Nemrég írtam egy bizonyos „cinautóról”, vagyis egy 1950-es Mercedes 170S cabrio típusú gépjárműről, mely körül olyan vihar kerekedett, ami nem vizet hord magával, hanem… szóval mást kavar. Történt ugyanis, hogy érkezett egy messziről jött úr. Azt állította magáról, hogy ő egy szakértő és mivel messziről jött, nyugodtan mondhatott bármit. Udvariaskodás helyett, rögtön kért egy mérőszalagot, mert mérni akart. Nem értettem mit akar mérni, és minek, de adtam neki egy 250 forintos minőségi terméket (ilyenért nem kár, ha véletlenül zsebre teszi, de azért rajta tartottam a szemem) bár azt gondoltam, hogy „Nagy szakértő lehetsz te komám, ha még szalagot is nekem kell adni.”. Elkezdte méregetni a Mercedes pár perce feldobott elejét, én meg táguló szemekkel néztem mit csinál. Nagy szerencséje volt, hogy tudta magát min produkálni, mert, ha egy kicsivel előbb jön, akkor nem tudom mit mér, hiszen az autó orra lebontva hevert a földön, de én így sem láttam sok értelmét a műveletnek az elnagyoltan...