Autóépítés

Mindenki életében van egy pont, amikor úgy érzi elérkezett a csúcsra. Én is úgy érzem innét feljebb már csak a varjak szárnyalnak. Ettől jobban szétszedni autót már csak akkor lehetne, ha ledarálnám. Ráadásul ennek a bontásnak az a különleges pikantériája, hogy ez egy nagyon ritka autó, ami drága is volna, ha volna, de egyelőre úgy néz ki nincs, csak volt. Szokás szerint egy gépkocsira emlékeztető forma érkezett az utánfutón,  de én már akkor láttam a „cukormáz” mögött a nyüveket. Igazából a mázat sem találhattuk meg fizikai valójában, csak azok fejében élt, akik a halom rozsdára pillantva valami szépet akartak látni. Sajnos az én fejemben a szépségnek még az illúziója is lerombolódott, amikor igazából hozzányúltam a karosszériához. Először a Tatra 87-es kaszninak 87 százalékát ítéltem cserére érettnek (Nomen est omen – ahogy a művelt francia mondja – vagyis nevében a sorsa) de aztán beláttam, hogy a becslésem igen óvatos volt. Minél tovább bontottam a fémet – helyese...