Autóépítés

Pontosan így szól az idézet: "Nem sokra haladtunk, de legalább jól elfáradtunk." A rokonságomban igen gyakran hangoztatták ezt a mondást, mert fura népek vagyunk. Mindenki mocsokul dolgozott, mintha az élete függött volna tőle. Hatszor annyit teljesített, mint más, és mégis kevés volt nekik. Ez a hozzáállás volt akinél forintot kamatozott, volt akinél betegséget, de a lényeg az, hogy a munka a lehetőségekhez képest, maximális minőségben elkészült. Ebben a szellemben nyomatom én is a napi teendőket, de néha úgy érzem lehetetlenre vállalkoztam, és tehetetlen vagyok. Például, megfogott hosszú percekre egy egyszerű, három csavaros díszléc. Az elv szerint be vannak hajtva a csavarok a lemezbe. A díszléc aljában van egy hosszanti nút. A nútban három bemunkálás található, ahova bemennek a csavarfejek, hogy a lécet eltolva, becsússzanak a nútba. Tehát ez az elv. A valóságban pedig a cín alatt elvékonyodott lemezben elbillen a csavar, és ékként fékezi a lécet. Méghozzá rögzítő fékk...

Itt a végeken vagyunk mi egy páran, akik mindenben megtalálják a szépet. Persze ez nem igaz, hogy mindenben, mert még egyszer sem néztem nagyítóval egy macska fost sem, hogy " jaj, de szépen fodrozódik", sőt, valahogy a csontkukacok tánca sem köt le a döglött kutya máján, de így szokták mondani a műveltek. Viszont itt van ez a műalkotás, ez mindenkinek kell, hogy tetsszen. El lehetne vele játszani egy kicsit,  valami képszerkesztő programmal. Be lehetne tenni a hipertérbe, de most nincs rá érkezésem. Szóval, ez is egy elmebetegség. Mi a franc van vonzó egy ilyen vashalmazon? Talán ezt hívják az alkotás örömének. Erről jut eszembe az a míves műremek, amit Salgótarján főterén láttam kiállítva. Egy halom fémszemét - ha nagyon akarom - emberalakra formázva. Lába közt egy negyvenes anyacsavar. Mi volt a mű címe? Igen, kitaláltátok: Anya. Eredeti bejegyzés: 2012. június 06. 20:18 

Soha ne mond, hogy biztos. Ezért fogalmaztam úgy, hogy valószínűleg a másik Karmann összeszerelésével folytatom, de mikor reggel bementem, kiderült, hogy a nagy műhelyben a "Szereljük Ki A Transit Futóművét Klub" tartja a 15. évfordulós összejövetelét.  Az a műhely sem akkora, hogy kényelmesen elférjünk benne ennyien, így ráirányították a figyelmem, kettő darab, Tatra kipufogódob esetleges készítésére. Ez az! Csináljuk meg! Se megfelelő cső, se 1 milliméteres lemez, de nem baj. Igazi tettre kész embernek ez nem jelenthet akadályt. Egyszerű négy kamrás dob, szemétből is össze lehet rakni. Vannak vastagabb csövek, találtam egy kis lemezt is, bár az egyik oldalt meg kell toldanom, de hátha nem fog ezért vért felköhögni a dob. Tájlép, csata közben. Megfelelő kivágószerszám hiányában egy kicsire kopott vágókoronggal kifaragok egy macisajtot, majd jobbos ollóval apránként ki csipegetem a kör formát. Kerestem egy olyan csövet, aminek a belső átmérője 2-3 milliméterrel nagy...