A HEGY MEGY A HEGYHEZ

Bár egy napja még a porlasztók szétszerelve hevertek, azt az álmot dédelgettük magunkban, hogy a munkaszüneti napot kihasználva meglátogatjuk Kassát, és az ott élő Tátrás embert a mi Tatránkkal.

Az utolsó pillanatban állt össze a kép a keverékképzési hibát illetően, mint ahogy azt már előzőleg leírtam. Lehet, hogy kissé bátor tettnek tűnik próbaútként ilyen kirándulást bevállalni, de hát egyszer élünk, "Főúr, még egy doboz gyufát!"

Este nyugodtan bújtam a csíkos pizsamámba, amikor megszólalt "Feró" (telefon).

- Kigyulladt az egész műszerfal! - sápítozik a kollégám.

- És eloltottad?

- Nem úgy te! - morgott. - Az alsó sor visszajelző világít, meg a műszerek össze-vissza ugrálnak.

- Aha! Láttam már ilyet a Harmadik típusú találkozásokban. Menekülj, mert jönnek az UFO-k és farba kísérleteznek!

- De most komolyan! Mi lehet?

- Gömbvillám...

Szóval hajnalban ismét az istenverte elektromossággal mókáztam, de rövid úton rövidre zártam a valószínűleg testelési hiányosságot egy plusz kábellel, azóta nem jelentkeztek az "UFO-k".

Tehát elindultunk a messzi távolba. A sofőröm és Szabolcs - a Tatra hívők jeles képviselője - meg én, a különcügyi miniszter.

Szorgalmasan látogattuk a benzinkutakat

Megnéztük a hihetetlen látványosságokat... mármint ebben a parkolóban található étterem (vagy mi) teraszát, klotyóját, az 1800-as évekből származó pókhálókkal, és ettünk "kácsát", ami kissé nehezen ment, mert otthon hagytam a vérengző fogsorom.

Aztán megküldtük egy kicsit a monstrumot, mert szeretünk izgalmasan élni.

Kedvencem a kiránduláson az alábbi beszélgetés volt, mely száguldás közben hangzott el a kollégám, és a mellette utazó közt:

- Azért egész jó a hangszigetelés ebben az autóban.

- Tessék?

- AZT MONDOM, HOOGY EGÉÉSZ JÓÓÓ EBBEN A KOCSIBAN A HANGSZIGETELÉS!!!

- JAAA!!!

2013. október 24. 18:56

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott. A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük. A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek. Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Tovább a bejegyzésre »

Autóépítés

Keresés ebben a blogban