Autóépítés

Bár egy napja még a porlasztók szétszerelve hevertek, azt az álmot dédelgettük magunkban, hogy a munkaszüneti napot kihasználva meglátogatjuk Kassát, és az ott élő Tátrás embert a mi Tatránkkal. Az utolsó pillanatban állt össze a kép a keverékképzési hibát illetően, mint ahogy azt már előzőleg leírtam. Lehet, hogy kissé bátor tettnek tűnik próbaútként ilyen kirándulást bevállalni, de hát egyszer élünk, "Főúr, még egy doboz gyufát!" Este nyugodtan bújtam a csíkos pizsamámba, amikor megszólalt "Feró" (telefon). - Kigyulladt az egész műszerfal! - sápítozik a kollégám. - És eloltottad? - Nem úgy te! - morgott. - Az alsó sor visszajelző világít, meg a műszerek össze-vissza ugrálnak. - Aha! Láttam már ilyet a Harmadik típusú találkozásokban. Menekülj, mert jönnek az UFO-k és farba kísérleteznek! - De most komolyan! Mi lehet? - Gömbvillám... Szóval hajnalban ismét az istenverte elektromossággal mókáztam, de rövid úton rövidre zártam a valószínűleg testelé...

Fiatal koromban volt valaki, aki képrejtvényeket festett a házak falaira. A görög ábécé tizenhatodik betűjén (ami valahogy így néz ki: TT) volt egy A, és mellette hat darab alma rajza. Én most mást rajzolnék virtuálisan a hat alma elé  és ez egy szép kis lyuk, de ezen is sok múlik. A világ történelmében rengeteg ember életét változtatta meg valamiféle lyuk. Volt aki beleesett, volt aki felfedezett egy bazi nagy fekete lyukat, és volt aki beleesett egy bazi nagy fekete lyukába. Emlékszem valami fickóra is, aki rápacsázott arra, hogy tagadta a lyukat. Galileo Galilei azt mondta a papsicoknak, hogy a föld nem egy lapos izé, ami egy hatalmas lyuk közepén lebeg és tessék, hol van Galileó, és hol van az egyház! Na, kinek volt igaza? Nyilván annak, aki a lyuk mellé állt, és a mai napig nem esett saját dugába. Hosszú napokig hallgattam a kollégám nyöszörgését, hogy valami nincs rendben. Kemény, fárasztó próbaköröket rót a Tatrával, míg én a Porschét hegesztettem. Néha bejött a műhelybe...

Sok érdekes dolgot láttam a Tátrázásom során, de ez már annyira abszurd volt, hogy a megütközésen kívül szórakoztatott is. Képzeljük el azt az egyszerű helyzetet, hogy egy meredek úton parkolni szeretnénk. Kinyomott kuplungnál szépen rátaposunk a fékre, felhúzzuk a kéziféket is, és levennénk a gyújtást, hogy a sebességben hagyott váltón keresztül a nyugalomba kerülő motor is ékeljen valamennyit a gépjármű kerekein. Ám ekkor fura dolog történik: hiába a slusszkulcs elfordítása, a motor forog tovább, mint részeg gyerekkel az ágy. Hámá mé má? - teszi fel Dezső is a kérdést, pedig őt a sör árán kívül más nem nagyon érdekel, esetleg még valami tömény ital. Nos, érdekes volt, hogy gyújtás alatt a kézifék felhúzásakor világítanak a féklámpák és a fékvisszajelző izzó, viszont amikor pedállal fékezünk, akkor meg a fékvisszajelző is pislákol, legyen az indítókulcs bármilyen állásban. Azt gondolom, a széria autókban egyik megoldás sem megszokott, de hátrányai mindkettőnek vannak. A hosszú k...

Kisgyermek koromban amikor megtudtam, hogy a bátyámék moziba mennek, szaladtam utánuk lengő klott gatyában, levágott orrú tornacipőben a poros úton, hátha olyan film lesz amire én is bemehetnék, de az ritka volt. Mindig krimit vetítettek. Az egyik címe (bátyámék szerint) a Véres lábnyomok a levegőben, a másik meg a Vak asszony visszanéz. Amikor a "Vihar a biliben" című filmet adták, akkor lett gyanús, hogy átvernek. Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat. Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség. A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz. Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás. Egy kép azoknak is, akik szem...

