Autóépítés

Bár nem sokkal múlott tél, elkél sapka sál, fúj a szél. Azért megérik aminek meg kell, pirosodik a Karmann, fekete tetővel. Kívülről már piros, de belül még nem az igazi. Az általam leszabott, de más által beszegett szőnyegek is bekerültek. A hátsópad környéke teljes egészében helyben készült. Bár nem teljesen követi az eredeti megoldást, így valamivel szebb, de még nem az igazi. Ha többet foglalkoznék ilyesmivel, akkor még jobban átalakítanám a szabásmintát, de így eddig még nem jutottam el oda, és nem is nagyon kérte még senki, hogy ne az eredeti szögelős megoldás legyen az ő autójában. Érdekes, hogy egy kis ülés mennyire feldobja a látványt. Mivel semmi érdekes, humoros történet nem fordult elő velem a héten, így zárom is soraimat... bár írhatok valami fikciót is, ha nagyon hiányzik az izgalom. 2014. március 02. 17:18

Csak kínlódom. Eleve nem nagy mulatság ponyvatetőt feszíteni az autóra, mert sok benne a buktató, és  ha rontok az drága. Szóval, nagyon figyelni kell a ponyvázásnál, mert sokba kerülhet a tévedés, úgy munkaidőben, mint anyagban. Ezek közben még szar a palacsintában az a tény, hogy csak a követelmények vannak felállítva a minőségre, a szerszámok meg kezdetlegesek. A varrógép végre már úgy ahogy használható, de az a barkács, kézi tűzőgép amivel szenvedek, már nem szinte nevetséges, hanem röhejes. Ha sikerül ötöt tűzni vele egymás után, az már sikerélmény. Mindegy, így van ez, majd lesz jobb is, ha a jó isten, meg a biznicmen' is úgy akarja. Addig meg hagy toszogassanak, hogy mikor lesz már kész, bírom a kritikát... míg a tömegvérengzést nem rendezek. Na, de vissza  a felemelő munkához! Figyelmeztetek mindenkit, hogy a képminőség sokat romlott nálam, így a végén még kénytelen leszek hadba fogni egy másik fényképezőgépet, mert ez a mostani már szinte önálló életre kelt. Akk...

Olyan régen jelentkeztem, hogy már azt sem tudom hol tartottam a történetben, igaz, néha azt sem tudom most hol tartok. Összecsaptak a hullámok a fejem felett, rám szakadt az ég, a kutyám is leszámolt a szolgálatból, de azért az élet - s vele együtt a munka - megállíthatatlanul robog, mint a hetes busz a dombtetőről, és csak remélem, hogy a sofőr nem szódázik közben a büfében. - Át kellene húzni a tetőt! - szól a kolléga. - Húzzuk. Honnét, hová? - nézek értelmesen, de nem azért, mert már ennyire meg hülyültem, hanem, mert már nem tud lázba hozni egy ilyen felszólítás. A legutóbbi cabrio tetők után tettem egy javaslatot arra, hogy mindenki vigye a fenébe a retves tetőit, hiszen annyi jó cabrio tető készítő szakember éhezik, én meg ha meghallok egy halk célzást valami ilyetén melóra, azonnal gyomorvérzést kapok. Ugyanis hasonlóan működnek itt is a dolgok, mint a Félelem bére című filmben: Én sem tudom soha, hogy milyen nehézségeket rejt az út, milyen anyaggal kell dolgoznom, de az ...

Bár ízlés dolga, hogy takargatjuk-e. Szerintem így se szép, úgy se szép, és nem csak azért, mert én varrtam rá a takarót. Igazából nem lehet szépen kiteríteni rajta az anyagot, mert nincs neki saját tartása, ami meg alatta van az meg igen gyűrötten rétegződik. Persze a rutinosok kédert is varrnak bele, de én nem vagyok az. Azért ezen a cuki 1:24-es modellen szépen fest. Amúgy már majdnem teljesen kész a mi Karmannunk is, már csak polírozni kell. Szerencsére ma már csak olyan semmilyen munkákat végeztem rajta, mint a majdnem jól legyártott kipufogódob vízszintbe csavarása. Csak ha nagyon lehajoltam, akkor fájt elviselhetetlenül a fejem.  Mondtam is a kollégának: - Annyira fáj a fejem! Egészen biztos vagyok benne, hogy egy bengáli féreg rakott bele petét. Erre aszongya', hogy ő nem olyan biztos benne, hogy létezik ilyen lény, mivel ő még csak a bengáli tigrisről hallott. - Na! - mondom neki. - Az semmit nem jelent, nem vagy te egy nagy ornitológus. Én olvastam a webhá...

Visszatértem a lakatos műhelybe. Előtte ponyva tetőt, és szőnyegezést készítettem, ki is készültem. Nem szeretem a tetőzést. mindig csak annyi anyag van, amennyi nagyon muszáj. Egy kicsit belevágok, és bukott az ember százezret. Kellemetlen. Ráadásul miden tető egy kicsit más. Nehéz beszerezni megfelelő anyagokat a környékünkön, bár ott mindent nehéz beszerezni. Nincs megfelelő szabász sablonom sem, ezért minden egyes darab rizikós. Csak akkor derül ki, hogy sikerült-e a varrás, ha az egész készen van, és felrakom. - Akkor miért foglalkozom vele? -tehetnénk fel a kérdést. A készen vásárolt termékek szinte mindegyike felszerelhetetlen volt, vagy éppen vacakul nézett ki. Na, az enyém sem minden esetben álomszerű, (nem is rémálom) de azért még elfogadható. Legalább is, gondolom így lehet, ha mindig megkér valaki a készítésre. A szőnyegezés az már kellemesebb. Ipari műfilc. Süthető, nyújtható, természetesen melegen. Bőr, műbőr szegés. Sokan azért nem szeretik a gyárilag kiszórt szet...