Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Unitas Tátra12 címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szűken vagyunk Gizi

Erre a szorulásra nincsen gyógyszer. El lett szúrva az Unitas Tatra. Tudom, hogy megrendítő látvány a báli cipőm, de nem a szépsége számít. A vasbetét életmentő lehet, ha véletlenül ráesik egy arrogáns bunkó. Viszont nem a bakancs miatt került fel a kép a posztba. Aki még nem értelmezte a látottakat annak elárulom, egy pedálteret lát, és nem máshol, mint egy autóban. Számoljunk csak! Van két láb, aminek helye van. Egy láb alá általában egy pedál egészséges, mert bár láttunk már olyat, hogy a rali versenyző taposta a féket meg a gázt egyszerre, de egy mezei amatőr az árokba varázsolná magát hasonló esetben. Természetesen az alap három pedálos felállásról beszélek most is. A jobbik lábam felett lógó vasdarab lenne a gáz, ami elég gáz. Csak lábfej élével lehet nyomni bármit is,  így valós az ok a kérdésre, hogy mi a fenét gondolt a mester aki megalkotta a kasznit. Az egész úgy történt, hogy a múzeumban állt egy mintadarab, amit egy megszállott rajongó leméretezett, hogy a sajá...

Akár a hőskorban

Ha nem jön a hegy hozzánk... Vagyis, ha a Tátra nem jön hozzánk, akkor készítsünk egyet, majdnem a semmiből. Turkáltam a képtárban és mit találtam? Unitas Tátra készül a kezem által. Pontos méretek hiányában én terveztem újra. Ez volt egy ideig látható másik kettővel (amikhez szintén tapad a munkámból) együtt a Közlekedési múzeumban. Volt egyszer egy alváz, meg egy orr Ez az orr, már nem az az orr Itt már sejlik valami a szerkezetből Szürkülnek a lemezek Itt már autó formája van