Autóépítés

Bár nem sokkal múlott tél, elkél sapka sál, fúj a szél. Azért megérik aminek meg kell, pirosodik a Karmann, fekete tetővel. Kívülről már piros, de belül még nem az igazi. Az általam leszabott, de más által beszegett szőnyegek is bekerültek. A hátsópad környéke teljes egészében helyben készült. Bár nem teljesen követi az eredeti megoldást, így valamivel szebb, de még nem az igazi. Ha többet foglalkoznék ilyesmivel, akkor még jobban átalakítanám a szabásmintát, de így eddig még nem jutottam el oda, és nem is nagyon kérte még senki, hogy ne az eredeti szögelős megoldás legyen az ő autójában. Érdekes, hogy egy kis ülés mennyire feldobja a látványt. Mivel semmi érdekes, humoros történet nem fordult elő velem a héten, így zárom is soraimat... bár írhatok valami fikciót is, ha nagyon hiányzik az izgalom. 2014. március 02. 17:18

Kisgyermek koromban amikor megtudtam, hogy a bátyámék moziba mennek, szaladtam utánuk lengő klott gatyában, levágott orrú tornacipőben a poros úton, hátha olyan film lesz amire én is bemehetnék, de az ritka volt. Mindig krimit vetítettek. Az egyik címe (bátyámék szerint) a Véres lábnyomok a levegőben, a másik meg a Vak asszony visszanéz. Amikor a "Vihar a biliben" című filmet adták, akkor lett gyanús, hogy átvernek. Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat. Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség. A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz. Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás. Egy kép azoknak is, akik szem...

Nem! Parasztbarokk. Ha nem tévedek, ez lehetett az eredeti légbefúvó nyílás burkolat, de ha nem, akkor is mindegy, mert ami volt a helyén azt mindennek lehet nevezni, de szépnek nem. Nyilván ez is kissé bukott mondás ebben az esetben, mert se nem elegáns, se nem gyönyörű... tovább nem folytatom, beszéljen a fotó helyettem: Elfelejtettem szólni, hogy rosszullét esetére egy kis vizet (gyengébb gyomrúak sört, páleszt) készítsünk a gép mellé. Remélem még nem késő. Mondhatnám, hogy ez az igazi parasztbarokk, de akkor leszólnám a népi művészet gazdagságot imitáló, cizellált kézműremekeit. Ez inkább a szoc-parasztreál kategóriájába tartozik. Maradt egy pár centi a nyúlólról, nem ment kárba. Még egy vaknak is tetszene... ha jól elvernénk a kezeit, hogy ne tudja tapogatni. Azt sem mondom, hogy az én megoldásom sokkal szebb, de legalább valami igényességet próbáltam meg belevinni, még ha az időnk meg is van  számlálva ebben a sárga veszedelemben. Itt még nem fekete a csavar, ...

Kissé negatívan láttam az általam alkotott termékeket, de persze van mentségem. Tényszerűen az, hogy nem volt anyag, így az elkészült váltókar-szoknya amolyan szükségmegoldásként került a helyére. Természetesen a tulajnak egyből az volt a véleménye, hogy alkalomadtán cseréljem le. A felezős váltókar hátramenet kallantyúja miatt akadt egy apró gondom. Ugyanis míg a sima rúdra felhúzom a kész lebernyeget, itt a könnyebb szerelhetőség miatt, sliccet kellett alkalmaznom. A szóból alapból adódik a cipzár alkalmazása, de a gazda engedményt tett patentra, de felvetődött még a tépőzár is. Tehát készítettem egy másikat, ami patentos. Nem mertem lefényképezni, mert még én is szégyellem, annyira ortopéd módon állt. A következő, tépőzáras verziónál maximális odafigyeléssel alkottam. Nem az én hibám, hogy a merev műbőr a tölcsérformából adódó felületi feszültség által, félig feltépte a zárat. Ott ültem egy halom szemét közt, és úgy éreztem át kell mennem a kocsmába, de csak bekaptam egy savanyú...