A Tatra 613-as váltójával úgy voltunk, hogy ami a kuplung felé volt tömítés azt kicseréltük, a másik vége meg hátha jó, de természetesen kiderült, nem az. Jelentős olajfolyás volt tapasztalható a kilométeróra kihajtásnál, és a váltórudazat csatlakozásánál. A spirál csatlakozás nem a fedél törése miatt eresztett, hanem a tengelynél lévő dupla O gyűrűk vesztették el rugalmasságukat. (Az O gyűrőről jut eszembe: - Látott már valaki D gyűrűt? Mert itt vannak ám olyan helyek, ahova sehogy nem passzol az O, csak valamiféle erősen ovális dolog, amiből van is a fiókban egy pár darab más méretű (új, szintén Tatra, de régebbi), de a kereskedő szerint nem létezik csak O) Azért tettem egy alátétet is a tört fedélre, hátha akkor nem lebeg, mint eddig. A váltórudazat fedele már nem volt ennyire egyszerű menet. Ha valaki azt gondolná, hogy ha ömlik belőle az olaj, akkor itt - ahol annyi hely van, hogy két indiánsámán körbe ugrálhatja esőtáncot lejtve,  miközben egy bazi nagy Airbus leszá...

Verseny van, ha nem is ló. Már megint az utolsó pillanat után érkeztek meg az alkatrészek, amik a Tatra viszonylagos befejezéséhez szükségesek. Azért viszonylagos, mert a tulaj is vállalt az apróbb befejező munkákból magára. Mindenesetre jó lenne, ha már keréken lenne jó fékekkel és dübörögne a motor a farában, mert viszik. Nagyon viszik! Gyorsan! Gyorsan kell összerakni! - Hétvégén jövök én is, és nyomatjuk! - így a kolléga. Jöjjön is, mert egymagam nem emelgetem a háznyi ajtókat. Na. A Taxi majdnem kész. Ezt fokozzuk holnap. Sity: feldobom az első futóművet. Suty: jön a hátsó kerekezés, majd az ajtók, tokkal, vonóval. Visszakézből bedobom a motort, aztán beröffentjük, majd berúgunk ha beindul. Egyelőre azt sem tudom a sok tyúkbelet hova kell bekötni, de majd kiderül. Ja! Benzintank sincs benne, de már visszajött a felújítótól. Remélem délre kész leszek mindezzel, mert jegyem van a Bahamákra. Addig is míg ezek a dolgok vártak a sorsukra, elbohóckodtam ilyen motor cuccokkal: ...

Nem! Parasztbarokk. Ha nem tévedek, ez lehetett az eredeti légbefúvó nyílás burkolat, de ha nem, akkor is mindegy, mert ami volt a helyén azt mindennek lehet nevezni, de szépnek nem. Nyilván ez is kissé bukott mondás ebben az esetben, mert se nem elegáns, se nem gyönyörű... tovább nem folytatom, beszéljen a fotó helyettem: Elfelejtettem szólni, hogy rosszullét esetére egy kis vizet (gyengébb gyomrúak sört, páleszt) készítsünk a gép mellé. Remélem még nem késő. Mondhatnám, hogy ez az igazi parasztbarokk, de akkor leszólnám a népi művészet gazdagságot imitáló, cizellált kézműremekeit. Ez inkább a szoc-parasztreál kategóriájába tartozik. Maradt egy pár centi a nyúlólról, nem ment kárba. Még egy vaknak is tetszene... ha jól elvernénk a kezeit, hogy ne tudja tapogatni. Azt sem mondom, hogy az én megoldásom sokkal szebb, de legalább valami igényességet próbáltam meg belevinni, még ha az időnk meg is van  számlálva ebben a sárga veszedelemben. Itt még nem fekete a csavar, ...

