Kétségbeesve keresik a filmben Susant, én meg kétségbeesve keresem a méretet, síkot, átlót, meg minden ilyen hasonlót, ami mezei ember számára láthatatlan.
Én nem vagyok veszélyben annyira mint a film szereplői, de azért nincs könnyű dolgom. Nehezen férek el. A betonon birkózok a vassal, és azokkal a "felesleges" méretekkel.
Távtartókkal próbálom helyettesíteni a sablont, és egy furmányos feszítővel állítom a dobok dőlését.
Ja, a dobok. Dobok egy-két dobot.
Akinek nincsen görgőző gépe, angol kerék, spanyolcsizma, meg ilyenek, az valahogy így hidalja át a problémát. Valahova el kell tenni a felesleges lemezt, mert a belső ív 2 centiméterrel kevesebb egy fél méteren, mint a külső. Egyenletes gyűrés, nyújtás, zömítés, megvalósíthatatlan otthoni körülmények közt, így ezt a verziót érdemes követni. Nem árt számolni egy kicsit, így nem kell kétszer vágni, de természetesen próbálkozni is lehet, az a biztos, mint ahogy majd ki is térek a buktatóra.
Ha fa sablont készítünk, akkor egyszer nagyjából rákalapáljuk a lemezt, majd le kell venni, ugyanis a fának az a jellemző tulajdonsága, hogy hő hatására elfüstöl (mint ahogy mutatóba be is feketítettem pár helyen), szétdobva a hegesztést. Kicsit szűkebbre pontozzuk az elemet, mint a sablon, akkor nem rúgja nagyon ki magát. A lemezt legegyszerűbben pár facsavarral lehet rögzíteni, a lyukak később be hegeszthetők.
Hegesztés után is érhet meglepetés bennünket, mert a szépen kialakított ívek eltűnhetnek.
Említettem az elméletet, ami köztudottan a gyakorlat rokona, csak nincsenek beszélőviszonyban. Én is kiszámoltam, a sík felület ívelését, és miután próbát is hajtottam bevágás nélkül, kiderült, hogy a várt ív nem jön létre. Na, ezért szépen be vagdosgattam, sablonra ütöttem, és leellenőriztem a mérősablonnal. Minden stimmelt, de amikor hegesztés után rámértem, már koránt sem volt ilyen remek a helyzet. A hő alaposan berántotta a lemezt, így túlórázhattam, mire kivertem... így van ez már öregkorban. Na, de utána a lemezt is kiegyengettem.
Tehát a következő dobnál már a sík elemnél nem vágtam be. Nem foglalkoztam vele, hogy nem úgy néz ki mint ahogy kellene, hiszen a végeredmény a fontos. Vagyis folyamatosan haladva, 3 centiméterenként összepontozgattam a látszólag nem összevaló elemeket. Kellett vele egy kicsit birkózni, de a kész termék kárpótolt az erőfeszítésért. A feszültség amit létrehoztam, gyönyörűen beállított a kellő domborulatot, alig kellett egyengetnem.
2014. március 27. 19:03
Én nem vagyok veszélyben annyira mint a film szereplői, de azért nincs könnyű dolgom. Nehezen férek el. A betonon birkózok a vassal, és azokkal a "felesleges" méretekkel.
Távtartókkal próbálom helyettesíteni a sablont, és egy furmányos feszítővel állítom a dobok dőlését.
Ja, a dobok. Dobok egy-két dobot.
Akinek nincsen görgőző gépe, angol kerék, spanyolcsizma, meg ilyenek, az valahogy így hidalja át a problémát. Valahova el kell tenni a felesleges lemezt, mert a belső ív 2 centiméterrel kevesebb egy fél méteren, mint a külső. Egyenletes gyűrés, nyújtás, zömítés, megvalósíthatatlan otthoni körülmények közt, így ezt a verziót érdemes követni. Nem árt számolni egy kicsit, így nem kell kétszer vágni, de természetesen próbálkozni is lehet, az a biztos, mint ahogy majd ki is térek a buktatóra.
Ha fa sablont készítünk, akkor egyszer nagyjából rákalapáljuk a lemezt, majd le kell venni, ugyanis a fának az a jellemző tulajdonsága, hogy hő hatására elfüstöl (mint ahogy mutatóba be is feketítettem pár helyen), szétdobva a hegesztést. Kicsit szűkebbre pontozzuk az elemet, mint a sablon, akkor nem rúgja nagyon ki magát. A lemezt legegyszerűbben pár facsavarral lehet rögzíteni, a lyukak később be hegeszthetők.
Hegesztés után is érhet meglepetés bennünket, mert a szépen kialakított ívek eltűnhetnek.
Említettem az elméletet, ami köztudottan a gyakorlat rokona, csak nincsenek beszélőviszonyban. Én is kiszámoltam, a sík felület ívelését, és miután próbát is hajtottam bevágás nélkül, kiderült, hogy a várt ív nem jön létre. Na, ezért szépen be vagdosgattam, sablonra ütöttem, és leellenőriztem a mérősablonnal. Minden stimmelt, de amikor hegesztés után rámértem, már koránt sem volt ilyen remek a helyzet. A hő alaposan berántotta a lemezt, így túlórázhattam, mire kivertem... így van ez már öregkorban. Na, de utána a lemezt is kiegyengettem.
Tehát a következő dobnál már a sík elemnél nem vágtam be. Nem foglalkoztam vele, hogy nem úgy néz ki mint ahogy kellene, hiszen a végeredmény a fontos. Vagyis folyamatosan haladva, 3 centiméterenként összepontozgattam a látszólag nem összevaló elemeket. Kellett vele egy kicsit birkózni, de a kész termék kárpótolt az erőfeszítésért. A feszültség amit létrehoztam, gyönyörűen beállított a kellő domborulatot, alig kellett egyengetnem.
2014. március 27. 19:03