Autóépítés

Mindannyiunk életében előfordulnak jó, és rossz meglepetések. Úgy gondolom, ha lehetne választani, nem lenne olyan, aki a rosszat kérné, de sajnos a sors nem megkérdezéses alapon működik. Az autó restaurálás hosszú folyamatának utolsó fázisa a próbaüzem. Itt nagyon nem szeretjük a meglepetéseket, mert csak negatív dolgok jöhetnek hirtelen elő, hiszen alapból mindennek jónak kell lenni. Éppen ezért, még soha, egyikőnk sem kiáltott fel hangosan, tágra nyílt, csodálkozó szemekkel, hogy „Azt a betyárját, veszi a sebességet a váltó!” Sőt, azt a showelemet is meghagyjuk az amerikai filmes kollégáknak, amikor a motor beindulásakor kurjongatnak, tapsolnak, sapkát dobnak az égbe, majd pezsgőt locsolnak egymás fejére. Az autókon azért dolgoznak szakemberek, hogy amit elkészítenek, az elsőre rendesen működjön, úgy, ahogy tette azt annak idején, amikor a gyárban összerakták a rutinos szerelők. Na… Ez az elmélet, majd a gyakorlat másképpen alakul. Jön a „szarka”, sokat akar, aztán meg nem bírja a...

Na, nem kifejezetten engem öl az ideg. Én megtanultam valamennyire kezelni. Nem ütök csak akkor, ha hétig számoltam... igaz, hatnál kezdem. Sokat segített a jóga. Mindig mondogatom magamban: "Jógázok, jógázok, és elhagynak a jó gázok." Főleg, ha zenei aláfestés is van: "engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem, gondoltam egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, villámlik mennydörög..." A kolléga viszont egy kicsit morcos volt reggel. Gondolom nem lépett egyszerre, aztán nem kapott rétest estére, vagy valami, de az biztos. - Nem passzol a takaró lemez. - ugrott a torkomnak már reggeli hétkor, amikor éppen csak pitymallott a kakas. - Be kell csiszolni, mindig is festés után csiszoltuk be. - így én. - Soha nem csiszoltuk be. - replikázott. - Te nem is, én csináltam, te csak feltetted. Erről a gyönyörű, számomra teljesen értelmezhetetlen dologról beszélgettünk. A gyár szakemberei ezzel akarták masszívabb szerkezetnek álcázni a nyuzga tart...

Nem is gondolná az ember, de egy kecske meg pláne nem, hogy az autó újjáépítésnek milyen szerteágazó hajtványai vannak. Elkezdek valamit csinálni, és ebből a valamiből lesz sok kis valamicske. Nem vagyunk mi híres autókereskedős műsor, ahol úgy promótálják a krómtisztító pasztát, mint a legkülönlegesebb varázsszert, és még jó közeliket is mutogatnak az autó műszereiről, amiknek lehet, hogy már fényesek a keretei, de az üveg mögötti kosztól alig látszik a mutató. A múltkor már "adtam egy órát". Mostanra már nagyjából beállt, talán vége is lesz a próbajáratásnak. Többszöri átmosás olajozás után pontosodik az idő, nemsokára szolgálatba állhat... akarom mondani mehet, mert azért már mégse álljon az óra. Ezek után sorra került a kilométer mutató egység is. Természetesen ezt is szétpattintottam. Finoman törölgettem a számlapot: - Jé, de sárga ez a mutató, az órán nem ilyen! - tapintottam meg, és az egyszerű mozdulattól három darabra robbant. Na, ezért volt sárga, valami rossz a...

