Autóépítés

Hú, te! Olyat láttam, hogy egy hétig egy irányba futsz. Tenyérnyi darab lemezekből összetaknyolt domború karosszériaelem. Olyasmi mint a teknőspáncél, csak a béka tudta mit növeszt, ez a mester aki meg ezt csinálta, nem volt teljesen magánál. Sajnos kép nem készült róla, mert amikor megláttam kómába estem, és csak most ébresztettek fel, az orvosom meg megtiltotta, hogy stresszeljem magam. Egyszerűen nem értem, miért kell egy viszonylag egyszerű dolgot ilyen ostoba módon kivitelezni, hiszen az első héten az iskolában már lavórt kalapáltunk egy darab lemezből. A közepén kell elkezdeni, csigaházformában haladni kifelé, és csoda lesz belőle, de autóra lavór nem nagyon kell, ezért mutatok egy hirtelen formulát, amivel egy nehezebb elem is viszonylag könnyen legyártható. Lemez, fatábla, gumikalapács. A lemez sliccelve a gyűrődési zónában (erre majd rájön az ember, hogy hol van, mert ott csúnyul a felület) a fatáblába kis homorúságot kell köszörülni legyezőkoronggal, vagy hasonlóval, a

Néha nagyon traumatikus élmény egy találkozás, ezért ne is keressük fel 20-30 év múlva a régi szerelmünket! Na, de nem személyekről akarok írni, hanem olyan szerkezetekről, amik ostrom alá vették a bázisunkat. Autónak álcázva óvatoskodnak be az erődbe, aztán tessék: Ilyen vérszívó izé lesz belőle. Az ilyenek tényleg minden életet kiszívnak belőlem, sokszor annyit vakaródzok, mint a tetvesek, és még akkor sem jövök rá, hogy nagy hirtelen, hogyan lehetne ismét autóformát rittyenteni. Szerencsére az ütközőhöz szinte hozzá sem kell nyúlni, így ahogy van, lehet kidobni. Elkezdtem kivágdosgatni a roncsolt, vagy rozsdás elemeket az orrból. Egyszer csak berohant a kollégám, rám vetette magát, és lefogott, mert azt hitte, teljesen megőrültem, és feldarabolom az egész halmot. Ez megint a "mi van a képen" rovat. Aki arra tippel, hogy egy karosszéria, az majdnem eltalálta, mert az lesz, csak még egy kicsit huzatos. Egy darab rozsdás cső, egy kötélfeszítő, és máris kész

Azért ne vegyük túl komolyan a címet, mert ez a művelet is csak annyira könnyű, mint a hűtőbe pakolás egy régi, furcsa találós kérdés szerint, mely így hangzik: - Hogyan kell a hűtőbe rakni egy zsiráfot? - ? - Kinyitod a hűtő ajtaját, berakod a zsiráfot, majd becsukod az ajtót. És hogyan kell betenni egy elefántot? - ? - Kinyitod az ajtót, kiveszed a zsiráfot, beteszed az elefántot, és becsukod az ajtót. Hogyan jön ez a kis állatkert a futóműhöz? Először is, fenn áll a ki-be, de hogyan esete, és felmerül, az „egyáltalán mi van”, kérdés is, mind a két történetnél. Szóval, nekünk is van egy zsiráfunk a régi, bepréselt talpascsapszeg képében, ami ott csücsül a lengőkarban, ezért az új „elefántunk” addig nem megy be a helyére, míg ki nem szedjük a régi lakót. Vannak olyan szerencsétlen autótulajdonosok, akik lemaradnak eme remek szerelősdiről, mivel nekik csavarral rögzítették az ominózus alkatrészt, és igazán nevetségesen, egy csavarkulcs segítségével oldják meg a problémát. Aztá

