Gombold újra

Felkerült az i-re a pont. Megkoronáztam a koronázandót. Teljes a pompa. Sokan azt gondolták, ezt már nem lehet fokozni, de én megtettem. Teljesen szerénytelen módon kijelenthetem, ez igen. Kollégám is könnyekkel küszködve hívott fel, amikor észrevette a kész remekművet. Remegő hangon hálálkodott az esztétikai élményért, amivel megajándékoztam. Nem akartam semmi olyat, ami ennyire különleges extázisba hozza azokat akik meglátják, de így sikerült. Nem tehetek róla, néha nagy teher a tehetség. Szinte folyamatosan csöng a telefonom, külföldi galériák érdeklődnek, hogy kiállítanám-e a nagy művet. Még nevet sem adtam neki, és máris teljes a világsiker. Mindenesetre biztonsági őröket kellett állítani az ajtó elé, nehogy elrabolják a valószínűleg hatalmas értéket képviselő tárgyat. Pedig nem is annyira nemes anyagból sikerült megalkotnom a dolgot. Kerestem rózsafagyökeret, de csak két vakond fordult ki a földből. Kerestem platinát, de csak rozsdás vasat leltem. Arany sem volt, csak szarany, így lett kőris az anyag. És mégis...

Kissé bumfordi a szentem, de ennek technikai okai vannak. Történetesen az, hogy a fa reped, ha nagyon vékony, és ez az istenáldotta ember, aki behegesztette a váltókart, a 18-as átmérőt részesítette előnyben, a mindenhol használatos fele ilyen vastagságú anyagok helyett. Hagyjuk is ezt a tévedést, és szemléljük tovább a nemes anyag míves domborulatait, és erezetében való színváltását!

Szinte megragadná az ember, és örökké fogná, mint egy formás női alkatrészt, és igen, a tetején ott az embléma is, mely emlékezteti az utastérben tartózkodókat, hogy a luxus eme felső fokát mely remek gyártmánytól kapják.

A hangrezonátoros linzergravírozó (énekeltem, miután befaltam egy sütit, és közben forrasztópákával rajzoltam) nehezen birkózott meg a keményebb rétegződésekkel, de pont ez adja az embléma értékét, az egyszerű festetthez képest. Gyerekkoromban még nagyítóval hívtuk segítségül a nap sugarait az ilyetén munkákhoz, mert a gyakorlati tanár kiadta a feladatot, és nem fért a fejébe, hogy nem mindenki apja ezermester, ezért a nyomorult fiú nem fog otthon faminta égetésére alkalmas eszközt találni. Próbáltam szöget melegíteni gyertyával, de erről a technikáról csak egy kis srác gondolhatta, hogy működhet. Ekkor vetettem be a nagyítót, ami égetett, de nem valami egyenesen. Ennek köszönhetően lettem a megtévesztés mestere. A kissé gyengén látó tanár urat megvezettem egy kiszáradt golyóstollal (amivel a rovátkákat vágtam a fába) egy gyönyörű barnán fogó filctollal, és a vastag lakkozással.

Most nem éltem ezzel az eszközzel, itt minden eredeti. A fa nem műanyag, a minta nem toll, a gyönyör pedig őrületes tetőfokra hág, ha csak rápillant az ember. Látogatókat szerény díjazás fejében, bejelentkezés után van módomban fogadni.

Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 26. 19:18