Fent van az egyik oldali légvezető.
Nem nagyon erőltettem meg magam, viszonylag kevesen kérnek pont olyan formát erre az eldugott helyre, mint az eredeti.
Majd lezárom még az éleket, hogy legalább a dob felől ne verődjön be a sólé. A nagy izébe, ott az elején, így is be fog folyni az esővíz, meg ilyenek, de legalább az aljában megpróbálom kikenni.
A sárvédőt annyira foltoztam ki, hogy helyére bírjam erősíteni. Nem volt ez sem egyszerű, mert a rohadásokon kívül itt is megvolt található a törés, és a lelkes javítás, vagy mi a szösz.
A kiegészítő elemek felillesztése a sárvédő rendeltetési helyén történt, mert csak így garantálható az ajtóhézag futása. Holnap már a felszereltről publikálok képeket. Két nap, és tiszta autó kinézete lesz a kaszninak. Mostanság, annyira nem nagyon érdekes a tevékenység, de azért igencsak oda kell figyelni. A légvezetők felrakásánál a megfelelő illesztésre kell figyelni, mert ha elhúzza a doblemezt, akkor a sárvédő nem fog a helyére találni, a sárvédőnek meg eleve jól kell kinézni, és kevés gittet kell fogadni.
Elkezdtem összevarrni a homloklemezt a sárvédővel.
Szerencse, hogy ekkora szerelőajtó van a kasznin, így könnyűszerrel ellen bírtam tartani a meleg által berántódó lemeznek. Minél többször melegítették, egyengették az anyagot, annál hevesebben reagál az újabb beavatkozásra, de ilyen módon betarthatunk neki.
Neki estem a másik oldali sárvédőnek is, javítás célzatával, és nem fejjel.
Nyitottam ezen is egy kis nyílást, hagy levegőzzön. Igazság szerint, olyan lapolást távolítottam el róla, mint ami a lámpa töke alatt látszik.
Nekiláttam olyan foltot készíteni, amilyen a nagykönyvben megvagyon írva. Meghajtottam egy lemezt hosszában, majd a hajlítás mellett sugárirányban kifelé, elkezdtem a kalapácsorrával nyújtani, hogy felvegye a sárvédő ívét. Tíz perc szorgalmas kopogás után felülbíráltam a hülyeségem, és visszatértem a jól bevált módszerhez, vagyis két lemezből hegesztettem be a helyszínen a foltot. Az a kis hegesztés, ami többletként jelentkezik, az már nem oszt, nem szoroz, és így pontosabban lehet dolgozni, na meg persze gyorsabban.
A domborított lemezkét élre hegesztettem, majd a külső felületről visszaköszörültem a dudorokat, és utána síkba ütögettem a foltot.
Mivel egy kis ráhagyással dolgoztam, egy műanyag, könnyen hajló vonalzót illesztetem az élre, és bejelöltem, hol kell vágni.
Nos, ez itt a második vonalzózás lenne, ha valaki ki tudná venni a képből, mit is ábrázol. Ez itt egy acélvonalzó, ami a sárvédő felső ívére van illesztve. Az acél saját feszültsége által felveszi a természetes ívet, ami kellemes a szemnek. Így már könnyűszerrel beállítható a megfelelő forma.
Amikor a festő nyöszörög, hogy két centi gitt gitt kellett az elemre, azért tartott sokáig, és azért került annyiba a munka, mondom a tulajnak, ne higgyen neki, mert vonalzóhoz készítettem a felületet. Erre a festő azt mondja, vonalzóhoz nem is lehet, mert az sík, a kaszni meg nem. Hát az acél arra hajlik, amerre akarom, és csodálatosan utat mutat.
Eredeti bejegyzés: 2012. április 27. 19:55 ; 2012. április 28. 17:19
Nem nagyon erőltettem meg magam, viszonylag kevesen kérnek pont olyan formát erre az eldugott helyre, mint az eredeti.
Majd lezárom még az éleket, hogy legalább a dob felől ne verődjön be a sólé. A nagy izébe, ott az elején, így is be fog folyni az esővíz, meg ilyenek, de legalább az aljában megpróbálom kikenni.
A kiegészítő elemek felillesztése a sárvédő rendeltetési helyén történt, mert csak így garantálható az ajtóhézag futása. Holnap már a felszereltről publikálok képeket. Két nap, és tiszta autó kinézete lesz a kaszninak. Mostanság, annyira nem nagyon érdekes a tevékenység, de azért igencsak oda kell figyelni. A légvezetők felrakásánál a megfelelő illesztésre kell figyelni, mert ha elhúzza a doblemezt, akkor a sárvédő nem fog a helyére találni, a sárvédőnek meg eleve jól kell kinézni, és kevés gittet kell fogadni.
Elkezdtem összevarrni a homloklemezt a sárvédővel.
Neki estem a másik oldali sárvédőnek is, javítás célzatával, és nem fejjel.
Nyitottam ezen is egy kis nyílást, hagy levegőzzön. Igazság szerint, olyan lapolást távolítottam el róla, mint ami a lámpa töke alatt látszik.
Nekiláttam olyan foltot készíteni, amilyen a nagykönyvben megvagyon írva. Meghajtottam egy lemezt hosszában, majd a hajlítás mellett sugárirányban kifelé, elkezdtem a kalapácsorrával nyújtani, hogy felvegye a sárvédő ívét. Tíz perc szorgalmas kopogás után felülbíráltam a hülyeségem, és visszatértem a jól bevált módszerhez, vagyis két lemezből hegesztettem be a helyszínen a foltot. Az a kis hegesztés, ami többletként jelentkezik, az már nem oszt, nem szoroz, és így pontosabban lehet dolgozni, na meg persze gyorsabban.
Amikor a festő nyöszörög, hogy két centi gitt gitt kellett az elemre, azért tartott sokáig, és azért került annyiba a munka, mondom a tulajnak, ne higgyen neki, mert vonalzóhoz készítettem a felületet. Erre a festő azt mondja, vonalzóhoz nem is lehet, mert az sík, a kaszni meg nem. Hát az acél arra hajlik, amerre akarom, és csodálatosan utat mutat.
Eredeti bejegyzés: 2012. április 27. 19:55 ; 2012. április 28. 17:19
Megjegyzések
Megjegyzés küldése