Felkerült az i-re a pont. Megkoronáztam a koronázandót. Teljes a pompa. Sokan azt gondolták, ezt már nem lehet fokozni, de én megtettem. Teljesen szerénytelen módon kijelenthetem, ez igen. Kollégám is könnyekkel küszködve hívott fel, amikor észrevette a kész remekművet. Remegő hangon hálálkodott az esztétikai élményért, amivel megajándékoztam. Nem akartam semmi olyat, ami ennyire különleges extázisba hozza azokat akik meglátják, de így sikerült. Nem tehetek róla, néha nagy teher a tehetség. Szinte folyamatosan csöng a telefonom, külföldi galériák érdeklődnek, hogy kiállítanám-e a nagy művet. Még nevet sem adtam neki, és máris teljes a világsiker. Mindenesetre biztonsági őröket kellett állítani az ajtó elé, nehogy elrabolják a valószínűleg hatalmas értéket képviselő tárgyat. Pedig nem is annyira nemes anyagból sikerült megalkotnom a dolgot. Kerestem rózsafagyökeret, de csak két vakond fordult ki a földből. Kerestem platinát, de csak rozsdás vasat leltem. Arany sem volt, csak szarany, íg...

Gondoltam kedvezek annak is, aki nem szeret olvasni, bár azoknak is tartalmazhat újdonságot ez a kisfilm, akik szívesen böngészik a betűket. Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 23. 19:15

Na, nem a Wartburgom nagy foteljeit sírom vissza (NSZK import autó volt), hanem azt a ma már hihetetlen nyugalmat, kényelmet, amivel annak idején a vésnök műhelyben alkottunk. Igen, alkottunk, mert az művészet volt a javából. Ott ismertem meg olyan rutinos szakikat, akik megvalósították a terveket, kézzel foghatóvá tették a ceruzavonalakat, és megtöltötték, vagy inkább megtölthetővé tették az üvegeket tartalommal. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy öblösüveggyárban voltam tanuló, ahol felismerve kézügyességem el akartak téríteni a szakmától. Ha nem is sikerült nekik (szerencsétlenségemre :) ) azért így is hagytam magam után maradandó nyomokat. Az első csavaros aljú Vilmoskörte üvegben is benne volt a kezem, persze nem a körte mellett úszkált, hanem az öntőformáját csiszolgatta. Biztosan sokan nyomtak már el csikket a "hamutartómban" vagy lett bajszuk a kis füles bögrétől az oviban, amikor tejecskét hörpöltek a pöttyöslabdás levonósból, aminek a formáit én illesztetettem. K...

Ma is üdüléssel töltöttem az időt. Szerencsére nem volt már hely a Rába SZOT üdülőben, sem az Elba SZOT üdülőben, csak a Tatra SZOT-ban, azt meg hiába olvassuk egybe, nem jön ki belőle olyan szó, ami arra utalna, hogy kár volt felkelni. Ma már nem volt annyira meleg, mintha melegebb lett volna, így igazán kellemesen múlt az idő. A Petőfi rádió ontotta magából a slágereket. "La la lé, nem vagyok egy répalé". Na... és még Besenyő Pista bácsi volt a hülye a "lila liba gá gá"-val... Fabrikáltam egy zajszigetelést a hiányzó elem helyére az ötvenméteres körzetben fellelhető holmikból. Eredetileg fémelemek szállításánál használják a külső részt. Kemény, és mégis habos, felgyújtani is nehéz. Adta magát a feladatra, meg mást nem találtam. Beszereltem az üvegszálas teknyőket'. Igen hipermodern megoldás, nem hiába, ez az autó nem a Mercedes. Ebből kap levegőt az utastér, alul meg egy csövön kifolyik az esővíz. Nem ám úgy mint sok ócska vackon, hogy magában a ka...