A műanyag borítóelemek korában vígan pattognak helyükre a rögzítő bolhák, de a mi dimenziónkban ez még várat magára. Az acél rögzítőelemeket alig bírom a kárpitlemezbe be erőltetni, aztán meg a helyüket nem találják az ajtón. Kicsit rövidebbek az ősüknél az utángyártottak, így erősen feszegetni kell, amit nem szeretnek, így törnek. Ekkor vágja szét az ujjam, de ez nem baj, úgyis szerettem volna már kipróbálni, hogy mennyi vér kell ahhoz, hogy a falra írjam 20 centis betűkkel: "Eljő az Antikrisztus". Valamelyik filmben láttam ezt. A nő teleírt a saját vérével egy 40 négyzetméteres falat, mire az okosok megállapították, hogy azért haldoklik, mert a démon kiszívja belőle a lelket. Ja, nem a vérveszteségtől, áááááááá. Na, de vissza a műbőrök közé! A kárpitos prüszkölt, hogy a tulaj nem jó bőrt vitt neki, mert ez az anyag ülőfelületnek való, az ülés oldalaihoz másfajta kellett volna, mert ez nem nyúlik. A tulaj persze ott vásárolt, ahova a szabász küldte, mivel "ott tudj...

A mai napon beraktam hátra egy ülést, majd megcsapattam magam az árammal, és fát faragtam, szerencsére nem keresztet, bár azt már úgy is más készítette volna. Műelemzés: Pad egy szürke térben. Érdekes, négyzethálós forma. Talán még jól is mutatnak a kalaptartón a pofára fordított hangszórók, lágyítva a merev világot. Azért ez az egyszerű folyamat sem ment szálka nélkül. Az alsó pad nem fért be a helyére, mert a mellé utólag felragasztott bitumenes rezgéscsillapító anyag 1 centimétere éppen elég volt ahhoz, hogy fel kelljen bontani a friss kárpitozást, és lehetett csiszolni a fát. Második lépésben gumikalapáccsal próbáltam meg összetörni a drága kárpitos emberünk által a bélésbe illesztett keménypapírt, de ezzel csak fél sikert értem el, mert maradt még az útban más is, így még mindig kettő centiméterrel feljebb áll a rendes helyétől az ülés hátulja, de marad így, mert már belefáradtam a harcba. Hiába mondom, hogy nyugodtan lehet úgy kárpitozni, mint a trehány gyáriak, mint egy od...

Szerintem a bosszú lehet a háttérben, mert ha mégsem ez lenne a magyarázat, akkor valamiféle negyedik típusú, X aktákba való történéseknek kellett lezajlani. Jó pár hónappal ezelőtt volt, mikor elkészítettem az ajtóborító lemezeket, melyekbe rejtett módon kellett beépíteni a hangszórót. Gondosan előregondolkodva helyeztem be a megfelelő hangszóró rögzítő csavarokat , mert nyilvánvaló, hogy bőrözés után már nem szerelhető, hiszen a borításon át nem férek hozzá. Ma jön a tulaj. Forgatja szájában a néma szavakat. Mondom neki, "ne kímélj"! - Mit, hogy? - néz rám. - Vagy, hogy mi nem teszik? Bólintok, mire kiböki, ő ovális kipufogóvéget akart. Nem szóltam, csak odacsoszogtam az autó hátuljához. A történethez hozzátartozik, hogy lehet, fogott a szomszédok átka, " A rááák ííííz essen a nyákádba!". Mindenesetre gyógyszereztem magam, mert az említett testrészem igen fájdalmasan viselkedett. Ennek tudható be a tompultságom, amivel végighallgattam, hogy de ő mondta vag...

Fa szobrászat, és hangszóró rejtés, ez volt a napi program. Úgy közlekedek a műhelyek közt, mint Han Solo az űrben. Már kijavítottam a hátsó kerékdob alját, amikor bevillant, hogy jönnek a kárpitozni való oldallemezekért. A lemezek már készen voltak, csak a 16 centiméteres, polipropilén mély-közép nyomókat kell berejtenem a hátsó kárpitba. A 80-as években azt olvastam a Hi-Fi szakiratokban, hogy jobb a papír membrán, mert nincs saját zaja, kioltja magában a rezgéseket, erre tessék, van már minden, műanyag, kevlár, meg lekvár, bár az bukta. Majd ha ráérek letesztelem, melyik a jobb. (szerintem a bukta) Tehát az a lényeg, hogy el kell dugni. Nincs is ezzel gond. Kivágom a dekor lemezt, és belülről rögzítem fel. Kívülről perforált bőr takarja el, és vágja majd le a magas hangokat, de azért vannak külön csipogók. Csak egy pillanatig gondolkodtam el, mert nyilvánvalóan nem csavarozhattam belülről kifelé a mellékelt lemezcsavarokkal, mert azok kijöttek volna a másik oldalon. Így került...