Autóépítés

A mai szerelés közben egy nem igazán vicces történet jutott az eszembe: Az autószerelőhöz begurul egy rettenetesen elhanyagolt járgány. - Valami nagyon zavaró suhogást hallok menet közben. - panaszkodik a gazdája. - Az szerintem a halál kaszája. - vet a szerelő egy lesújtó pillantást a rozsdahalmazra. Aki látott már hasonlót, az tudja miről van szó. Rettenetes műszaki állapotú autók bóklásznak az utakon és az a bizonyos kasza nem csak a vezetőjük nyaka körül suhog. A Tatra 613-as nem tartozik a szárazfalevél súlycsoportú közlekedési eszközök közé, ezért gyárilag eléggé tisztességes fékekkel látták el. Hosszú, kitartó munka kell hozzá, hogy ezeket a remek alkatrészeket lebutítsuk egy fagylaltos tricikli szintjére. Elől, hátul, négydugattyús tárcsafékek szorítják a belsőventilációjú tárcsákat, addig, míg valaki nem szabotálja a működésüket. A hidraulikus fékrendszerek nem valami bonyolult szerkezetek. Ha egy pár dologra odafigyelünk, akkor nem lehet nagy gond. Természetesen a...

Abban, ja. A sárgában... Nehezen alkalmazkodtam a magaslati levegőhöz, (akklimatizálódtam, a doktor urak kedvéért) ezért lejöttem az alföldre. Teleszívtam a tüdőm dús levegővel, és kutató tekintetemet a Tatra fennsíkjára vetettem. Mozgásnak semmi nyomát nem láttam, az első teleszkóp védőharmonikája is élettelenül lógott. Torkom összeszorult a rongyos tetem láttán, mert már tudtam, olyan fog történni ebben a műhelyben, ami még soha: McPherson műtét következik. Emlékeimben mélyen eltemetve élt a kép egy rugóösszehúzó szerkezetről. Tudtam, hogy létezik, de feltalálási helye nem rémlett. Bolyongtam, mint jóllakott kecske a kokainültetvényen, de a nyomozás nem hozott eredményt. Így jár aki olyat vállal, amire nincs beállva a műhely, vagyis az nem járt így, a kollégám ugyanis más utakon jár. Mindenütt torziósrugó szerelő alkalmatosságok, de az amire vágytam, nem lehetett enyém. Gondoltam telefonálok a kollégának, mégiscsak ő a raktáros. - Te! - mert így szólítom - Hol van a rugó össz...

Jelentem, a helyzet fokozódik. Meg kell hogy állapítsam, a tényállás fennforgásának tényét. Be rezeltünk, de ez az autónak jót tett, mert kértek rá fékcsöveket rézből. Van aki azt mondja, réz fékcsőnek keresnivalója autón nincs, de ez bennünket nem zavar. Egy rezes autóban sem forrt még fel álltában a fékfolyadék, nem fluoreszkált sötétben, sőt, a Geiger-Müller számlálóm sem jelzett káros sugárzást. Igyekeztem elegáns vonalban vinni a csöveket, mert a cikk-cakkos vezetés a halálom, mint Viktornak a kövér katona. Kerülgettem a kenés alkatrészeit, ennyi volt ami irányt adott, mert az eredeti szerelésről fogalmam sem volt (van). Eléggé optimista a tulaj, mert munkahenger a fékhez egy sincs, de csövezés az már van. Itt nem sok buktató jelentkezett. Csak a hátsó tengely fékcsőtartói tartoztak másik évjárathoz, de rögtön átláttam a félrevezetés jelenlétét. Az egyik típus alvázának az oldalára van szerelve a hátsó elosztó, és a gumi csövek hátrafelé állnak, ennél meg nem, ezért ...

Amikor felébredtem, arra gondoltam, hogy érdekes, mintha nem gondolnék semmire. A fejemben olyan sötét volt, hogy még egy szentjánosbogár is lámpát gyújtott volna. Fogalmam sem volt mi lesz a mai program. Amikor megálltam a műhely ajtajában, mégis azonnal tudtam mi a teendő. Fogtam a két darab hátratekintőfényt kiadó szerkezetet, (tolatólámpa) és megpucolgattam őket, majd elméláztam, mit is mondhatott a tulaj, hova tegyem, de csak az rémlett, hogy valahova hátra. Gyárilag a pót' tolatólámpás kivitelnél az ütköző kifliket tüntették ki azzal, hogy a tetejükre biggyesztették a lámpákat, de ez nekem nem tetszik, mert pont a far vágásába tolták be őket, elcsúfítva a látképet. Mellesleg nem illik a friss galvánréteget piszkálgatni, ha nem feltétlenül fontos. Rövid meditáció után, laposvasból hajtva, az ütközőt összetartó csavarokat hosszabbra cserélve, az ütköző belsejébe készítettem tartókat. Mivel még csak sejtettem, hogy hol fog visszakanyarodni vízszintesbe a kipufogó, a babák bels...