Autóépítés

Könnyebb lenne a szívemnek, ha én is úgy tehetnék, úgy látnám magam, mint sok más ember, de nem. Én nem vagyok tévedhetetlen, és olyan dolgok is léteznek, amiket nem értek. Mások magukról ezt nem így gondolják,  a tévedhetetlenség fátylában tetszelegnek, és a mindentudás erős páncéljával felvértezve csörtetnek át  gyenge embertársaikon. Őket  még egy lázas betegség sem tántorítja meg, de ha egy hétig nem alszanak rendesen, na azt sem érzik meg. Aztán itt vagyok én, aki napi három-négy óra alvás után bekapok egy bakter vírust, aztán csak kóválygok, mint a vízfejű naposcsibe. Így volt ez decemberben is, amikor gyógyszerrel felturbózva álltam a sarat a munkahelyemen,  ami minden híresztelés ellenére nem az én cégem, így ha egy valaki megkérdezi, hogy "Lehetne ilyen ütközőt csinálni?", akkor én rábólintok, hogy persze. Mivel nagyon sürgős volt (valakinek) lőttek a laza betegállományos melónak (mert nálunk csak azt fizetik) és hozzáfogtam a dologhoz.  Kettes le...

Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor a célegyenesben kapunk egy tarkóst. Nyilván nem annyira tragikus egy munka végén beleszaladni valami nem vártba, mint amikor egyik kollégánkat pár száz kilométer levezetése után, a háza előtt gyalulta le egy kamion az útról, és az élők sorából. Azért én sem éreztem magam frankón, főleg azért, mert nem értettem mi van, és ezt az állapotot meg nem szeretem. Miért lóg ki a lóláb, meg az ütköző vége a kerékjáratba, ha a sablon szerint jó a vonala a kerékháznak? Az lett volna az érdekes, ha nem jó, hiszen az eredeti sárvédő lett egyengetés után visszahelyezve, de mégis valami egyértelműen nem passzol. Ilyet még nem láttam, pedig egy jó pár ütközőt fogtam, sőt javítottam Karmann Ghiához. Az a vicc az egészben, hogy három napig foltoztam a vasat, és nem tűnt fel a különbség. Elvégre ki a fene gondolta volna, hogy Németország egyik legnagyobb alkatrész kereskedője nem odavaló alkatrészt ad az autójához, mert ez bizony őméltóságának lesz készítve...

- Ez lökhárító lesz? - kérdezik tőlem. - Ez az - felelem - nem úgy mint ami a másik autóra van felszerelve. Az egy fólia, csak dísznek van. Pedig vasból lenne, de oly mértékben elcsiszolták galvanizálás közben, hogy amikor véletlen rátámaszkodom, a pánik lesz rajtam úrrá, nehogy összeroppanjon. Igazi lökhárító már igen kevés autón van, csak azok a fránya ütközési zónák... Pedig amikor az acélprofilt feltették egy csőre, azt meg egy rugóval megtámasztották, az volt az igazi. Apám Wartburgján is vasak voltak. Figyelmeztették, hogy egy-két év múlva lehányja belülről a fonycsort', majd mázolja be, mert onnét rohad kifelé. Na, ő technikai antitalentum volt, egyedül nyúlbódét épített rendületlenül, de abból olyat, hogy egy atomtámadás sem rogyasztotta volna meg, így rám maradt a feladat. Míniumos alapozó belülről, kályhaezüst rá, kívülről akrillakk. Egy pár évtizedig el lett volna, de a fater elé hol egy gyaloghíd, hol egy-két tébolyodott fa ugrott ki, így csak annyit ért, mint halot...

Hát, nem igazán áll jól a lökhárító. Bár amikor felakasztottam, minden földi, és égi jóval kecsegtetett, jött a hideg zuhany. Az még annyira nem is esett volna rosszul, mert nem bírom a meleget, de az ütköző sem akart a helyére menni. Nem magával a lökössel volt baj, hanem a tartórészek nem akarták az igazat. A tartóvasak sem egyformák, sőt az egyik akár maszek is lehet, de ennyi idő után, törvényszéki szakértő kellene ahhoz, hogy ezt megállapítsa. Előre még megvoltak a tartók, ott nem is annyira vészes a helyzet, persze itt is csavargatni kellett a három milliméter vastag rögzítő elemeken. Még olvashatók a piros filccel írt betűk, melyet saját magamnak szántam, de már nincs rá szükségem. Nem kedvességből hagyok magamnak hátra üzeneteket. Úgy vagyok vele, mint az egyik filmben az időutazó. Hogy megtudjam , hol vagyok, mit keresek ott, kellenek az ilyen kis jelzések. Tele a fejem mindennel. Ott van ami kell, de kitudja mikor kerül elő. Minden szalad, bár a képen nem úgy tűnik,...

Előfordulhat, hogy nem műanyagütközővel van felszerelve a gépjárművünk. Ha nem műanyag, akkor valószínűleg vas, és annak ha valami baja lesz, akkor csere, vagy egyengetés. Az egyengetett ütköző igencsak ocsmányul tud kinézni, ekkor jön a festés, ami szintén zavaró tud lenni. Egy spéci veteránon bután néz ki a lemázolt vas, mert mindenki tudni fogja, hogy mi a helyzet vele, és a végén még olcsó Jánosnak fognak nevezni, bár én nem tudom ki volt az, de majd utána nézek. (eddig még nem éreztem szükségét, hogy megtudjam, bár tudom kire mondják) Visszatérve az eredeti témához: Az a legcélszerűbb, ha a javítást igényes minőségben, galvanizációs célzattal készítjük el. (tegnap hallottam a tévében: „villanyászat ügyileg”, tetszik) Ez itt a kezdet. Ez nem törött, de nagyon rothadt. A likat egy papírgalacsinnal tömték be, majd gittelték. Mi ez, ha nem az ezermesterség csúcsa? Kuka az egész, de van tábla lemez. Eredetileg másfeles az anyag, de az igazi Mad Max stílushoz kettes dukál. Azt jo...