A Tatra 613-as váltójával úgy voltunk, hogy ami a kuplung felé volt tömítés azt kicseréltük, a másik vége meg hátha jó, de természetesen kiderült, nem az.
Jelentős olajfolyás volt tapasztalható a kilométeróra kihajtásnál, és a váltórudazat csatlakozásánál.
A spirál csatlakozás nem a fedél törése miatt eresztett, hanem a tengelynél lévő dupla O gyűrűk vesztették el rugalmasságukat. (Az O gyűrőről jut eszembe: - Látott már valaki D gyűrűt? Mert itt vannak ám olyan helyek, ahova sehogy nem passzol az O, csak valamiféle erősen ovális dolog, amiből van is a fiókban egy pár darab más méretű (új, szintén Tatra, de régebbi), de a kereskedő szerint nem létezik csak O)
Azért tettem egy alátétet is a tört fedélre, hátha akkor nem lebeg, mint eddig.
A váltórudazat fedele már nem volt ennyire egyszerű menet. Ha valaki azt gondolná, hogy ha ömlik belőle az olaj, akkor itt - ahol annyi hely van, hogy két indiánsámán körbe ugrálhatja esőtáncot lejtve, miközben egy bazi nagy Airbus leszáll melléjük - könnyűszerrel kijavítják, akkor téved. Aki ismeri a dörgést, vagyis már egyszer szívott vele, az nem szívesen fog hozzá, de engem még nem vert meg eléggé a sors, meg amúgy is olyan nyugodt vagyok munkában, mint a herélt kanca. Persze mire hazatévedek, addigra már csak annyi türelmem marad, mint a csődörnek, aminek parázsló faszenet dugtak a seggébe.
A folyamat ott kezdődik, hogy leeresztjük az olajat, mert az mind kiömlene a fedél levételekor. Első lépésben fellapozzuk a "könyvet", és megállapítjuk, hogy kettő liter lé tartózkodik a szerkezetben.
Oda is slattyogtam a két literes flaskámmal, mert nem volt kétliteres. Gondoltam gyors vagyok mint Brucli', egy hirtelen csere a kifolyó alatt nem fog meg. Nem is fogott meg... Csak amikor a második is kezdett megtelni, és még mindig nagyon jött, akkor kezdett elkerekedni a szemem. Akkor szoktam ezt érezni, amikor az úton közlekedve, egyszer csak a szembejövő elkezd átballagni az én oldalamra. Nézek az illető képébe, aki az alvós arcát viseli, csak éppen nyitott szemmel. Ezek az esetek bizonyítják számomra, hogy tényleg vannak földönkívüliek, mert azok szokták így visszadobni az útra azokat, akiknek a végbelén keresztül agyi implantátumot ültetnek be. "- Semmire nem emlékszem, egyszer csak ismét az úton találtam magam." - nyilatkozzák.
Na, tehát kicsit lefürödtem olajban, mire visszacsavartam az erős sugárban folyó folyamodványba a csavart. Még egy liter lejött később, és ez igencsak fejtörést okozott. A kollégám szerint valaki nem engedte le az olajat rendesen a váltóból, mert ő csak két litert töltött be. Hát ez a valaki ritka hülye ember. Az hagyján, hogy én nem engedtem le, se a kollégám, de hogy a "Valaki" se engedje le, az már skandalum! Mégis mit gondol, miért kapja a fizetést? Na, csak találkozzak "Valakivel", majd megmondom a magamét.
Aztán amikor szétütöttem a szerkezetet, és kigurultak az apró kis golyócskák, előadtam a kedvenc Tom Hanks-es kacajom a pénznyelő című filmből. (amikor a vödör víztől leszakad a fürdőkád az emeletről, 2:25-nél)
Na, ez a valami! Nem ám az a kis nyüzüke görbe vas, mint a nyomorult "népautóban", ahol egyik végén csúszik egy rézperselyben, oszt' szevasz. Ez ám az űrkorszakbéli technológia. A tengely közepén van a kar, és a tengely két vége golyócskákon csapágyazott. Szinte már szégyenletesen könnyű váltani, bár az is igaz, hogy a váltókar teteje vagy huszonöt centit utazik ide-oda, de valamit valamiért.
2013. szeptember 16. 22:35
Jelentős olajfolyás volt tapasztalható a kilométeróra kihajtásnál, és a váltórudazat csatlakozásánál.
Azért tettem egy alátétet is a tört fedélre, hátha akkor nem lebeg, mint eddig.
A váltórudazat fedele már nem volt ennyire egyszerű menet. Ha valaki azt gondolná, hogy ha ömlik belőle az olaj, akkor itt - ahol annyi hely van, hogy két indiánsámán körbe ugrálhatja esőtáncot lejtve, miközben egy bazi nagy Airbus leszáll melléjük - könnyűszerrel kijavítják, akkor téved. Aki ismeri a dörgést, vagyis már egyszer szívott vele, az nem szívesen fog hozzá, de engem még nem vert meg eléggé a sors, meg amúgy is olyan nyugodt vagyok munkában, mint a herélt kanca. Persze mire hazatévedek, addigra már csak annyi türelmem marad, mint a csődörnek, aminek parázsló faszenet dugtak a seggébe.
A folyamat ott kezdődik, hogy leeresztjük az olajat, mert az mind kiömlene a fedél levételekor. Első lépésben fellapozzuk a "könyvet", és megállapítjuk, hogy kettő liter lé tartózkodik a szerkezetben.
Oda is slattyogtam a két literes flaskámmal, mert nem volt kétliteres. Gondoltam gyors vagyok mint Brucli', egy hirtelen csere a kifolyó alatt nem fog meg. Nem is fogott meg... Csak amikor a második is kezdett megtelni, és még mindig nagyon jött, akkor kezdett elkerekedni a szemem. Akkor szoktam ezt érezni, amikor az úton közlekedve, egyszer csak a szembejövő elkezd átballagni az én oldalamra. Nézek az illető képébe, aki az alvós arcát viseli, csak éppen nyitott szemmel. Ezek az esetek bizonyítják számomra, hogy tényleg vannak földönkívüliek, mert azok szokták így visszadobni az útra azokat, akiknek a végbelén keresztül agyi implantátumot ültetnek be. "- Semmire nem emlékszem, egyszer csak ismét az úton találtam magam." - nyilatkozzák.
Na, tehát kicsit lefürödtem olajban, mire visszacsavartam az erős sugárban folyó folyamodványba a csavart. Még egy liter lejött később, és ez igencsak fejtörést okozott. A kollégám szerint valaki nem engedte le az olajat rendesen a váltóból, mert ő csak két litert töltött be. Hát ez a valaki ritka hülye ember. Az hagyján, hogy én nem engedtem le, se a kollégám, de hogy a "Valaki" se engedje le, az már skandalum! Mégis mit gondol, miért kapja a fizetést? Na, csak találkozzak "Valakivel", majd megmondom a magamét.
Na, ez a valami! Nem ám az a kis nyüzüke görbe vas, mint a nyomorult "népautóban", ahol egyik végén csúszik egy rézperselyben, oszt' szevasz. Ez ám az űrkorszakbéli technológia. A tengely közepén van a kar, és a tengely két vége golyócskákon csapágyazott. Szinte már szégyenletesen könnyű váltani, bár az is igaz, hogy a váltókar teteje vagy huszonöt centit utazik ide-oda, de valamit valamiért.
2013. szeptember 16. 22:35
Megjegyzések
Megjegyzés küldése