Amikor valaki ritkán jár felénk, mint karón a fehér varjú, akkor örömmel szokott felkiáltani: - Megy ez! Meg még úgy is, hogy "Halad ez!"
Mind a két változatra az a válaszom, hogy megy (vagy halad) ha viszik. Pedig ugye alapjában két lehetőség van. Vagy valaki és megy valahová, vagy valami, és valaki viszi. Aki meg tudja, hogy bolond, az nem az... De ez már végképpen máshova tartozik.
Ha most az a kérdés vetődik fel a kedves olvasó fejében, hogy minek irkálok össze meg vissza, akkor közlöm, nincs nagyon mit lapra vetnem.
Húzogattam, csavargattam, vagyis méretre tettem a már legyártott elemeket, majd összepontozgattam, meg végig varrtam. Ezt a folyamatot hívják egyes jól értesültek autóépítésnek, mások meg karosszéria összerakásnak. Itt jegyezném meg, hogy a rakás akkor készül el a leggyorsabban, ha az utolsó pillanatig várunk vele, és amikor már kint van a vége, na akkor guggolunk le a fűbe, csak arra kell figyelni, hogy a nadrág fent ne maradjon. Ez főleg szüreti mulatságkor űzött néphagyomány. Ilyen tájt készülnek a különleges szüreti fosok, amik magosak, és mégis laposak.
Na, miután néprajzilag is kiműveltük magunkat, nézzük meg más szemszögből a tényállást.
Jól látható, hogy a 15 óra 42 magasságában készült (szakzsargonilag) képet a satupadon fekve lőttem... Bár az is lehet, hogy csak a gépet tartottam furcsán.
Mai nap már hozzáfogtam a hátsó kerékjárati dobok készítéséhez is, de ez nem publikus képileg, mert az új törvények értelmében ki kell kérnem az engedélyét a személyiségi jogai miatt. Nehéz lesz majd szóra bírni, hiszen süket gyerek az anyja szavát sem érti.
2014. március 24. 18:06
Mind a két változatra az a válaszom, hogy megy (vagy halad) ha viszik. Pedig ugye alapjában két lehetőség van. Vagy valaki és megy valahová, vagy valami, és valaki viszi. Aki meg tudja, hogy bolond, az nem az... De ez már végképpen máshova tartozik.
Ha most az a kérdés vetődik fel a kedves olvasó fejében, hogy minek irkálok össze meg vissza, akkor közlöm, nincs nagyon mit lapra vetnem.
Húzogattam, csavargattam, vagyis méretre tettem a már legyártott elemeket, majd összepontozgattam, meg végig varrtam. Ezt a folyamatot hívják egyes jól értesültek autóépítésnek, mások meg karosszéria összerakásnak. Itt jegyezném meg, hogy a rakás akkor készül el a leggyorsabban, ha az utolsó pillanatig várunk vele, és amikor már kint van a vége, na akkor guggolunk le a fűbe, csak arra kell figyelni, hogy a nadrág fent ne maradjon. Ez főleg szüreti mulatságkor űzött néphagyomány. Ilyen tájt készülnek a különleges szüreti fosok, amik magosak, és mégis laposak.
Na, miután néprajzilag is kiműveltük magunkat, nézzük meg más szemszögből a tényállást.
Jól látható, hogy a 15 óra 42 magasságában készült (szakzsargonilag) képet a satupadon fekve lőttem... Bár az is lehet, hogy csak a gépet tartottam furcsán.
Mai nap már hozzáfogtam a hátsó kerékjárati dobok készítéséhez is, de ez nem publikus képileg, mert az új törvények értelmében ki kell kérnem az engedélyét a személyiségi jogai miatt. Nehéz lesz majd szóra bírni, hiszen süket gyerek az anyja szavát sem érti.
2014. március 24. 18:06