 2013. március 18. 19:11  Nem akartam még én is egy hókatasztrófás cikket írni, de a grafománia nagy betegség, pláne, ha ennyi összevisszaságot hall az ember, akkor tényleg le kell írnom az igazságot, mármint azt, amit én szűrtem le a médiából: Egy biztos, az utakat kamionsofőröknek álcázott titkos ügynökök zárták le. Tiltott előzés által elé kerültek az óvatos sebességgel közlekedő autósornak, és ott elakadásnak álcázott manővert hajtottak végre az úttest teljes szélességében. Az ügynökök külföldről érkeztek, és egy az autonómia harctól tartó ország, vagy (és)  nagy hatalmú óriáscég megbízásából szabotálták a közlekedést, melynek nem tetszik az Orbán kormány szabadságharca. (Forrás:Buga Jakab Hírmondó.com) Segítségükre volt a körmönfont terv kidolgozásában egy tudósgárda, mely kiszámolta, hogy bár nem lesz nagyobb mennyiségű csapadék, de ha egy autósort keresztbe állítanak a szélnek, akkor az hófogóként fogja magát betemetni a szinte hómentes mezőn. Persze, nyilván nálunk volt a

Tavasszal megszaporodnak az autókiállítások, mint kutya szőrében a bolha. A napok óta tartó médiakampány mely látogatásra buzdított, eszembe juttatta eddigi tapasztalataimat. Bár a kiállítási reprezentációs figura a kollégám, akinek nem szabta még át az arcát motorbaleset mint nekem (most jut eszembe, neki meg egy alacsonyan szálló kurbli verte ki két fogát, de ő még mindig jobban fest, ha nem nyitja ki a száját), de azért nálam is lecsapódott egy-két történet. A magyar szervezési technika szerint, felajánlják a kiállítási lehetőséget, mely nagyon szuper, ha cég vagy, hiszen munkát hozhat, de ha magánemberként rendelkezünk egy valamire való négykerekűvel, már más a helyzet. Egó fényezés, szerepelni vágyás céljára megfelel, bár vannak akik azt mondják, hogy egyszerűen hülye az, aki másnak kaparja ki a gesztenyét. Ugyanis mindenkinek saját magának kell szállítani a járművet, és ez egy muzeális gépjármű esetében nem kis költség, kockázat is van benne, viszont cserébe kap az illető vagy

Mindannyiunk életében eljött, vagy eljöhet majd az a pillanat, hogy nagy szükségünk lesz egy olyan dologra, amit nem tudunk csak úgy kirázni a kisujjunkból. Ekkor fordulunk valamiféle kisegítő eszközhöz, de ezek nem teremnek a konyhakertben, nem lehet őket fáról szakajtani, iparost kell keríteni hozzá. Nem ám akármilyent, szerszámkészítő iparost. Ha találunk ilyet, akkor felkészülhetünk rá, nem lesz olcsó mulatság a végtermék. Már húsz évvel ezelőtt is durva árat kértek egy mütyür vacakért, ez nyilván nem változott. Meg kell fizetni a tervezést, az anyagot, és a kivitelezést is. Ha szerencsénk van, akkor nem kell megfizetni a mesterember magánjellegű munkáját, mert ez bizony a legjobb helyeken is előfordulhat, hiszen sokkal jobban élvezi a halandó az anyagi javait, ha azt más valaki fizette ki helyette. Még hivatalos munkahelyen is előfordult, hogy a gépmester nem csak a fizetését, a prémiumot, de még a felszabályozott fékdobjait is élvezni akarta: Kiadtam neki az általam megrajzol

Mondtam, hogy ne borítsál. "Miért? Nem frankó? Dupla lemez, dupla erősség." Meg szép is. :) Meg igencsak szakszerű, és tartós. Kicsit strukturált, de jobban megáll rajta a sártapasz. A sárhoz feltétlenül keverjünk töreket, és szalmát, így nemcsak erősebb, de rezgéscsillapítóbb réteget kapunk. Aki az utolsó két sort komolyan vette, verje ki a fejéből az autójavítást! Eredeti bejegyzés: 2013. március 05. 17:55

