Deneverek

Annak idején a búcsúban mindig azt kiabálta a kötött holmit áruló fickó, hogy "Ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek!" Nem tudom miért vert össze-vissza, de én inkább kiabálhatnék ilyesmit: - Ide verek, oda verek, itt vannak a deneverek!

Nem kell megijedni! Nem bántom a szőrös esernyőket, be sem költöztek a műhelybe, hiszen melyik állat bírná egy Lakatosz Kalapácsolikuszon kívül ezt a zajt?

Pusztán csak az a helyzet, hogy nehéz eltalálni az első ütközőtartó pontos pozícióját. Ezért gondoltam, hogy az orr borításának felhelyezése után építem be az alkatrészt. Ezzel csak az a gond, hogy az alsó részét nem lehet meghegeszteni csak tükörből.

Tehát lógtam befelé a csomagtartóba fejjel lefelé, és szentségeltem, mert elfelejtettem, hogy az elem amire rögzíteni szeretnék Timbuktuban készült, és ott még nem találták fel a hegeszthető alapozót. Így igazán szórakoztató volt, ahogy tükörből nagy nehezen becéloztam a kívánt pontot, majd az ívet nem fogó drót odébb lökte a kezem. Mivel furatba akartam pontozni, a festéket kikaparni már nehéz volt. Nem is lett szép a hegesztés, de legalább jó csúnya. Ezért nem is mutogatnám, helyette elregélném a régi történetet arról a csőszerelőről, aki beakasztotta a plafonnál menő csőbe a lábfejét, majd onnét lelógva - a testvére által odatartott tükörből - szivárgásmentesen lehegesztett lánggal egy alsóbb csatlakozót. Sok embernek az is elég lenne, hogyha lógni kellene ilyen pozícióban, nem hogy valamit is csináljon még azon kívül. Jött is egy szaki, aki le esett állal nézte a mutatványt. - Olyan vagy mint a denevérek! - kiáltott fel.

- Egy. - hunyorgott a csőszerelő. - A denevér nem hord ilyen hegesztőszemüveget. Kettő: nem tud hegeszteni.

Szóval ilyenek ezek a denevérek...

Én meg visszatérnék az orr feltételéhez:

Valaki annak idején már erőszakoskodott errefelé. Vastag ónozás mutatta a sikert.

Én maradnék inkább a régi, "odateszem a lemezt ahova kell" megoldásnál. Sokat birkóztam vele, de végül is nekem már nem kell cinezni.

Eléggé nagy nehézséget okoz az orr helyes beállítása, mert a tetőhézagon kívül, az egyes felületek síkjára, vízszintjére is ügyelni kell.

Itt nem megy az, hogy majd jól ránézek messziről, és a megfelelően megélezett szemmértékemmel belövöm a dolgokat. A karos olló mögé bújva is csak valami ilyesmit látok. Persze van olyan, akit az ilyesmi nem zavar. Példa a múltkor megírt eset, amikor 2 centiméter szintbéli különbség volt a két lámpafészek közt.

Közben már előkészítettem a jobb sárvédőt feltételre. Csak a neve jobb, a minősége meg nem bal, hanem pocsék. (ugye, hogy nem kell mindig leírni a  szar szót)

Durva lapolások alakultak  ki akkor, amikor javító elemet helyezett fel Dezső. (már unalmas a valakizás)

Valahogy nem passzolt Dezsőnek az új elem íve a régihez, így belevágott, és "finoman" össze kocogtatta.

Tehát ezeket kellett eltüntetni. Hozzá is fogtam, és meglepődve tapasztaltam, hogy a lapoláson belül egy morzsányi rozsda sincs. Ez pedig csak egy dolgot jelenthet: Jön a felmelegedés! Dehogy is!

Olyan helyen volt az autó tárolva javítás óta, hogy nem látott vizet, vagyis egy tapodtat sem tett meg rossz időben, vagy egyáltalán közúton. Ez igazán szomorú. Mindig elgondolkodok rajta, hogy vajon hová lett az aki nagy lelkesedéssel hozzáfogott, majd nem fejezte be. Szinte látom a fickót úgy járni, mint ahogy egy azóta már szintén elhunyt ismerősöm mesélte: - A lakatosom meg két kalapálás közt meghalt! Fogta így a kalapácsot - mutatta - koppintott, majd annyit csinált, hogy hööö, és szépen összecsuklott.

Nem akartam poénkodónak tűnni egy ember halálával kapcsolatban, ezért nem is javítottam ki a történetet, de nem hiszem, hogy két kalapálás közben halt meg, mivel az igazán furcsa lett volna, hogy még utána is üt egyet. Mindenesetre én is így képzelem el a halálom. Bár egy-két filmben látható poénos megoldás jobban tetszene: Összecsuklanék, majd amikor már mindenki zokog körülöttem, még egy kicsit bekapcsolom a köszörűt, aztán megint hanyatt vágnám magam, de néha még koppintanák egy párat.

2014. január 14. 18:33