Nem értem

Könnyebb lenne a szívemnek, ha én is úgy tehetnék, úgy látnám magam, mint sok más ember, de nem. Én nem vagyok tévedhetetlen, és olyan dolgok is léteznek, amiket nem értek. Mások magukról ezt nem így gondolják,  a tévedhetetlenség fátylában tetszelegnek, és a mindentudás erős páncéljával felvértezve csörtetnek át  gyenge embertársaikon. Őket  még egy lázas betegség sem tántorítja meg, de ha egy hétig nem alszanak rendesen, na azt sem érzik meg.

Aztán itt vagyok én, aki napi három-négy óra alvás után bekapok egy bakter vírust, aztán csak kóválygok, mint a vízfejű naposcsibe. Így volt ez decemberben is, amikor gyógyszerrel felturbózva álltam a sarat a munkahelyemen,  ami minden híresztelés ellenére nem az én cégem, így ha egy valaki megkérdezi, hogy "Lehetne ilyen ütközőt csinálni?", akkor én rábólintok, hogy persze. Mivel nagyon sürgős volt (valakinek) lőttek a laza betegállományos melónak (mert nálunk csak azt fizetik) és hozzáfogtam a dologhoz.

 Kettes lemez szóba sem jöhetett, mert azt végképp nem tudnám a képen látható remek hajlítóval megmunkálni, de a másfeles anyagból készült profilok is igen görbén kerültek ki a kés alól, így azokat is kalapálhattam egy csomó ideig, míg megfelelően egyenesek lettek.


Ha az elrohadt, deformált mintadarabról levett teríték mérete esetleg mégsem stimmelt, csak visszaköszörülni bírtam volna a lemez élét, ugyanis a maszek karos olló kunkori malacfarkat varázsolt a keskenyebb munkadarabokból, így ha nem találtam az eltérést annyira vészesnek (akkor ott kevés mindent találtam annak) inkább hozzá sem nyúltam, ugyanis nem volt olyan eszközöm, amivel gyorsan, pontosan síkba bírtam volna köszörülni.

Ezekből az apró eltérésekből összeadódott egy pár milliméteres többlet, ami még mindig nem ejtett kétségbe, hiszen még a gyári ütközőkön is mértem hasonló különbséget szériától függően, hogy az egyéb utángyártó cégek termékeiről már ne is beszéljek.

Fent a régi, alul a majdnem kész új

Lelkem megnyugtatása végett a tulajtól elkértem (magyar-magyar tolmácson keresztül) az ütköző elejét teljesen eltakaró műanyag elemet, de nem azt küldte, amit majd fel akart tenni, hanem egy bontott vackot, mely egyesek szerint megkeményedett, öreg gumi, szerintem meg még mindig inkább valamiféle műanyag.

Az eredmény ennek ellenére megnyugtatott, nem találtam az eredetihez képest szembeötlő változást. 

Aztán szóltak, hogy kellene még kettő... Hát azok egy kicsit megint máshogy sikerültek, de a betét ugyanúgy felszerelhető maradt (szerintem).

Ugyanis az a baj, hogy egy ilyen barkácsjellegű műhelyben mire kirág az ember egy adag alkatrészt, az nehezen hozható sorozatgyártási minőségre, de ennek ellenére én még mindig biztos voltam benne, hogy krómozva jól fognak mutatni egy autón, anélkül hogy elütnének a gyáritól. Persze ha tolómérővel méregetjük az elejét, amit a betét takar, kijön a nyuszi a fűből, de kit érdekel a kis eltérés az ütközőn, ha meglátja azt a gumit, amit lehet hozzá kapni.

A formája csak hasonlít a fenti képen megszemlélhető eredetihez 

Az első szériás gyártmányomon az eredeti alul, a pótlás felül. Az új jól láthatóan lelóg, pedig én véletlenül egy kicsit szélesebbre készítettem a vasat

Így áll az eredeti ütközőn a nem eredeti gumi, ami tényleg egy viszonylag puha gumi

Na, ezt nevezem eltérésnek, ez már súlyos

Viszont pont jó a második szériás termékre

Tehát, ezek után kijelentem, hogy az elkészült második széria azért lett olyan, amilyen, hogy fel lehessen szerelni rá a friss rátétet. Direkt hagytam rá azt a négy millimétert, nem azért, mert gyógyszerek hatása alatt álltam. 

Viszont igencsak hullámos a gumi, hiszen nem olyan kemény műanyag, mint a másik (ami megkeményedett, öreg gumi)

Ezek a kis lemezkék fognák oda a gumit. Lehet, hogy nem látszik annyira, de a csavarok nem mindegyiken vannak középen, így szerepük lehet az egyenetlenségben

Na, mindezek ellenére azt mondták nekem, hogy azért áll furcsán a gumi, mert nem olyan méretűre készítettem az ütközőt, mint az eredeti, ezért alakítsam ki eredeti méretre. Mondtam, hogy nem lehet átalakítani, csak újat gyártani, de engem még egyszer nem vesznek rá, hogy ilyen körülmények közt hozzáfogjak egy olyan dologhoz, ami valószínűleg ismét eltérést fog mutatni ahhoz a mérethez képest, amit más mért, mert én meg nem azt mértem amúgy sem, amit ők mértek, bár amit gyártottam, az kétségkívül egyik mérés eredményét sem hozta, de szerencsére pont így lett jó (szerintem). Viszont, ha valami csoda folytán mégis sikerülne elkészíteni eredeti méretre (ha most hozzáfognék, biztosan sikerülne, mert azóta lejátszottam már fejben a dolgokat, kiszűrve a hibát, kidolgozva a próbadarab elkészítését) a kőbaltás felszereléssel, akkor az új gumit egyáltalán nem lehetne rá feltenni. 

Mert ugye, akkor így állna. Alul a kunkor már fel sem kapna a peremre. 

- De ezt kérik! - így a kolléga.

- Én meg nem vállalom, mert úgysem lesz jó nekik! 

- Akkor mi legyen vele?