Autóépítés

Már abban az időben is, amikor a 13 éves Skodám alja porrá oxidálódott, az a mondás járta, hogy amihez a lakatos hozzányúl, annak már vége van. A gyári rozsdavédelem helyzete azóta lassan javult. Megjelent a 6, majd akár a 12 év átrozsdásodási garancia, ami folyamatos ellenőrzés feltétele mellett, a lemez belülről kifelé irányuló teljes átrohadására vonatkozott. Tehát ha megnézzük ezeket az autókat, bizony ott viríthat a "vörös ördög", csak a lemez még nem lyukadt át, ha minden az eredeti. Ha nem tört a festékréteg egy horpadás miatt, és ha nem babrált bele az az átkozott fenevad, a lakatos. Miért is alakult ki ez a múlt homályába vesző monda a rothadást hozó mocskos kezű mesterről? Az öregebbek biztosan emlékeznek arra a korra, amikor még a tisztességes karosszériás garázsában ott álltak a hatalmas, nehéz gázpalackok. Csak az, és semmi más speciális eszköz. Oxigén, acetiléngáz keverék lángja volt a lelke mindennek. Ezzel melegítették a vasat, ezzel vágták a vasat, ...

Egy nagy különbség van a régészet és a mi szakmánk között, az, hogy én még soha, semmi érdekes dolgot nem találtam feltárás közben. Aprópénz, apró szerszám valahova be esve, haszontalan cetlik, cigaretta csikk, ennyi. Se egy aranynyaklánc, se egy briliáns. Ezek után most sem számítottam másra, de, de most sem írhatom, hogy mégis leltem valamit. Akkor nézzük, mi az ami előkerült: Így nézett ki a dolog, miután megszabadultam az elejétől. Ez itt a hátsó kerék mögötti, igényesen kialakított javítás, ami szintén bontásra került. Előtte sem szebb a fércmű, nyilván ez is megy. Sajnos a képek nem tudják visszaadni a dimenziós mélységeket, de elárulom, a lemezek centiméternyi lépcsőkkel kerültek összeépítésre. A gitt alól kikukucskál a felszegecselt lemez, mely a rohadást hidalta át. Durva, másfél centi gitt párkány lóg a sárvédő tetejéről. A dob alsó része megszűnt létezni. Ez a bal első belső. Több centiméternyit jött hátra. Ímmel, meg egy kis ámmal javították....

Ma reggel amikor beértem, ott állt ez a vonzó jelenség a műhelyben. Gondos kollégám gyűjtötte be az autót németből. Sajna a gépnek már megvan a gazdája, de így is nagy élmény testközelből megszemlélni, tapogatni. Szegénykém egész jól meg van ültetve, de ez nem vált hátrányára. Motor megvan, csak raktárban, a polcon. Láttam, hogy valaki lerántotta a jobb oldali hengereket. Az olajos motorblokkból ítélve, a henger tövénél fújt ki. Mindezek nem érdekesek, de a kaszni... Egyszer belepillantottam valami horrorfilmbe. Abban volt, hogy élve mumifikáltak egy embert. Nem vagyok nagy biológus, de szerintem ez lehetetlen élő szervezetnél. Itt van ez a nagy Karmann, hát ennél sikerült. Nem először találkoztam már ilyen félbehagyott munkával, de ez akkor is megdöbbentő. Találgattam: -Talán leégették a festéket? Talán lemarták? Talán, talán? Ez utóbbi biztos. Mindenesetre már teljesen plüss kinézete van a lemeznek, annyira megbolyhosodott. Mindegy, a lényeg a forma, és az durva. Kicsit...

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé...

Ősi ellenségünk a rozsda, alattomosan támad. Mire észrevesszük, addigra már átrágta magát a lemezen, de ha egy felületi hiba indul oxidálódásnak, az is remek, pókhálóminta szerű alakzatokat rág a festékréteg alá, miközben kívülről csak egy apró hibácskát látunk. Minden esetben ugyan oda lukadunk ki: el kell pusztítani az ellenséget. Már csak az a kérdés, hogyan. Vastagabb fém alkatrészeknél előfordulhat, hogy még egy kiadósabb rohadás után is megmarad a hasznos anyagvastagság. Ennek a ténynek a megállapításához gyakorlat kell. Ezt én innét nem tudom megadni, de tegyük fel, úgy döntünk, megmentünk egy öntvényt. Ezek a dolgok kevésbé rothadnak, mint a sima lemezek, de azért tudnak. Ha valaki a miértre kíváncsi, utána nézhet máshol, ezzel én nem foglalkoznék, mivel a mai téma az oxid eltávolítás, fémkezelés. Elsősorban leszögezném, hogy a mindenki kedvenc homokszórása sem képes mindenre. Ha nem szelektáljuk szét a durvábban, és kevésbé oxidálódott cuccokat, választás elé állítjuk a ...