A kollégámmal is sokszor elbeszélünk egymás mellett, sőt olyan is megtörténik, hogy azt gondolja elmondott valamit, én meg nem tudok róla. Persze lehet, hogy tényleg elmorogta, én meg hiába mondom neki, hogy ordítson jó hangosan kend, mert kissé süket vagyok, de nem úgy mint a banya az Indul a bakterház-ban, hanem ténylegiből. Ez egy dolog, a másik meg az, amit a Tátrában fedeztem fel. A bontást nem én végeztem, én csak összerakni akartam. Elektronikai előtanulmányaimban, és a gyakorlatban is azt a logikát szokták követni a szakemberek, hogy ha nem jelölik össze a csatlakozókat, akkor úgy alakítják ki azok formáját, hogy csak a párjukhoz illeszkedjenek. Mivel itt mindent, mindenbe lehet dugni (sőt bele is lehet verni, ha már nagyon ideges az ember) abban a csendes, nyugodt hitben ringatóztam, hogy azok a kis színes címkék a műszereken, a műszerfalon is megtalálhatók. Igen meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez nem így van. Találtam két darab színes szigetelőszalag foszlányt, ami ...

Még mindig a fék renoválásánál (is) tartok. Még most sem tudom konkrétan, hogy mivel pótoljuk a berohadt főfékhengert, és a féknyergek elmállott gumialkatrészeit. Elképzelések vannak, de még semmi kézzelfogható nincs a garázsban (már ami ezeket a dolgokat illeti). Volt aki tuti tippet adott a beszerzésre, de amikor a kollégám megérkezett a megadott címre, kiderült, hogy hat éve bezárt a bót'. Mennyivel kényelmesebb Volkswagenezni. Az anyagbeszerző lóbázza a lábát, simogatja pocakját, és közben mozgósítja a jól ismert forrásokat, aztán csak jönnek a csomagok. Egyik ismerős is vigyorogva mondta, hogy nem érti, miért vállaltunk Tatra 613-ast. - Rám ne nézz! - mondtam neki. - Mer' megvakúsz. Szóval bóklászok a hűvös aknában, rángatom a fém fékcsöveket, azok meg pattognak el könyökben. Aki azt látja lelki szemei előtt, hogy ott állok megfürödve a féklecsóban, az nagyon téved. A csehek lehet, hogy nagyon odatették magukat a dupla csövezéssel, de ez sem hülyebiztos. Az egyik ágban c...

A hétvégére tervezett szabadidős program elmaradt, mert nem maradt szabadidő. Jött a kollégám, hogy Klausnak mindenféleképpen kellene az autó augusztus végére. Én már régen összeraktam volna, de ők találgatnak, hogy lehessen kormányozni, fékezni a járgányt, de még olyan érthetetlen igények is felmerültek, mint a rugózás, és lengéscsillapítás. Hát hogyan lehet így haladni, ha mindenféle amatőr beledumál a dolgomba? Na, mindegy. Úgysem voltam már vagy három éve itthon egy huzamban két napot, a végén még megártott volna. Kicsit azért rossz volt, hogy nem jutottam el a Totalcar találkozóra, de legalább becsomagoltam a műszerfaltetőt. A két fajta bőr nem az én ízlésemet dicséri... A fékrendszert eltüntettem, mert a rombolás az nagyon megy. Kiderült, hogy a fék főhengere is kampeca', a csőrendszer majd egészével egyetemben. Tehát elégedetten dőlhettem volna hátra a hétvégi teljesítményemet illetően, ha nem kapcsolom be a televízió híradóját. Napok óta azzal foglalkoznak, hogy szegé...

Tanonc koromban az a nagyon vicces válasz járt a mikorra legyen kész kérdésre, hogy háromra. Egy, kettő, három. Nálunk sem állhat meg a fejlődés. Én is hallottam már a 3D nyomtatóról, be is üzemeltem egyet. Háromszor mondom, hogy dé, és nyomatom, mint atom. Beszkenneltem volna a ronggyá ment műszerfaltetőt, hogy kibírjam nyomni a három dé után, de mivel ronggyá van menve, gyanús, hogy az új is rongy lenne, ezért leültem a net elé adatot gyűjteni, mint Milla Jovovich az ötödik elemben. Peregtek a képek, meg is maradt valami belőle a fejemben, de a végén összekeveredtem a megvalósíthatóság, és a meglévő tető méretei közt. Én is rétegenként építkeztem, mint az említett korszerű eszköz, csak én rugalmas farostlemezt alkalmaztam. Ezeket rétegeltem egymásra, rugalmas ragasztó segítségével. Egy kis különbséget látok az elkészült, és a képeken látható elem közt, bár amit mértem, ezt adta ki. Még jobban meg kellene dönteni az elejét, de nekem ez is megfelelne, az eredeti sem szebb, rá...

