Autóépítés

Üldögéltem az autó fenéklemezén, és bánatosan pillogtam, mint gerlice madár a népdalban. Ajkamat mélabús nóta hagyta el: "Nem tudom az életemet hol rontottam én el"... Szóval lesek ki a fejemből, és nem értem. Nézem az összegyűrt merevítéseket, amik előkerültek a lebontott hátsó sárvédők alól. Még csak nem is nyúltak hozzá szerszámmal, úgy borították le, ahogy volt. Nagyjából kiegyengettem a lemezt, és behegesztettem fent azt a tíz centinyi hasadást, amit valamiféle rezgőszerszámmal vágtak szét véletlenül, de direkt úgy hagyták. Megtekinthető még a popszegecselt ocsmányság kiváltására beépített sarokvas, mely belülről pöttyözést, kívülről masszívabb hegesztést kapott. Ebben az esetben nem alkalmaztam élhegesztést, mert nem éri meg. Magyarul: nem fizeti meg senki. Nem voltak illúzióim, amikor felraktam az ajtókat. Egy darabig csendes delíriumba mélyedtem. - "Anyám, én nem ilyen lovat akartam". - sóhajtottam. Hirtelen elővettem a bioszenzoros dróthuzal feszítő...

Mint már beszámoltam róla, a nyáron hoztunk németből egy amerikai Karmannt. Érdekes szerzet, még akkor is, ha eltekintünk a tankönyvbe illő karosszériázási hibáitól. Ugyanis, valami lelkes szakember a vasalótalpas hátsó lámpájú szörnyedmény helyett, egy régebbi évjárat fenekét transzplantálta a fiatalka kasznira. Nem is fényképeztem le az egész autót, mert abból a képből nem sok minden derült volna ki az átlag szemlélő számára. Azonban itt vannak ezek a hátsó kerékjárati ívről készült felülnézeti képek. Bár az egyik kissé homályos, de a lényeg lejön róla: kissé jobbra tolódott az egész mindenség. Hogy hogyan? Az lett volna a csoda, ha nem megy félre. Itt még ártatlan, szutykos kis szépség, egy gyufaárus leány, akit kimosdatunk, felöltöztetünk szép ruhába, megtanítjuk szépen beszélni (beállítjuk a gyújtást) és mehet meghódítani a szíveket. Aztán jobban megnézzük a leányzót, és kiderül, jól szétcsámpázták már. Bár a durva külső alól kivillan valami szépség: Átsejlik az ...