Autóépítés

Na, nem a Wartburgom nagy foteljeit sírom vissza (NSZK import autó volt), hanem azt a ma már hihetetlen nyugalmat, kényelmet, amivel annak idején a vésnök műhelyben alkottunk. Igen, alkottunk, mert az művészet volt a javából. Ott ismertem meg olyan rutinos szakikat, akik megvalósították a terveket, kézzel foghatóvá tették a ceruzavonalakat, és megtöltötték, vagy inkább megtölthetővé tették az üvegeket tartalommal. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy öblösüveggyárban voltam tanuló, ahol felismerve kézügyességem el akartak téríteni a szakmától. Ha nem is sikerült nekik (szerencsétlenségemre :) ) azért így is hagytam magam után maradandó nyomokat. Az első csavaros aljú Vilmoskörte üvegben is benne volt a kezem, persze nem a körte mellett úszkált, hanem az öntőformáját csiszolgatta. Biztosan sokan nyomtak már el csikket a "hamutartómban" vagy lett bajszuk a kis füles bögrétől az oviban, amikor tejecskét hörpöltek a pöttyöslabdás levonósból, aminek a formáit én illesztetettem. K...