A tárgyalt kijelentés általában bontott cuccok vásárlásánál hangzanak el, de sajnos hallottam már akkor is, amikor egy jelölés nélküli dobozban kaptam kézhez a holmit. Most nem nekem címezték a mondatot, hanem egy Bogár futóművet vásárlónak. - Azért én csak leszóratnám ezt az első futót, nyugodtabb lesz a lelkem. - mondta az illető, és így is lett. A vastag trutyi eltűnt, és hamar kiderült, hogy alatta egy alaposan áthegesztett lemezhalmaz leledzik. Ezzel nem sok gondom akadt, ha eltekintünk az esztétikai kihívásoktól. Pár pont hegesztéssel eltüntettem a hibákat, de a lengéscsillapító rögzítési helye tartogatott meglepetéseket azok számára, akik nem én vagyok. :) A képet úgy tessék nézni, hogy az alkotóelem fejjel lefelé van, de a lényeg az a lyukas valami ott a sok kosz közepén. A kosz valamikor vas volt, de ma már nem az. A kivett papírszerű darabon eredetileg egy 17 milliméter átmérőjű furat volt, de ebben az állapotában inkább a harminchoz közelít. Ha tényleg betettük vol

Van néha, hogy hirtelen nem értem, miért készült valami eszköz úgy, ahogy. Amikor először láttam ezt a fekete valamit a kilométeróra, és a spirál közt, nem tudtam elképzelni, mi a túró ez. Aztán jött a sokat látott kollégám, és fellebbentette a homály fátylát. Ez kérem egy hátrameneti-fény kapcsoló. Ha visszafelé forog a spirál, akkor kapcsolja a lámpákat. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ez így kaksi, hiszen csak akkor világít a rendszer, ha megyünk, de ha állunk, vagy talán, ha csak csorgunk, akkor nem tud kapcsolódni benne az érintkező. Mert mi is van ebben a feketeségben?: Be-ki vezeték fémlapocskákkal a végén, melyek egymás alatt-fölött helyezkednek el. Tulajdonképpen ezek a lapok az érintkezők, amik közt a záró elem a bal oldali fém görgő. Ez a szigetelt, csak ütköző, és visszahúzórugó tartó szerepet betöltő társával együtt, egy rugókarikára van szerelve. A karikát nagyképűen kuplungnak is nevezhetnénk, mert a szürke műanyagkeréken elcsúszva akadályozza meg, hogy

Nem is hinné az ember, mennyi olyan apró dolog veszi körbe, amit nem lát szabad szemmel. Ráadásul, ezen dolgok köre nem hogy szűkülne, de a szemünk romlásával egyenesen arányosan növekszik. Erről jut eszembe a szomszédom, aki szentül megvan róla győződve, hogy mennyire csendes helyen lakunk, pedig csak süket. Ez is azt mutatja, mindennek megvan a maga haszna De térjünk vissza a blog általános témájához, az autóhoz, melyben bőven akad mindenféle mütyür. No, nem az egérszarra gondolok - bár némelyik roncsban az is van bőven - hanem egy-két elektronikai bizbaszra. Kissé nagyobbacska valami az utastér világító lámpácska, de azért micro módban kell fényképezni. Bal oldalon látható a kapcsoló, ami nem kapcsolt, az izzó meg ott középen szokott benne leledzeni. Ez egy újnak eladott szerkezet, ráadásul még eredeti gyárinak is merték titulálni. Némi kétséget ébreszt ezen állítás felől az a tény, hogy a kapcsolási pozíciókat rögzítő golyócska teljes egészében kapcsolhatatlanná fékezte a m

A farkas tényleg csak hidegben ordít? Nem tudom, Farkas bácsi nagyon nyugodt ember volt mind a százötven centijével, az állattal meg nem nagyon kommunikáltam. De nem vagyok Jack London, úgyhogy témához! Állunk kint a kibaltázott nagy hidegben. Egy autó javítását térképezzük fel, de a fagyott fülek, gőzölgő leheletek adják a témát, na, és persze a tulaj panasza, hogy öngyújtóval melegítette a kulcsot, mert nem ment be a zárba. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján tudom, az még nem fél siker, hogyha bent vagyunk a lyukban. Sokszor még ekkor sem fordul a betét. Régen a nagy szegénységben, különböző praktikákat alkalmaztunk ilyen esetekre. Ami folyadékot fagyállónak ismertünk, bevetettük a behatoláshoz. Volt eset rá, hogy kínomban belső zsebbe tett forró vízzel próbáltam oldani a zár külső jegesedését, de ez belülre nem igazán hatolt be. Előre gondolkodva nagyobb volt az esély a jégtelenségre. A vegyi anyagokat felszívtam fecskendőbe. Ezt az eszközt használtam megelőzésre, és tünetkezel