Amikor ma futóművet bontottam, eszembe jutott a Tajga, majd az, hogy hogyan a legkönnyebb nyulat fogni: Leguggolsz a barázdában, és utánozod a répa hangját. Gondolom, mindenki értetlenül mered maga elé, hogy miképpen jönnek ezek a dolgok össze. A tajgát még csak-csak összefüggésbe lehet hozni a futóművel, de mit bohóckodnak ott a nyulak? Majd mindjárt elmesélem, és akkor minden tiszta lesz mint a politikusok önéletrajza. Felnőttségem hajnalán, egy túlzott IQ-val rendelkező társasággal töltöttem a délutánjaimat. A gyűlések helye a Tajga fedőnevű teázó volt, ahol érdekesmód csak teát lehetett rendelni, de legalább meleg volt télen, meg nyugi. Mindig csáját (orosz tea) rendeltünk. Még szerencse, hogy nem volt belőle Pi márkájú, mert ha ilyen csáját kértünk volna a pincérnőtől, csúnya félreértések születtek volna. Tehát ezzel a csapattal ötlöttünk ki a nyulas ötlethez hasonlatos, eget, földet rengető újításokat. Például rájöttünk, hogy a gomba nem csak eső után nő. Á, dehogy! Minde...

A mai szerelés közben egy nem igazán vicces történet jutott az eszembe: Az autószerelőhöz begurul egy rettenetesen elhanyagolt járgány. - Valami nagyon zavaró suhogást hallok menet közben. - panaszkodik a gazdája. - Az szerintem a halál kaszája. - vet a szerelő egy lesújtó pillantást a rozsdahalmazra. Aki látott már hasonlót, az tudja miről van szó. Rettenetes műszaki állapotú autók bóklásznak az utakon és az a bizonyos kasza nem csak a vezetőjük nyaka körül suhog. A Tatra 613-as nem tartozik a szárazfalevél súlycsoportú közlekedési eszközök közé, ezért gyárilag eléggé tisztességes fékekkel látták el. Hosszú, kitartó munka kell hozzá, hogy ezeket a remek alkatrészeket lebutítsuk egy fagylaltos tricikli szintjére. Elől, hátul, négydugattyús tárcsafékek szorítják a belsőventilációjú tárcsákat, addig, míg valaki nem szabotálja a működésüket. A hidraulikus fékrendszerek nem valami bonyolult szerkezetek. Ha egy pár dologra odafigyelünk, akkor nem lehet nagy gond. Természetesen a...

Abban, ja. A sárgában... Nehezen alkalmazkodtam a magaslati levegőhöz, (akklimatizálódtam, a doktor urak kedvéért) ezért lejöttem az alföldre. Teleszívtam a tüdőm dús levegővel, és kutató tekintetemet a Tatra fennsíkjára vetettem. Mozgásnak semmi nyomát nem láttam, az első teleszkóp védőharmonikája is élettelenül lógott. Torkom összeszorult a rongyos tetem láttán, mert már tudtam, olyan fog történni ebben a műhelyben, ami még soha: McPherson műtét következik. Emlékeimben mélyen eltemetve élt a kép egy rugóösszehúzó szerkezetről. Tudtam, hogy létezik, de feltalálási helye nem rémlett. Bolyongtam, mint jóllakott kecske a kokainültetvényen, de a nyomozás nem hozott eredményt. Így jár aki olyat vállal, amire nincs beállva a műhely, vagyis az nem járt így, a kollégám ugyanis más utakon jár. Mindenütt torziósrugó szerelő alkalmatosságok, de az amire vágytam, nem lehetett enyém. Gondoltam telefonálok a kollégának, mégiscsak ő a raktáros. - Te! - mert így szólítom - Hol van a rugó össz...