Ugrás a fő tartalomra

Megy, vagy...

Amikor valaki ritkán jár felénk, mint karón a fehér varjú, akkor örömmel szokott felkiáltani: - Megy ez! Meg még úgy is, hogy "Halad ez!"

Mind a két változatra az a válaszom, hogy megy (vagy halad) ha viszik. Pedig ugye alapjában két lehetőség van. Vagy valaki és megy valahová, vagy valami, és valaki viszi. Aki meg tudja, hogy bolond, az nem az... De ez már végképpen máshova tartozik.

Ha most az a kérdés vetődik fel a kedves olvasó fejében, hogy minek irkálok össze meg vissza, akkor közlöm, nincs nagyon mit lapra vetnem.

Húzogattam, csavargattam, vagyis méretre tettem a már legyártott elemeket, majd összepontozgattam, meg végig varrtam. Ezt a folyamatot hívják egyes jól értesültek autóépítésnek, mások meg karosszéria összerakásnak. Itt jegyezném meg, hogy a rakás akkor készül el a leggyorsabban, ha az utolsó pillanatig várunk vele, és amikor már kint van a vége, na akkor guggolunk le a fűbe, csak arra kell figyelni, hogy a nadrág fent ne maradjon. Ez főleg szüreti mulatságkor űzött néphagyomány. Ilyen tájt készülnek a különleges szüreti fosok, amik magosak, és mégis laposak.

Na, miután néprajzilag is kiműveltük magunkat, nézzük meg más szemszögből a tényállást.

Jól látható, hogy a 15 óra 42 magasságában készült (szakzsargonilag) képet a satupadon fekve lőttem... Bár az is lehet, hogy csak a gépet tartottam furcsán.

Mai nap már hozzáfogtam a hátsó kerékjárati dobok készítéséhez is, de ez nem publikus képileg, mert az új törvények értelmében ki kell kérnem az engedélyét a személyiségi jogai miatt. Nehéz lesz majd szóra bírni, hiszen süket gyerek az anyja szavát sem érti.

2014. március 24. 18:06 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.