Na, nem a rázós fajta, nem is a falból lóg ki, de erős. Szerencsés is vagyok, meg nem is. Egyik oldal sikerült, a másik nem. Ez nem az én saram, én ott sem voltam, semmiről nem tehetek, különben is kényszeríttetek. Az a rohadt jobb oldal, az mindig kötözködik. A bal bezzeg úgy simult a helyére, mint kés a vajba. Csak az orrát kellett megfaragni, mert a lámpa körüli rész másik dimenzióba lépett. Porból lett, porrá lett. Na de, egy kis foltocska – gondosan, az eredetit mintának használva, mert ilyen íves részeknél szoktak viccek születni – és máris kisebb a hiány. Már csak a lámpatök körüli részt kellett pótolnom, amit egy 1,5 milliméteres lemezcsík használatával oldottam meg. Azért szerencsésebb az eredeti egyes lemeznél, mert könnyebben ívre bírtam hajtani, és van miből csiszolni, ha a sík nem lenne tökéletes, na meg tovább tart, míg elrothad. Az ívhajtást ebben az esetben nem csak kalapálásos módszerrel végeztem el. Egy darab csőszerű képződményre felhegesztettem élével a lemezc...

Fent van az egyik oldali légvezető. Nem nagyon erőltettem meg magam, viszonylag kevesen kérnek pont olyan formát erre az eldugott helyre, mint az eredeti. Majd lezárom még az éleket, hogy legalább a dob felől ne verődjön be a sólé. A nagy izébe, ott az elején, így is be fog folyni az esővíz, meg ilyenek, de legalább az aljában megpróbálom kikenni. A sárvédőt annyira foltoztam ki, hogy helyére bírjam erősíteni. Nem volt ez sem egyszerű, mert a rohadásokon kívül itt is megvolt található a törés, és a lelkes javítás, vagy mi a szösz. A kiegészítő elemek felillesztése a sárvédő rendeltetési helyén történt, mert csak így garantálható az ajtóhézag futása. Holnap már a felszereltről publikálok képeket. Két nap, és tiszta autó kinézete lesz a kaszninak. Mostanság, annyira nem nagyon érdekes a tevékenység, de azért igencsak oda kell figyelni. A légvezetők felrakásánál a megfelelő illesztésre kell figyelni, mert ha elhúzza a doblemezt, akkor a sárvédő nem fog a helyére találni, a sárv...

Ilyenkor már látszik a fény az alagút végén, és nem a vonat jön szembe. Amikor felteszem az orrot, elkezd a Karmann egy űrhajóra hasonlítani. Holnap, remélhetőleg már az ionhajtómű hűtőturbináinak gyorsító alagútjai is felkerülnek, akkor az igazi. Az elülső nyílásokból szállítja a levegőt az utastérbe, sárvédő nélkül igen mutatós, persze csak annak, aki fogékony az ilyesmire.  Egy új világ sejlik fel a távolban, ha hiper sebességre kapcsolok, talán május közepére odaérek, mert ugye a festő, már nagyon festene. Ez is a rossz javítás velejárója. Alá volt lapolva egy lemez, hogy a gitt ne essen át, így létrehozták a rohadás melegágyát. Úgy néz ki, a garázsban majálisozok. Nem is bánom annyira, hiszen jó társaságban leszek. Én, a legjobb barátom (én) a szerelő gyerek (én) a kárpitos (én) az Irén, az nem lesz ott. Eredeti bejegyzés: 2012. április 26. 18:08

Amikor érkezett az autó, erre kicsit el volt csavarva, amarra meg nyomorultul nézett ki. Az ős időkben, egy ismerős hölgyike összetörte a Zsigulim. Semmi gáz, megjavítják! Hát, a késztermék után jöttem rá, nem mindenki karosszériás, akinek papírja van róla. Persze gondolhattam volna, hogy aki a Volánnál dolgozik, az nem lehet nagymester, mert már akkoriban hallottam róluk rémtörténeteket. Az egyik osztálytársam ott volt gyakorlaton. Első osztályúan megtanult sarat kaparni a buszról. Annyira megszerette a szakmát, hogy később elment papnak. Persze akinek nem inge, ne vegye magára! Szóval az orosz Fiatom (mert tele volt még Italy felirattal) annyira jól sikerült, hogy eggyel kevesebb kerék kopott rajta. Hogyan lehet ezt elérni? Egyik keréknél fel kell emelni az autó elejét, így az három keréken fog közlekedni. Íme a recept: A sérült első dobot dobd le! A bontóban keress egy alig rothadt másikat. Vágd le úgy, hogy az átépítendő dobból faragj! Mielőtt felraknád, hajts fel a már amúgy i...