Na, mit hozott a Mikulás? Én kifordítottam a bakancsom, de csak fa forgács hullott belőle. Ezért kellett megtámadnom a gyerekeket, hogy egy kis csokoládéhoz jussak, mert azt szeretem. Megpróbáltak védekezni, de a hihetetlen küzdősportbéli jártasságom ellen nem tehettek semmit az ovisok, az óvónő meg nem ért utol, mert ő meg kihívásokkal küzd testsúly terén.
Ennyit a fikcióról. Természetesen volt nálam a Miku... behorpadt a sárvédője, de megoldottuk.
A műhelyi folyamatokról nem tudom mit írjak, így a huszadik Karmann után. Január tizedikére kellene kész lennie, de folyamatosan újabb, és újabb, más feladatok kerülnek terítékre. Van még Tatra, meg egy másik Karmann, amik sírnak értem. Persze ennek a tébolygásnak vannak hátrányai. Sokszor már azt sem tudom hol tartottam azzal, amit otthagytam a másik kedvéért. A múltkor is balhé volt, amikor Tatrámnak szólítottam a Karmannt. Alig bírtam megmagyarázni, hogy félrehallotta, mert drágámat mondtam.
Beépítésre kerültek a régóta ide-oda rakosgatott, más által gyártott elemek is. Így sajnos a toldásba is toldani kellett, de ennél az autónál már ez nem ront az általános színvonalon, aminek a lehetőségek szabtak határt.
Az orról leolvasztottam egy fél kiló ónt. Alatta ott volt a már jól megszokott lyuk, ami az ellenkező oldalról keletkezett.
Az ajtó durván elrohadt. Ennek az idő elteltén kívül egy csúnya javítás volt az oka. A kolléga nem sokat foglalkozott a felületvédelemmel, de miért is tette volna. Megkapta a pénzt érte? - Gondolom. - Neki kellett kijavítani a rossz munkát? - Nem.
Akkor meg minek törni magunkat. Be kell kalibrálni a cég létezését a várható reklamációk idejéig, és kész a tiszta haszon.
Ez az ajtóborítás. A kép alsó részén a felsőrész látható, ami gyárilag rohad, de a zár felőli oldal már a lakatosok számlájára írható.
A borítás alsó felét sem én gyártottam, de én voltam a marha, aki egy kis igazítás után beépítette. Sajnos ilyenkor már nehéz jól megcsinálni, mert a pótláskor egy domborított lemezből kell kiindulni, ugyanis csak abból lehet kellően merev alkatrészt készíteni, ez meg nem lett az. Így ott horpad be - felperemezés után - ahol az oldalsó merevítő hajtások kifutnak a síkba. Na, és hol van ez a pont? A belső átkötő elem alatt. Meg lehet ütni isten igazából? - Nem.
Fúrtam egy lyukat rá, hogy azon keresztül megüthessem a fát. Egyik borításnál bejött, a másiknál nem. Az súlyosabb eset. Oda készítettem egy speckó' eszközt, azzal tudtam nagyjából kiegyengetni, de erről nem közölhetek képet, mert az amerikai hivatalnokok már bejelentkeztek érte, és az ő ajánlatukat nem egészséges elutasítani.
2013. december 10. 19:16
Ennyit a fikcióról. Természetesen volt nálam a Miku... behorpadt a sárvédője, de megoldottuk.
A műhelyi folyamatokról nem tudom mit írjak, így a huszadik Karmann után. Január tizedikére kellene kész lennie, de folyamatosan újabb, és újabb, más feladatok kerülnek terítékre. Van még Tatra, meg egy másik Karmann, amik sírnak értem. Persze ennek a tébolygásnak vannak hátrányai. Sokszor már azt sem tudom hol tartottam azzal, amit otthagytam a másik kedvéért. A múltkor is balhé volt, amikor Tatrámnak szólítottam a Karmannt. Alig bírtam megmagyarázni, hogy félrehallotta, mert drágámat mondtam.
Az orról leolvasztottam egy fél kiló ónt. Alatta ott volt a már jól megszokott lyuk, ami az ellenkező oldalról keletkezett.
Akkor meg minek törni magunkat. Be kell kalibrálni a cég létezését a várható reklamációk idejéig, és kész a tiszta haszon.
Fúrtam egy lyukat rá, hogy azon keresztül megüthessem a fát. Egyik borításnál bejött, a másiknál nem. Az súlyosabb eset. Oda készítettem egy speckó' eszközt, azzal tudtam nagyjából kiegyengetni, de erről nem közölhetek képet, mert az amerikai hivatalnokok már bejelentkeztek érte, és az ő ajánlatukat nem egészséges elutasítani.
2013. december 10. 19:16
Megjegyzések
Megjegyzés küldése