Ez a kupac már megint egy Volkswagen Karmann Ghia kabrió. Azaz csak lesz majd, mert most még csak egy orr kezdemény.
Ez a gyűrött lemez egyveleg az alapja egy jövendőbeli gyönyörűséges autónak. Ezt a részt már egyszer, egy másik kocsi építésekor félretettük, mert annyira rossz állapotban van, hogy akkor nem fért bele az időkeretbe, de most erre is sor került. Nem kell félni, a far is hasonlatosan ramaty, így a jó, és rossz egyensúlya nem fog felborulni, így nem omlik össze a világ.
A tulajnak az volt a kérése, hogy nagyon igényesen készítsük el a gépet. Mintha szoktunk volna igénytelenül dolgozni. Bár az igényesség fogalma sem takar azonos elvárásokat mindenhol.
Például van a környéken egy falu, ahol nem is ismerik az igényesség szót. Van nekik hasonló szavuk, de az az igenyes, az pedig náluk az egyenest jelenti. Ugyanis az ottani kisebbség - ami lassan többségbe fordul át - mindig is gondosan vigyázott rá, hogy a "paraszti" elnyomással dacolva megőrizze kultúráját, és az ebbéli törekvésüket a nyelvtanban is a külvilág tudtára adták. Többek közt így alakult ki az "ótsd fel a lámpát", és a "csukd ki az ajtót" felszólítás is.
Tehát igényesre kell gyártanunk a vasat, ami nem szeretném, ha felesleges matatásba fordulna át. Dolgoztam már olyan helyen, ahol az igényesség jelszava alatt felesleges dolgokat kellett megtenni. Például olyan hegesztési varratokat lepucolni, amik csak egy tükör segítségével válhattak láthatóvá. De láttam már olyan autót, aminek az alváza volt kigittelve, szóró tapaszolva, és fényezve. Ezzel sincs semmi gond, ha az ember a szobában tartja a gépjárművet, de a tulaj közlekedett is vele. Nem baj, legalább lefoglalta magát a javítgatással, mosogatással az unalmas estéken.
Jaj! Tényleg. Érdekes dolgot láttam egy fórumon. Valaki feltett egy képet egy gyűrött vasról, és mellé a kérdést: "Szerintetek, hogy lehet ezt kiegyengetni?"
Jött is szép számban a segítség, a jobbnál jobb tanácsok, de bennem csak az a kérdés vetődött fel, hogy mi a haszna az egésznek. Egy szakszerű tanácstól megtáltosodik a tanácstalan, és úgy kikalapálja az ütközőt mint egy nagy tudású? Előfordulhat, ha született tehetség, de akkor talán nem tesz fel nyilvánosan kérdést, hanem saját kútfejéből merítve megoldja a problémát.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit megbántsak, ezért nem is őrá utalva osztom meg a történetet, ami erről jutott eszembe: Ez is egy úgynevezett felhasználói útmutatóval kapcsolatos. Ugye senki nem állítja azt, hogy a festékszóró palack hátára nyomtatott mondatok elolvasásától valaki fényező mester lesz. Mi is szokott ott állni?
"A palackot függőleges helyzetben tartva, egyenletesen szórjuk fel a festéket a felületre." Nos, akinek a fogmosás sem megy anélkül, hogy a szemébe ne állítaná a fogkefét, az nem biztos, hogy megfolyás nélkül felviszi a rétegeket, de bármennyire hihetetlen, van aki előbb elakad. Szóval a gyerekkori baráto... tehát az az alak, aki mindig ott volt ahol mi, egyszer festeni készült.
Olvassa az útmutatást:
- Függőlegesen... Hogy is van? Függőleges... vízszintes... Ha kinyitom a csapot, akkor a víz így folyik (mutatja kezével a függőleges vonalat) akkor az a vízszintes.
Akkorát ordítottam, mint aki egy megviselt kísértettel fut össze a temetőben.
- Te szerencsétlen! - szólítottam meg. - Láttál már tavat, vagy egy pohár vizet. Abban van vízszintesen a víz, tehát így. - mutattam neki.
- Mindig összekeverem. - mondta, de amikor látta hitetlen arcomat, hozzá tette. - Csak vicceltem.
Még talán el is hiszem, ha a szemébe nézve nem csak a mérhetetlen sötétséget láttam volna. Tudtam, hogy rajta már egy agyátültetés sem segítene, mert a szervezete kilökné a számára idegen valódi észt.
Erre az egész használati útmutatós, távirányítós munkára van egy ősrégi tanmese, ami nagyon jól összefoglalja az egész lényegét. A karosszériázásra optimalizált verzió:
Elviszi a mesterhez az autót egy tulaj, mert egy hatalmas horpadás van az ajtaján. A mester körbetapogatja a lemezt, majd belerúg egy ponton az ajtóba, mire kipattan a horpadás.
