Ugrás a fő tartalomra

Nem értem

Könnyebb lenne a szívemnek, ha én is úgy tehetnék, úgy látnám magam, mint sok más ember, de nem. Én nem vagyok tévedhetetlen, és olyan dolgok is léteznek, amiket nem értek. Mások magukról ezt nem így gondolják,  a tévedhetetlenség fátylában tetszelegnek, és a mindentudás erős páncéljával felvértezve csörtetnek át  gyenge embertársaikon. Őket  még egy lázas betegség sem tántorítja meg, de ha egy hétig nem alszanak rendesen, na azt sem érzik meg.

Aztán itt vagyok én, aki napi három-négy óra alvás után bekapok egy bakter vírust, aztán csak kóválygok, mint a vízfejű naposcsibe. Így volt ez decemberben is, amikor gyógyszerrel felturbózva álltam a sarat a munkahelyemen,  ami minden híresztelés ellenére nem az én cégem, így ha egy valaki megkérdezi, hogy "Lehetne ilyen ütközőt csinálni?", akkor én rábólintok, hogy persze. Mivel nagyon sürgős volt (valakinek) lőttek a laza betegállományos melónak (mert nálunk csak azt fizetik) és hozzáfogtam a dologhoz.

 Kettes lemez szóba sem jöhetett, mert azt végképp nem tudnám a képen látható remek hajlítóval megmunkálni, de a másfeles anyagból készült profilok is igen görbén kerültek ki a kés alól, így azokat is kalapálhattam egy csomó ideig, míg megfelelően egyenesek lettek.


Ha az elrohadt, deformált mintadarabról levett teríték mérete esetleg mégsem stimmelt, csak visszaköszörülni bírtam volna a lemez élét, ugyanis a maszek karos olló kunkori malacfarkat varázsolt a keskenyebb munkadarabokból, így ha nem találtam az eltérést annyira vészesnek (akkor ott kevés mindent találtam annak) inkább hozzá sem nyúltam, ugyanis nem volt olyan eszközöm, amivel gyorsan, pontosan síkba bírtam volna köszörülni.

Ezekből az apró eltérésekből összeadódott egy pár milliméteres többlet, ami még mindig nem ejtett kétségbe, hiszen még a gyári ütközőkön is mértem hasonló különbséget szériától függően, hogy az egyéb utángyártó cégek termékeiről már ne is beszéljek.

Fent a régi, alul a majdnem kész új

Lelkem megnyugtatása végett a tulajtól elkértem (magyar-magyar tolmácson keresztül) az ütköző elejét teljesen eltakaró műanyag elemet, de nem azt küldte, amit majd fel akart tenni, hanem egy bontott vackot, mely egyesek szerint megkeményedett, öreg gumi, szerintem meg még mindig inkább valamiféle műanyag.


Az eredmény ennek ellenére megnyugtatott, nem találtam az eredetihez képest szembeötlő változást. 
Aztán szóltak, hogy kellene még kettő... Hát azok egy kicsit megint máshogy sikerültek, de a betét ugyanúgy felszerelhető maradt (szerintem).
Ugyanis az a baj, hogy egy ilyen barkácsjellegű műhelyben mire kirág az ember egy adag alkatrészt, az nehezen hozható sorozatgyártási minőségre, de ennek ellenére én még mindig biztos voltam benne, hogy krómozva jól fognak mutatni egy autón, anélkül hogy elütnének a gyáritól. Persze ha tolómérővel méregetjük az elejét, amit a betét takar, kijön a nyuszi a fűből, de kit érdekel a kis eltérés az ütközőn, ha meglátja azt a gumit, amit lehet hozzá kapni.

A formája csak hasonlít a fenti képen megszemlélhető eredetihez 


Az első szériás gyártmányomon az eredeti alul, a pótlás felül. Az új jól láthatóan lelóg, pedig én véletlenül egy kicsit szélesebbre készítettem a vasat



Így áll az eredeti ütközőn a nem eredeti gumi, ami tényleg egy viszonylag puha gumi


Na, ezt nevezem eltérésnek, ez már súlyos

Viszont pont jó a második szériás termékre

Tehát, ezek után kijelentem, hogy az elkészült második széria azért lett olyan, amilyen, hogy fel lehessen szerelni rá a friss rátétet. Direkt hagytam rá azt a négy millimétert, nem azért, mert gyógyszerek hatása alatt álltam. 

Viszont igencsak hullámos a gumi, hiszen nem olyan kemény műanyag, mint a másik (ami megkeményedett, öreg gumi)

Ezek a kis lemezkék fognák oda a gumit. Lehet, hogy nem látszik annyira, de a csavarok nem mindegyiken vannak középen, így szerepük lehet az egyenetlenségben


Na, mindezek ellenére azt mondták nekem, hogy azért áll furcsán a gumi, mert nem olyan méretűre készítettem az ütközőt, mint az eredeti, ezért alakítsam ki eredeti méretre. Mondtam, hogy nem lehet átalakítani, csak újat gyártani, de engem még egyszer nem vesznek rá, hogy ilyen körülmények közt hozzáfogjak egy olyan dologhoz, ami valószínűleg ismét eltérést fog mutatni ahhoz a mérethez képest, amit más mért, mert én meg nem azt mértem amúgy sem, amit ők mértek, bár amit gyártottam, az kétségkívül egyik mérés eredményét sem hozta, de szerencsére pont így lett jó (szerintem). Viszont, ha valami csoda folytán mégis sikerülne elkészíteni eredeti méretre (ha most hozzáfognék, biztosan sikerülne, mert azóta lejátszottam már fejben a dolgokat, kiszűrve a hibát, kidolgozva a próbadarab elkészítését) a kőbaltás felszereléssel, akkor az új gumit egyáltalán nem lehetne rá feltenni. 
Mert ugye, akkor így állna. Alul a kunkor már fel sem kapna a peremre. 

- De ezt kérik! - így a kolléga.
- Én meg nem vállalom, mert úgysem lesz jó nekik! 
- Akkor mi legyen vele?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.