Ugrás a fő tartalomra

NA, MOST AKKOR ROHAD, VAGY NEM ROHAD?

Tegyük fel, hogy valami megmagyarázhatatlan ok folytán, egy darab rohadást találunk az autónkon! Először is elvisszük a lakatoshoz, aki nagyon fog csodálkozni, hogy csak egy rozsdagóc van a kocsin, mert a rozsda az csordában jár. Mi viszont ragaszkodunk az egy darab folthoz, mert tudjuk, hogy csak annyi kell, és nem hagyjuk magunkat lefejni. Ha ezen túltette magát a szakember, akkor kijavítja a hibát. Mi elégedetten hazavisszük a járgányt, majd egy bizonyos idő után a szerkezet elkezd mindenhol rohadni. Ekkor mi nagyon idegesek leszünk, és visszamegyünk reklamálni a trógerhez, aki a szemünkbe nevet, erre mi jól pofán vágjuk, vagy (és) elindulunk a világba szétkürtölni azt, hogy amihez a lakatos hozzányúlt szétrothadt.

Természetesen ez nem fikció. A múltkor azon kezdtem el morfondírozni, hogy szakszerű javítás esetén elindulhat-e kirívó rohadás a javítás miatt, és arra jutottam, hogy a klasszikus építésű öreg autókon egy kis odafigyeléssel nem lehet kárt okozni. Tehát nem szabad hagyni felégni a környező festést, és az egész bevonatrendszert tömítéssel együtt vissza kell építeni. A horganyzott kasznik már más kérdések. Nyilván itt is vissza lehet "cinezni" a dolgokat, de gyakori hiba, hogy korróziós hatású folyasztószert használnak, így adnak a szarnak egy nagy pofont, másrészről a nem rendesen megtisztított felületen lyukak maradnak a bevonaton és ezeken beszivárog a víz, mert az olyan, hogy szivárog. Ezért (mármint a szivárgó víz miatt) is mondom mindig,  hogy ahol hegesztünk, ott ne hagyjuk felégni a festést, mert vagy feljön a forró alapról mint egy fólia - és észre sem vesszük - vagy meg olyan lyukacsos lesz mint egy szivacs. Utóbbira aztán ráfújjuk a festéket, vagy viaszt, ami nem olyan folyós mint a víz, így az valahol a cél előtt megáll, míg  a víz - ha mégis utat talál - végig behatol. Az első eset főleg a vastagabb gittelésnél veszélyes. Na, az aztán gyönyörűen elpattanhat a meleg lemeztől, miközben kívülről teljesen épnek tűnik a fényezés és ugye nem kell folytatnom?

Tehát a rozsda legnagyobb ellensége a lelkiismeret, amivel a munkához hozzáállunk. Régebben, a műhelyemben ezt mindenkinek el is mondtam, ennek ellenére egy általános fényezés után hat hónappal visszajöttek, hogy rohad az autó orra, amikor én a farát, és ott javítottam ahol már lehetett látni az előtörő rozsdát. Az meg, hogy éppen hol éri majd el a felszínt a bujkáló ellenség egy vastagon fényezett, gittelt karosszériánál mindig változni fog, hiszen be van építve a rétegek alá a meglepetés. Gyári vastagságú "fény" alatt látszanak a kis rozsda rajzolatok - gyakorlott szaki' ki tudja szűrni - de senkinek nincs röntgen szeme.

Kedvencem az a történet, amikor egy pár küszöböt tettem fel az úrnak, aki aztán saját kezűleg alapozta, gittelte a területet, majd vissza hozta hozzám fényezni az előkészített autót. Ő sóherságának csak az ajtó alsó vonaláig kellett újrafújni a kocsit, így nem sok gondom volt vele. Annál jobban meglepett, amikor három hónap múlva letámadott, hogy rohad az autója és kérte, hogy javítsam ki ingyen. Még egyszer leírom, én csak a két külső küszöböt hegesztettem fel, és az előkészített részt színre fújtam, a festés előkészítését a tulaj végezte. Meg is kérdeztem tőle szelíden, hogy esetleg a motornak nincs e valami baja, mert akkor azt is ingyen generálozom, sőt vehetek bele egy új aksit is, de talán egy másik üléshuzatot is húzatok bele, mert a régi sajnos tönkrement, és ez is biztos a hanyag hozzáállásom miatt történt, nem az elmúlt húsz év tehet róla.

2013. november 26. 20:02

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.