Egész nap úgy éreztem, hogy olyan sötét van a fejemben, mint a bányászvarjú belsőzsebében. Azt mondják az atomfizika a nehéz, de akkor ez mi? Az egyik autónk - aminek az alvázát nem mi szereltük - ferde hajlamú lett. Valami érthetetlen oknál fogva nem hajlandó vízszintben állni, ha hátulról néztük nagyon, de szemből sem sokkal kevésbé dőlt el... És itt van az első furcsa dolog. Amikor megérkezett az alváz, szólt a gazdája, hogy nézzünk rá, mert nem bírják beállítani a hátsó tengelyeket, valamiért dől az egész szerkezet. Szétpattintottam, és azonnal láttam, az egyik kúpos alkatrész - egyesek szerint szilentblokk, szerintem meg gumicsapágy - fordítva van betéve. Megfordítottam, beállítottam a lengőkar szögét, és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Aztán jött ez a videó, és utána a tulaj telefonja, hogy az autó bal hátulja ül. - Mi lehet a gond? - kérdezte, én meg hónaljtokból tüzelve a torziós rudakat tettem felelőssé, mert mi más lehet? Valószínűleg cserélték őket, össze,

Főleg a cipész... mármint a kaptafánál. Ez utóbbi kiegészítést olyanoknak tettem, mint a múltkori emberke, aki meglett harmincas létére sem ezt a mondást, sem azt nem ismerte, hogy a suszternak lyukas a cipője. Most sokan feltehetnék a kérdést, hogy kerül a fa terítékre egy lakatos naplójában, de ha valaki nem pont most kapcsolódik hozzánk, akkor tisztában van vele, én nem csak lakatolok, hanem autót építek, és abban sok minden van, sőt, a régiekben még az az ősi elem is megtalálható, ami nem föld, szél, és tűz, hanem az, amiről mostanáig szövöm a szót. A Volkswagen Karmann Ghiában olyan a hátsó pad, hogy én szégyellem magam érte, de szinte érthetetlen módon, van akinek tetszik. Mindez a nemes egyszerűséggel kivitelezett egység fára épül. A nagy baj az vele, hogy nem lehet bele annyi anyagot tenni, mint nagyapám foteljébe, ezért a vékony keresztmetszethez valami szívós fa kell. A szívós fa nem olyan, ami egy hordó vizet kiszív, nem erre gondoltam, hanem olyanra, amibe a szög is

Egy nagy különbség van a régészet és a mi szakmánk között, az, hogy én még soha, semmi érdekes dolgot nem találtam feltárás közben. Aprópénz, apró szerszám valahova be esve, haszontalan cetlik, cigaretta csikk, ennyi. Se egy aranynyaklánc, se egy briliáns. Ezek után most sem számítottam másra, de, de most sem írhatom, hogy mégis leltem valamit. Akkor nézzük, mi az ami előkerült: Így nézett ki a dolog, miután megszabadultam az elejétől. Ez itt a hátsó kerék mögötti, igényesen kialakított javítás, ami szintén bontásra került. Előtte sem szebb a fércmű, nyilván ez is megy. Sajnos a képek nem tudják visszaadni a dimenziós mélységeket, de elárulom, a lemezek centiméternyi lépcsőkkel kerültek összeépítésre. A gitt alól kikukucskál a felszegecselt lemez, mely a rohadást hidalta át. Durva, másfél centi gitt párkány lóg a sárvédő tetejéről. A dob alsó része megszűnt létezni. Ez a bal első belső. Több centiméternyit jött hátra. Ímmel, meg egy kis ámmal javították.