Autóépítés

Szorgalmas munkával telnek a napok. A kecskék megfialtak, a fű meg növekedik, mint állat, de ez nem az a poszt, ahol erről be kellene számolnom. Ellenben a vas sem marad megmunkálatlan. Ilyeneket sütögetek kettes lemezből, aztán meg beépítem. Ilyen erősítés lett belőle. Ilyen erről. Ebből az irányból sem rosszabb. Ez pedig a "Pihenő juhász, délidőben" című kép, mert a képeknek szokott ilyen érdekes címük lenni. Ez a fotográfia pedig már olyan régi, hogy meg is sárgult. Jelen pillanatban már fa elemeket forgácsolok a felépítményhez, ami igen kalandos vállalkozás ebben a szélviharban, mivel odakint porolnék vele, de ott meg tele lett a szemem, és az orrom faporral. Úgyhogy vigyázni kell, hol tüsszentek ,mert a múltkor is kiesett az orromból egy faforgácstömb, és összetörte az üvegasztalt. 2014. április 14. 17:01

Nem akarok nagyképűsködni, naná, hogy  nem vagyok doktor, csak egy régi rovatcím jutott eszembe. Ennek ellenére válaszolnék, bár már megtettem, de talán itt az ideje, és helye, hogy bővebb lére engedjem a mondanivalómat, mert talán nem minden világos mindenkinek. Nos, egyik kedves olvasóm feltett egy kérdést, ami nem volt egyértelmű, vagyis inkább félreértelmezhető volt. "A földön hegeszted össze. Nyilván megvannak a méretek és átlók mert méred és figyeled őket. De nem jobb lenne egy hegesztőasztalon, ami biztosan vízszintes, derékszögű?" Hát, most erre mit lehet válaszolni? "Nem volna jobb." Vagy: "Tényleg! Hogy ez nekem nem jutott eszembe!" Később kiderült, hogy arról szólt a kérdés, hogy miként oldom meg, a méreten tartást, de nekem minden más eszembe jutott először, csak ez nem. Ha valaki leizzadva cipel egy nagy csomagot az úton, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha megkérdezzük tőle, hogy autóval nem volna-e könnyebb. Szerintem az anyázás ...

Kétségbeesve keresik a filmben Susant, én meg kétségbeesve keresem a méretet, síkot, átlót, meg minden ilyen hasonlót, ami mezei ember számára láthatatlan. Én nem vagyok veszélyben annyira mint a film szereplői, de azért nincs könnyű dolgom. Nehezen férek el. A betonon birkózok a vassal, és azokkal a "felesleges" méretekkel. Távtartókkal próbálom helyettesíteni a sablont, és egy furmányos feszítővel állítom a dobok dőlését. Ja, a dobok. Dobok egy-két dobot. Akinek nincsen görgőző gépe, angol kerék, spanyolcsizma, meg ilyenek, az valahogy így hidalja át a problémát. Valahova el kell tenni a felesleges lemezt, mert a belső ív 2 centiméterrel kevesebb egy fél méteren, mint a külső. Egyenletes gyűrés, nyújtás, zömítés, megvalósíthatatlan otthoni körülmények közt, így ezt a verziót érdemes követni. Nem árt számolni egy kicsit, így nem kell kétszer vágni, de természetesen próbálkozni is lehet, az a biztos, mint ahogy majd ki is térek a buktatóra. Ha fa sablont készí...

Amikor valaki ritkán jár felénk, mint karón a fehér varjú, akkor örömmel szokott felkiáltani: - Megy ez! Meg még úgy is, hogy "Halad ez!" Mind a két változatra az a válaszom, hogy megy (vagy halad) ha viszik. Pedig ugye alapjában két lehetőség van. Vagy valaki és megy valahová, vagy valami, és valaki viszi. Aki meg tudja, hogy bolond, az nem az... De ez már végképpen máshova tartozik. Ha most az a kérdés vetődik fel a kedves olvasó fejében, hogy minek irkálok össze meg vissza, akkor közlöm, nincs nagyon mit lapra vetnem. Húzogattam, csavargattam, vagyis méretre tettem a már legyártott elemeket, majd összepontozgattam, meg végig varrtam. Ezt a folyamatot hívják egyes jól értesültek autóépítésnek, mások meg karosszéria összerakásnak. Itt jegyezném meg, hogy a rakás akkor készül el a leggyorsabban, ha az utolsó pillanatig várunk vele, és amikor már kint van a vége, na akkor guggolunk le a fűbe, csak arra kell figyelni, hogy a nadrág fent ne maradjon. Ez főleg szüreti mul...

Valami nagyot akartam villantani, mint amilyet Rihanna szokott, de gatyában járok, meg az autók sem úgy készültek ahogy szerettem volna, így semmi érdekes nem akadt, azaz talán egy kicsi. Van egyszer az autójavítás, és van az autóépítés. Ez két különböző dolog, bár sokan keverik. Már akkor büszkék magukra, ha egy darab lemezt betaknyolnak a karosszériába, de van olyan karosszéria lakatos, aki saját maga bevallása szerint is csak a csavaros elemek le-, majd felcsavarozásához ért. Akkor most fel lebbentem a fátylat a nagy, nagy titokról: A karosszéria nem feketére alapozott, préselt elemekből készül, hanem fémlemezből, ami táblákban érkezik, bár nem mostanában jelent meg benne a műanyag is. Mint ahogy ezt sem a kutya nyomta ki magából. Ez lesz majd a váza a Tatra 57-nek, amit személyesen másolok, és készítem el az eredeti vázra, természetesen tábla lemezből. A körülményekről most ne emlékezzünk meg, csak annyit róla, hogy az áldozata vagyok. Szóval látom a jó negyven éves, ...

Először is, elvitték a Tatra 613-as, sárga veszedelmet, másodszor pedig a lakatolt Karmann is kikerült a garázs sötét mélyéről. Így távozott, farral a friss levegőbe. Egy darabig nem látom, de ha visszatér, már senki nem fogja tudni ki is volt ő valójában. Azért még búcsúzóul megajándékoztam egy kis csecse-becsével. Ezen a képen láthatnánk a díszlécet, de hasznavehetetlenül túlvakuztam a fotót, ami nem csoda, mivel idegileg tönkre megyek, mire be bírom kapcsolni a fotoaparátot. Így végződött a történet, meg a léc. És itt vertem szét majdnem a laptopot, mert amit egy fél órán keresztül fogalmaztam, és ábrázoltam, egy mentés után eltűnt. (Mint ahogy ez a mondat is még egyszer. Köszönöm az új, tökéletes editort a Blog.hu-nak)  Teljesen biztos vagyok benne, hogy már nem fog eszembe jutni még egyszer, de azért megpróbálom: Tehát jött az új király. Ezúttal farral, mert a babona szerint a motornak a kijárat felé kell lenni. Ez garantálja a bő termést, és azt, hogy a ...