Autóépítés

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

 Már jó pár hét telt el azóta, hogy valaki feltette a kérdést, "Hol a Fiat?" Most. hogy így kérditek, tényleg, hol a Fiat? Ide tettem valahova... Hoppárécska!

 Igazán bosszantó tud lenni, amikor... És most jövök rá, hogy azt sem tudom milyen fedőnév alatt fut most az az anya, ami egy kalitkában lötyögve (csúsztatva) állítható egy nútban. Na, de mindegy, legalább tudom, hogy néz ki, venni meg nem szoktam, bár más sem és ez szokott a bosszantó lenni. Szükség lenne rá, de behegesztenek egy fix anyát, vagy olyannal is találkoztam már, hogy összecsavarozták az elemeket, majd összehegesztették a profilt, az anya meg bent forgott. Szedd szét ha bírod. Pedig

 Itt az ideje egy kis összesítésnek, ezért megteszem. Érkezett ide egy halom vas, meg szemét, amire azt mondták, hogy egy Mercedes 170V 1937-ből. Én is úgy születtem, hogy hittem az emberekben és az embereknek, de ezt már szépen, lassan kezdem kinőni. Tehát kétkedve fogadtam az autó típusáról szóló kijelentést, azt meg pláne nem akartam elhinni, hogy azért vettek két autót, hogy végül egy se legyen, ugyanis ez történt.