Hogyan készül az acél ütköző?

Előfordulhat, hogy nem műanyagütközővel van felszerelve a gépjárművünk. Ha nem műanyag, akkor valószínűleg vas, és annak ha valami baja lesz, akkor csere, vagy egyengetés. Az egyengetett ütköző igencsak ocsmányul tud kinézni, ekkor jön a festés, ami szintén zavaró tud lenni. Egy spéci veteránon bután néz ki a lemázolt vas, mert mindenki tudni fogja, hogy mi a helyzet vele, és a végén még olcsó Jánosnak fognak nevezni, bár én nem tudom ki volt az, de majd utána nézek. (eddig még nem éreztem szükségét, hogy megtudjam, bár tudom kire mondják)
Visszatérve az eredeti témához: Az a legcélszerűbb, ha a javítást igényes minőségben, galvanizációs célzattal készítjük el. (tegnap hallottam a tévében: „villanyászat ügyileg”, tetszik)

Ez itt a kezdet. Ez nem törött, de nagyon rothadt. A likat egy papírgalacsinnal tömték be, majd gittelték. Mi ez, ha nem az ezermesterség csúcsa?

Kuka az egész, de van tábla lemez. Eredetileg másfeles az anyag, de az igazi Mad Max stílushoz kettes dukál. Azt jobban lehet hegeszteni, többet csiszolhatunk belőle, hogy formán legyen, ha nem bírjuk rendesen kiverni. Én másfelesből dolgozom, azt azért könnyebb formára kalapálni.

Keményfa sablon adja az ívet, az orr peremet vasformán igazítom.

Sajnos a végek tehetetlenül felkanyarodnak a végére, de rutinnal kezelhető a dolog.

Ugye mennyire egyszerű? Máris van egy nehezen beszerezhető alkatrészünk. Még egy kis bevonatot kell rátenni a mestereknek.

Nem mindegy kivel akarunk krómoztatni. Én nem ajánlok senkit, mert még bejáratott cégeknél is történtek olyan belső változások, hogy volt pofára esés. A frissen felrakott 1,5 milliméteres lemezt elcsiszolták, mert megakarták spórolni alóla a rezet. Addig igazgatták a felületet, hogy minél vékonyabb bevonattal tudják elkészíteni, hogy először a régi felület lyukadt ki. Behegesztettem. Kilyukadt máshol, mert ezek a fránya vasak belülről maródnak ki, ezért nem nagyon kellene csesztetni, rezet kellene rá tenni, és azt visszapolírozni, de ők nem... Mérgemben kivágtam a fél ütközőt, és újat készítettem. Felcsiszoltam, mondtuk, hogy ne tessék piszkálni, így kellene rátenni a cuccot. Jött a telefon, hogy megint kilyukadt, de majd ők beforrasszák rézzel. 3 hónap múlva valakivel visszaküldték a vasat, 0,5-re elcsiszolva, ahol forrasztották rézzel, ott meg szarrá volt rogyva, úgyhogy eldobtuk. Ne is számoljuk össze, mennyi volt a kár.

Kicsivel később.

Valószínű, hogy jó lesz a két napon át készült hátsó ütköző. Tényleg, milyen színű a való? Amúgy már egyszer kifejtettem, hogy mi a valószínű, ezért ezt most kihagyom, és mégis alkalmazom a szót.

Mivel az autókat jobbára érzésre készítem, lehet magában a kaszniban is egy kis eltérés. Ez nem azt jelenti, hogy nem mérek, vízszintezek, szögelek'. Dehogynem, de aki próbált már az egyszerű garázsokban fellelhető eszközökkel olcsón, gyorsan mérni, az tudja miről beszélek. Az ívekről meg már szintén megemlékeztünk. Milliméterről, milliméterre változnak, kisablonozni szinte lehetetlen. Nos, ezért kell még festés előtt mindent összepróbálni. Most úgy tűnik, minden klappol. Sajnos ez változó dolog. Remélhetőleg a gittmester nem módosít az eredeti íven. A múltkor vettek vietnami, rozsdamentes ütközőt. Hű de szörnyű! Hogy mondjam? Szélességében, formában több centiméteres eltérések voltak benne. Az ütköző babájába meg nem lehetett behajtani a rögzítő csavarokat, mert nem derékszögben állt benne a menetes lemez. Mellesleg annyira vékony anyagból készítették, hogy egy kisebb koccanást sem igen bírna ki. Tehát nem csak a kínaiak alkotnak érdekeset.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 23. 16:15; 2012. május 24. 16:45