még nem lyukadt át, ha minden az eredeti. Ha nem tört a festékréteg egy horpadás miatt, és ha nem babrált bele az az átkozott fenevad, a lakatos. Miért is alakult ki ez a múlt homályába vesző monda a rothadást hozó mocskos kezű mesterről? Az öregebbek biztosan emlékeznek arra a korra, amikor még a tisztességes karosszériás garázsában ott álltak a hatalmas, nehéz gázpalackok. Csak az, és semmi más speciális eszköz. Oxigén, acetiléngáz keverék lángja volt a lelke mindennek. Ezzel melegítették a vasat, ezzel vágták a vasat, ...

Van ez a szuper jó kis 67'-es,Volkswagen Karmann Ghia Cabrio 1500 Rapid Turbo Interceptor Metal Túrórudi. (Írhatnék még ökörségeket, de csak a számig kell figyelembe venni, az is sok) Mint már leírtam, tényleg nagyon jó állapotban maradt meg az utókor számára a karosszéria. Nem hinném, hogy más Karmann ilyen jól nézne ki, de szerencsére ennek csak egy tehervonat ment neki, és csak 1 kilométert tolta maga előtt. (Lehet nem így volt, de adjuk meg a tiszteletet, ami szar, az szar!) Ez után remek mester vette kezelésbe, és munkát, méretet, formát nem kímélve egy újabb dimenzióba emelte ezt az autót. Mindez még el is rohadt, és csak ekkor jöttem én a szerény 45-ös lábamon csoszogva a képbe. A betonon mászva vágtam szét, hogy újra összerakjam, de szerencsére már nem csak őskori szerszámok álltak rendelkezésemre. A plazmavágó igazi kincs, de ezzel még nem teljes a lista. Van kérem szépen valódi bio termék is. Víz, és légbázisú ez az eszköz, mely egy visszaforgatott vasdarabon helyez...

Miközben ezeket a valamiket lakatolom, folyton egy olyan autón jár az eszem, amit magamnak és úgy építek, ahogy nekem tetszik. Sajnálattal közlöm az eredetiségmániásokkal, hogy az nem is lenne teljesen olyan mint amit annak idején átvettek a szalonban, hanem megfűszerezném egy-két nyalánksággal, persze csak ízlésesen. Viszont azt is tudom, hogy erre egy jó darabig nem lesz lehetőségem, így még szomorúbb a sorsom, de hagyjuk a nyavalygást másra. Mint a képen is látszik, remekül halad a munka, már azt is tudom, hogy hol lehetett a motortér annak idején, így már csak napok, meg egy tábla lemez kérdése, és már ki is alakulhat az eredeti állapothoz hasonlatos megjelenés. Bejött az illető, aki megvette, le homokszóratta, hazahozta, lefestette, majd egy évig kerülgette a vasat. - Hozhatom a benzint? - humorizált. Arra gondolt, hogy indíthatjuk-e már az autót, de nem talált meg a humorral, mert én már azon gondolkodtam, hogy leszámolok, és elmegyek a Bahamákra vízisít gyantázni. ...

MELODRÁMA Nekem melo, a tulajnak dráma. Hát több lesz két percnél mire kijavítom... phü. Kivarázsolom a Karmann kasznit, így az ár ennek megfelelően módosul. Az orra mondtam, hogy rossz, de a fart látva módosul a meghatározás: nem is annyira rossz az orr. Ezen az elemen nincs jó, csak kevésbé rossz. Az ilyenre mondja az ember, hogy inkább egy teljesen újat kellene gyártani, mint szórakozni vele. A képek nem adják vissza a hangulatot. Talán ebből a szögből jobban látszik a lemez, és laposvas halmaz. A nagystílű távolságokban elhelyezett hegesztések tovább emelik a munka pompáját. Van ahol centiméteres rétegekben halmozódik az anyag, mégsem alkot merev szerkezetet. Vajon mennyire nyikoroghatott menet közben. És még jobban is nézett ki kívülről, mint ahogy bontás közben megmutatkozott. Mindig egy kicsit vágtam belőle, de a végén átmentem hagymaszeletelésbe. Ha igazán szépen akarná az ember kijavítani, akkor sohanapja, és a közé a nap közé fog kerülni az elkész...

Ez a kupac már megint egy Volkswagen Karmann Ghia kabrió. Azaz csak lesz majd, mert most még csak egy orr kezdemény. Ez a gyűrött lemez egyveleg az alapja egy jövendőbeli gyönyörűséges autónak. Ezt a részt már egyszer, egy másik kocsi építésekor félretettük, mert annyira rossz állapotban van, hogy akkor nem fért bele az időkeretbe, de most erre is sor került. Nem kell félni, a far is hasonlatosan ramaty, így a jó, és rossz egyensúlya nem fog felborulni, így nem omlik össze a világ. A tulajnak az volt a kérése, hogy nagyon igényesen készítsük el a gépet. Mintha szoktunk volna igénytelenül dolgozni. Bár az igényesség fogalma sem takar azonos elvárásokat mindenhol. Például van a környéken egy falu, ahol nem is ismerik az igényesség szót. Van nekik hasonló szavuk, de az az igenyes, az pedig náluk az egyenest jelenti. Ugyanis az ottani kisebbség - ami lassan többségbe fordul át - mindig is gondosan vigyázott rá, hogy a "paraszti" elnyomással dacolva megőrizze kultúrájá...

Egy pár percig itt ültem a billentyűzet előtt, mert nem tudtam milyen címet adjak a mai bejegyzésnek. Nem tért vissza Vaszilij Afganisztánból, ezért nem lehetett az a cím, hogy "Vaszilij visszatért Afganisztánból". Az általam bojkottált, félrevezető címeiről elhíresült Life.hu példáját követve lehetett volna mondjuk az, hogy "Elhalálozott az ismert, német karakterszínész", vagy "Amputálták a teste nagy részét, mégis túlélte a műtétet Uma Thurman partnere". (Kill Bill 2) Mindez egyről szólna, az általam unalomig emlegetett Volkswagen Karmann Ghiáról, amit szétvágtam - mert kellett - majd újra gyártottam. Ez csak egy kis szelet a tortából, de ez is elég, mert igencsak romlott. Két nap alatt ennyire jutottam, pedig nem cifráztam nagyon. Valamit megsúgok: - Ez nem az az orr, amelyiknek lenni kellene. Az a homokszórónál vendégeskedik már kettő hónapja, ugyanis szegény homokolót még az ág is húzza. Hol beteg, hol hideg van, esik az eső, vagy kilencet...