Ma is üdüléssel töltöttem az időt. Szerencsére nem volt már hely a Rába SZOT üdülőben, sem az Elba SZOT üdülőben, csak a Tatra SZOT-ban, azt meg hiába olvassuk egybe, nem jön ki belőle olyan szó, ami arra utalna, hogy kár volt felkelni.
Ma már nem volt annyira meleg, mintha melegebb lett volna, így igazán kellemesen múlt az idő. A Petőfi rádió ontotta magából a slágereket. "La la lé, nem vagyok egy répalé". Na... és még Besenyő Pista bácsi volt a hülye a "lila liba gá gá"-val...
Fabrikáltam egy zajszigetelést a hiányzó elem helyére az ötvenméteres körzetben fellelhető holmikból. Eredetileg fémelemek szállításánál használják a külső részt. Kemény, és mégis habos, felgyújtani is nehéz. Adta magát a feladatra, meg mást nem találtam.
Beszereltem az üvegszálas teknyőket'. Igen hipermodern megoldás, nem hiába, ez az autó nem a Mercedes. Ebből kap levegőt az utastér, alul meg egy csövön kifolyik az esővíz. Nem ám úgy mint sok ócska vackon, hogy magában a karosszériában lötyög a lé. Ez nem fog elrohadni.
Betettem az egyik rakéta porszívónak álcázott benzinkályhát....
majd bekerült a másik is, mert ám kettő van belőle, nehogy megfagyjanak az elvtársak Szibéria kellemes klímájában.
Mondjuk egyelőre ezektől nyugodtan megfagyhatnak, mert fogalmam sincs, hogyan kell bekötni. A kolléga megnyugtatott, hogy minden le lett fényképezve bontáskor. Majd kiderült, hogy az izraeli titkosszolgálat emberei félreértésből betörtek a számítógépébe, és megsemmisítették az ott fellelhető dokumentációt. Így hozott egy általános bekötési sémát kinyomtatva, majd azt kell megfejtenem, csak az a baj, hogy rovásírással van írva baszk nyelven.
Ez itt a keverőpult, ami a szellőzés, fűtés lelke. Le merném fogadni, hogy nincs még egy olyan szerkezet a földön, amibe egy kétállású ventilátorkapcsoló fél kiló (ja, de, a Titanic... el is süllyedt...). A jobb oldali kar két darab, egyenként negyedkilós mikrokapcsolót kezel, melyek árammal látják el a ventilátort, ami kisebb, mint maga a kapcsoló.
Mindez amit innét látunk, csak a fele a rendszernek, a másik oldal ettől még talán többet is tartalmaz. Ott vannak a kályhák öklömnyi (egy kicsit túlzok, de jobb ma egy túlzok, mint holnap kettő) kapcsolói.
Még mielőtt visszatettem volna ezt a monumentális komplexumot, be kellett volna szerelni a rádiót, de nem találtam a csavarjait, kezelőszerveit (a gombokat).
Két órányi megfeszített keresgélés után leltem meg őket. Egy csavar az ajtóhatárolókat tartalmazó dobozban, egy pedig a motortérből származó katyvasz közepette leledzett.
Végképp nem értem a bontószakember logikáját. Az egész alkatrészhalmaz úgy tűnik, mintha találomra dobálták volna össze. Az orrba való rész a farban van és fordítva. Utoljára ilyesmit egy felnőtt filmben láttam, azaz mesélték, hogy van ilyen.
El is határoztam, hogy indítok egy tanfolyamot "Hogyan bontsd szét az autódat, ha össze is akarod rakni még ebben az életben" elnevezéssel. Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik nem tudják felfogni, hogy ha egy nagy dobozba beledobálok mindent - azon kívül hogy meg lesz minden - nem sok segítség.
Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 10. 17:45
Ma már nem volt annyira meleg, mintha melegebb lett volna, így igazán kellemesen múlt az idő. A Petőfi rádió ontotta magából a slágereket. "La la lé, nem vagyok egy répalé". Na... és még Besenyő Pista bácsi volt a hülye a "lila liba gá gá"-val...
Fabrikáltam egy zajszigetelést a hiányzó elem helyére az ötvenméteres körzetben fellelhető holmikból. Eredetileg fémelemek szállításánál használják a külső részt. Kemény, és mégis habos, felgyújtani is nehéz. Adta magát a feladatra, meg mást nem találtam.
Beszereltem az üvegszálas teknyőket'. Igen hipermodern megoldás, nem hiába, ez az autó nem a Mercedes. Ebből kap levegőt az utastér, alul meg egy csövön kifolyik az esővíz. Nem ám úgy mint sok ócska vackon, hogy magában a karosszériában lötyög a lé. Ez nem fog elrohadni.
Betettem az egyik rakéta porszívónak álcázott benzinkályhát....
majd bekerült a másik is, mert ám kettő van belőle, nehogy megfagyjanak az elvtársak Szibéria kellemes klímájában.
Mondjuk egyelőre ezektől nyugodtan megfagyhatnak, mert fogalmam sincs, hogyan kell bekötni. A kolléga megnyugtatott, hogy minden le lett fényképezve bontáskor. Majd kiderült, hogy az izraeli titkosszolgálat emberei félreértésből betörtek a számítógépébe, és megsemmisítették az ott fellelhető dokumentációt. Így hozott egy általános bekötési sémát kinyomtatva, majd azt kell megfejtenem, csak az a baj, hogy rovásírással van írva baszk nyelven.
Ez itt a keverőpult, ami a szellőzés, fűtés lelke. Le merném fogadni, hogy nincs még egy olyan szerkezet a földön, amibe egy kétállású ventilátorkapcsoló fél kiló (ja, de, a Titanic... el is süllyedt...). A jobb oldali kar két darab, egyenként negyedkilós mikrokapcsolót kezel, melyek árammal látják el a ventilátort, ami kisebb, mint maga a kapcsoló.
Mindez amit innét látunk, csak a fele a rendszernek, a másik oldal ettől még talán többet is tartalmaz. Ott vannak a kályhák öklömnyi (egy kicsit túlzok, de jobb ma egy túlzok, mint holnap kettő) kapcsolói.
Még mielőtt visszatettem volna ezt a monumentális komplexumot, be kellett volna szerelni a rádiót, de nem találtam a csavarjait, kezelőszerveit (a gombokat).
Két órányi megfeszített keresgélés után leltem meg őket. Egy csavar az ajtóhatárolókat tartalmazó dobozban, egy pedig a motortérből származó katyvasz közepette leledzett.
Végképp nem értem a bontószakember logikáját. Az egész alkatrészhalmaz úgy tűnik, mintha találomra dobálták volna össze. Az orrba való rész a farban van és fordítva. Utoljára ilyesmit egy felnőtt filmben láttam, azaz mesélték, hogy van ilyen.
El is határoztam, hogy indítok egy tanfolyamot "Hogyan bontsd szét az autódat, ha össze is akarod rakni még ebben az életben" elnevezéssel. Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik nem tudják felfogni, hogy ha egy nagy dobozba beledobálok mindent - azon kívül hogy meg lesz minden - nem sok segítség.
Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 10. 17:45
Megjegyzések
Megjegyzés küldése