Autóépítés

Fa szobrászat, és hangszóró rejtés, ez volt a napi program. Úgy közlekedek a műhelyek közt, mint Han Solo az űrben. Már kijavítottam a hátsó kerékdob alját, amikor bevillant, hogy jönnek a kárpitozni való oldallemezekért. A lemezek már készen voltak, csak a 16 centiméteres, polipropilén mély-közép nyomókat kell berejtenem a hátsó kárpitba. A 80-as években azt olvastam a Hi-Fi szakiratokban, hogy jobb a papír membrán, mert nincs saját zaja, kioltja magában a rezgéseket, erre tessék, van már minden, műanyag, kevlár, meg lekvár, bár az bukta. Majd ha ráérek letesztelem, melyik a jobb. (szerintem a bukta) Tehát az a lényeg, hogy el kell dugni. Nincs is ezzel gond. Kivágom a dekor lemezt, és belülről rögzítem fel. Kívülről perforált bőr takarja el, és vágja majd le a magas hangokat, de azért vannak külön csipogók. Csak egy pillanatig gondolkodtam el, mert nyilvánvalóan nem csavarozhattam belülről kifelé a mellékelt lemezcsavarokkal, mert azok kijöttek volna a másik oldalon. Így került...

Mint az már kiderült, nem Hi-Fi stúdióban dolgozom, de azért hallok. Szeretem a zenét, és érdekelt a hangtechnika mindig is. Az autó, és a zene kapcsán mindenkinek a rettenetes dübörgéssel közlekedő, zenedobozok rémlenek fel. Nyilvánvalóan ezek a szerkesztmények nem a zene élvezetéről szólnak, hanem a magamutogatásról. Nos, ők menjenek másfelé,(de maradhattok is :) ) mi meg kanyarodjunk a minőségi hangzás felé.  A továbbiakban senki ne várjon tőlem doktori deszartációt, nem akarok fénymásolni, és beilleszteni sehonnét, nem vagyok én SP.  Csak a megszokott történeteimet rakom egymás után, ha érdekes, örülök neki. A világosi fegyverletétel után jóval, tehát vagy két éve, abban a szerencsében részesültem, hogy saját választásom alapján szerelhetem fel egy autót hangrendszerrel. Ez ritkán fordul elő veteránéknál, mert ott általában a régi készülékek kerülnek vissza, bár régebben, egy Karmann eredeti rádiójának az előlapját lehajthatóra kellett átalakítanom, mögé téve a CD lejá...