Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefével támadjuk közben az atomokat.

Folyamat közben le lehet cserélni a felületen a savat, mert úgy vettem észre, közben veszít az erejéből. Ezek a technológiák sok év alatti tapasztalataim alapján alakultak ki, mert a csomagolásokon úgy spórolnak az útmutatóval, mintha drágább lenne a nyomdafesték, mint a maró anyag. Ja, hogy lessük meg a neten! (Valami vackot szereltem a múltkor, nem volt hozzá útmutató, csak egy link, ahol megtalálható az user manual.) Internet, nem volt régen, most már van, de nem mindenkinek, főleg a garázsban. A dobozon csak annyit írnak, hogy zárásképpen, műanyagkefével dörzsöljük le a kifehéredett anyagot, és használjunk passziváló zsírt. Kinek van otthon olyan? Mi az? (savmentes zsír) Arra lehet festeni? (persze, hogy nem, zsírtalanítani kell) Minek, zsíroznánk, ha úgyis festünk, de ez nem egyértelmű a feliratozás alapján. Amúgy, az is rá van írva némelyik dobozra, hogy passzivál a szer, akkor meg mit passziválunk, a passzivációt? De csak ironizálok. Kérdezték tőlem, én meg nem hittem el, hogy nem egyértelmű a használati útmutató, mert én nem olvasom. Megnéztem, tényleg nem az. Az egyik fajta szeren ez állt: "Rozsdátlanítás után a felületet szárazra töröljük", (Ezt mondtam én is. Amikor már nyoma sincs a rozsdának, letöröljük a cuccot.) " majd savmentes zsírral bekenjük. Passziválással nyert felület festésre is alkalmas." Tehát, akkor kell zsírozni, ha nem festünk rögtön, ezt értik félre sokan.

Kisebb dolgokat fürdethetünk, de ha kész, erről is távolítsuk el a sav felesleget. Ráadásként megjegyzem, az egész folyamat hőfokfüggő. Ha hideg van, lassabb. A kialakult foszfátréteg benti körülmények közt stabilan véd az oxidációtól, de még a kinti harmat sem árt neki rögtön, ha jól van elkészítve.

Viszont én is kérdeznék valamit a vegyészektől: A RO55- re speciel az van írva, hogy minőségét korlátlan ideig megőrzi. (nincs bontatlan csomagolás megjegyzés)

Nem egyszer előfordult, hogy lekezeltem a felületet hazamenet előtt. Reggel olyan szép barna volt a lemez, mint a tejcsoki. Azt hittem, valaki vicceskedik, és sósavat töltött a kézi permetezőmbe, amivel az anyagot felviszem. Kimostam a permeteződobozt, és a gyári csomagolásból lekezeltem a felületről az oxidot. Az eredmény ismételten egyenletes rozsda. Az eredeti csomagban kétséget kizáróan foszforsav volt, (mert kék színű gyárilag, bár veszt az élénkségéből az idő előrehaladtával) és amúgy sem mozog a környéken olyan sík hülye, aki megviccelne ily módon. Ezután még két alkalommal belefutottam ilyenbe, de már tudtam az ellenszert: felreccsenteni egy új rozsdamarót.

Eredeti bejegyzés: 2012. április 12. 12:50