Autóépítés

Most két napi simogatás következik. A fényképezést mellőzöm, mert úgysem adnák azt vissza, hogy két órán át egyengettem egy felületet. Vasárnap még beépítettem három darab csövet. Egy huzalvezetőt, és két darab szellőzőt. Bár ezek még képpel ábrázolhatók, de nem tudom elképzelni, hogy bárki is felugrana a levegőbe örömében, amint eltölti lelkét a hatalmas esztétikai élmény, amit ezek a fotográfiák nyújthattak volna. Azért csak elővettem a fotoaparátot, és fotót is prezentálok egy nagyon fontos dologról, ami alapjában meghatározza az autó kinézetét. Igen, ez a dolog a bal kezem, és ott van benne a precíziós műszer. Éppen az ajtó, és első sárvédő találkozását ellenőrzöm. (Dehogy is, csak a kép kedvéért tettem oda) Mi a lényeg itt emberek? Milyen randa az, ha az elemek gömbcikkekként, különálló létformaként követik egymást. Agyonvágja az egész autó megjelenését, ha nem egy egységes felületet látunk. Még új autóknál is megfigyelhető a jelenség, hogy nem egy illesztési hézaggal szabd...

A cím utalás arra a tötymörgős munkára, ami tulajdonképpen felteszi az i-re a pontot. Ami megkoronázza a munkánk lengő parasztgatyás póriasságát. Ami felteszi a habot az addig is ínycsiklandóan finom, de nem teljes tortánkra. Ő kérem a hézagállítás. A hézag állítás nem azonos azzal, amikor megkérdik mi a helyzet, és erre mi azt állítjuk, hogy van egy kis hézag. Nem kérem szépen, azon úri hézagról van szó, amiről a szakemberek megtudják mondani, hogy pofára esett- e a járgány, vagy nem. Az egyszerű gyaloglakatos (latin nevén: lakatosz poroszkáliusz) csak úgy felszarja az ajtót a helyére, és ha nem marja le a festéket nyitáskor, akkor elégedetten bólogat, vagy ha le is marja, akkor sem harapja át a saját torkát. Jó példa erre ez a német szakmunka. Hihetetlen precizitással alakították ki a motorháztető, és a sárvédő közti hézagot. Mindannyian láttunk már döglött, a napon megszáradt gilisztát ami görbe, de lapos. (Aki nem, az képzelje el!) Na, már csak azt a mumifikálódott földimunkás...