Autóépítés

Üldögéltem az autó fenéklemezén, és bánatosan pillogtam, mint gerlice madár a népdalban. Ajkamat mélabús nóta hagyta el: "Nem tudom az életemet hol rontottam én el"... Szóval lesek ki a fejemből, és nem értem. Nézem az összegyűrt merevítéseket, amik előkerültek a lebontott hátsó sárvédők alól. Még csak nem is nyúltak hozzá szerszámmal, úgy borították le, ahogy volt. Nagyjából kiegyengettem a lemezt, és behegesztettem fent azt a tíz centinyi hasadást, amit valamiféle rezgőszerszámmal vágtak szét véletlenül, de direkt úgy hagyták. Megtekinthető még a popszegecselt ocsmányság kiváltására beépített sarokvas, mely belülről pöttyözést, kívülről masszívabb hegesztést kapott. Ebben az esetben nem alkalmaztam élhegesztést, mert nem éri meg. Magyarul: nem fizeti meg senki. Nem voltak illúzióim, amikor felraktam az ajtókat. Egy darabig csendes delíriumba mélyedtem. - "Anyám, én nem ilyen lovat akartam". - sóhajtottam. Hirtelen elővettem a bioszenzoros dróthuzal feszítő...

Most kínlódok a második amerikás autómmal. Bár mind a kettő Volkswagen, de megjárták az új hazát, vagy poklot? Az elsőre már nem is emlékszem, csak az a részlet jön be, ahogy az ajtó horpadásait javították. Valamit ráhegesztgettek a lemezre, aminél fogva visszarángatták. Ez eddig rendben, van ilyen készülék is, de nem szép, ha úgy tördelik le a tüskéket, hogy félcentis lyukakat szakítanak ki vele. Ami a túlhúzott, púpos részeket illeti, azt is szépen elintézték hegyes kalapáccsal. Nem ám finoman kocogtatva verték vissza, neeem. Úgy csapták szét, mint ahogy a filmekben verik a megpusztulni nem akaró zombikat. Ennél a második járgánynál, a méréssel akadtak gondjaik a mestereknek. Mint már írtam, a lámpák szintjében több mint három centiméteres eltérés volt. Ez egy jobb csapott ütközés tökéletlen javításának a számlájára írható. Amikor a padlólemezre illesztettem az orrot, kiderült, hogy a függőleges és vízszintes átló is torzult. Olyan eszközöket vetettem be, amit a nyomorult ame...