Ugrás a fő tartalomra

ELMÚLÁS

Mély fájdalommal szívemben, megtörve tudatom minden kedves olvasóval, hogy hosszú szenvedés után, súlyos betegségben nem sikerült elhaláloznom, sőt milliárdos sem lettem, ezért tovább kell folytatnom az autóépítést, és annak történéseiről való tudósítást.

Ma már meg is borotválkoztam, így nem dobtak a kalapomba aprópénzt, mint tegnap. Bár még csúnyán köhögök, de már nem köpök olyat mint a tapétaragasztó, pedig már vetettem egy pár tekercs tapétát, hogy spóroljak egy kicsit.

Karácsony óta szenvedtem, de nem engedtem lazát. Kerek egy napot voltam itthon, Újév napján. Szokatlan is volt ilyen hosszú időt itthon tölteni a családdal. Ja... Jött egy gyerek, ismerős volt valahonnét. Aztán azt mondta, hogy az enyém, de azt bárki mondhatja.

Mindegy, lássuk mennyire haladtam két roham közt:

Van már megerősödött baloldal.

A jobb oldal is szépen belehúzott. A motortetővel még szenvedek, mert ritka rossz hozzáegyengetni az ívét a sárvédőkhöz, amik ráadásul össze is voltak gyűrve az alsó felükön. Valaki teljes szélességében farba kapta a járgányt, és mint már említettem a szakszerűtlen javítás után elrohadt az egész, ugyanúgy, mint a többi hasonló részen.

Lassan már átmegyek az orra. Gondolom ott is lesznek meglepetések, de valószínűleg úgy lesz ahogy gondoltam, plusz egy hónap munkaidő a többi járgányhoz képest. Ez is azt mutatja, lehet szarból várat építeni, csak tovább tart. Persze hozzáteszem, szarból csak szar várat lehet építeni, ezért úgy kell intézni a dolgot, mint a kőleves esetében. Vagyis fogjuk a szart, körbe építjük, és a végén eldobjuk az sz betűst, amit nem írok már le még egyszer.

A kollégám már megint valami G betűs helyre ment Németországba. Hoz még valami Karmannt. Remélem nem fog majd bejönni később, mint most, hogy "Ez ilyen szar?". Mintha nem ő vette volna. De hát azt mondja, elfogytak már a régi jó vételek, mert rákattantak a Karmannokra. Ja... Én meg, hogy unom. Itt áll a jó kis favázas Tatra harci jármű, jó lenne már azzal foglalkozni egy kicsit lazításképpen. E helyett viszont majd mi következik? Mehetek kárpitozni, ami szintén nem rossz, csak a nyitható tető rizikós, ott nem lehet tévedni, mert 17 ezer az anyag métere. Aztán a padlóra meg olyan szőnyeget vettek, hogy ne tudjátok meg. Kívülről egy centi bolyh (gondolom van ilyen szó, ha bolyhos van) aztán vastag diszperziós ragasztóval ragasztott erősítőháló, majd filc a hátán. Kérdeztem, hogy gondolják ezt? - Ez tetszik. - szólt a válasz, úgyhogy ilyen erős indokot kénytelen voltam én is elfogadni

2014. január 08. 19:54

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.