- Ötezer forint lesz. - közli a megrökönyödött tulajjal.
- Már ne haragudjon meg, de ötezer egy rúgásért?
- A rúgás csak kétszáz forint, de az, hogy tudom, hogy hova, és mekkorát kell rúgni, az 4800.
2013. október 28. 18:14
A tulajnak az volt a kérése, hogy nagyon igényesen készítsük el a gépet. Mintha szoktunk volna igénytelenül dolgozni. Bár az igényesség fogalma sem takar azonos elvárásokat mindenhol.
Például van a környéken egy falu, ahol nem is ismerik az igényesség szót. Van nekik hasonló szavuk, de az az igenyes, az pedig náluk az egyenest jelenti. Ugyanis az ottani kisebbség - ami lassan többségbe fordul át - mindig is gondosan vigyázott rá, hogy a "paraszti" elnyomással dacolva megőrizze kultúráját, és az ebbéli törekvésüket a nyelvtanban is a külvilág tudtára adták. Többek közt így alakult ki az "ótsd fel a lámpát", és a "csukd ki az ajtót" felszólítás is.
Tehát igényesre kell gyártanunk a vasat, ami nem szeretném, ha felesleges matatásba fordulna át. Dolgoztam már olyan helyen, ahol az igényesség jelszava alatt felesleges dolgokat kellett megtenni. Például olyan hegesztési varratokat lepucolni, amik csak egy tükör segítségével válhattak láthatóvá. De láttam már olyan autót, aminek az alváza volt kigittelve, szóró tapaszolva, és fényezve. Ezzel sincs semmi gond, ha az ember a szobában tartja a gépjárművet, de a tulaj közlekedett is vele. Nem baj, legalább lefoglalta magát a javítgatással, mosogatással az unalmas estéken.
Jaj! Tényleg. Érdekes dolgot láttam egy fórumon. Valaki feltett egy képet egy gyűrött vasról, és mellé a kérdést: "Szerintetek, hogy lehet ezt kiegyengetni?"
Jött is szép számban a segítség, a jobbnál jobb tanácsok, de bennem csak az a kérdés vetődött fel, hogy mi a haszna az egésznek. Egy szakszerű tanácstól megtáltosodik a tanácstalan, és úgy kikalapálja az ütközőt mint egy nagy tudású? Előfordulhat, ha született tehetség, de akkor talán nem tesz fel nyilvánosan kérdést, hanem saját kútfejéből merítve megoldja a problémát.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit megbántsak, ezért nem is őrá utalva osztom meg a történetet, ami erről jutott eszembe: Ez is egy úgynevezett felhasználói útmutatóval kapcsolatos. Ugye senki nem állítja azt, hogy a festékszóró palack hátára nyomtatott mondatok elolvasásától valaki fényező mester lesz. Mi is szokott ott állni?
"A palackot függőleges helyzetben tartva, egyenletesen szórjuk fel a festéket a felületre." Nos, akinek a fogmosás sem megy anélkül, hogy a szemébe ne állítaná a fogkefét, az nem biztos, hogy megfolyás nélkül felviszi a rétegeket, de bármennyire hihetetlen, van aki előbb elakad. Szóval a gyerekkori baráto... tehát az az alak, aki mindig ott volt ahol mi, egyszer festeni készült.
Olvassa az útmutatást:
- Függőlegesen... Hogy is van? Függőleges... vízszintes... Ha kinyitom a csapot, akkor a víz így folyik (mutatja kezével a függőleges vonalat) akkor az a vízszintes.
Akkorát ordítottam, mint aki egy megviselt kísértettel fut össze a temetőben.
- Te szerencsétlen! - szólítottam meg. - Láttál már tavat, vagy egy pohár vizet. Abban van vízszintesen a víz, tehát így. - mutattam neki.
- Mindig összekeverem. - mondta, de amikor látta hitetlen arcomat, hozzá tette. - Csak vicceltem.
Még talán el is hiszem, ha a szemébe nézve nem csak a mérhetetlen sötétséget láttam volna. Tudtam, hogy rajta már egy agyátültetés sem segítene, mert a szervezete kilökné a számára idegen valódi észt.
Erre az egész használati útmutatós, távirányítós munkára van egy ősrégi tanmese, ami nagyon jól összefoglalja az egész lényegét. A karosszériázásra optimalizált verzió:
Elviszi a mesterhez az autót egy tulaj, mert egy hatalmas horpadás van az ajtaján. A mester körbetapogatja a lemezt, majd belerúg egy ponton az ajtóba, mire kipattan a horpadás.
- Ötezer forint lesz. - közli a megrökönyödött tulajjal.
- Már ne haragudjon meg, de ötezer egy rúgásért?
- A rúgás csak kétszáz forint, de az, hogy tudom, hogy hova, és mekkorát kell rúgni, az 4800.
2013. október 28. 18:14
Megjegyzések
Megjegyzés küldése