TE MEG HOL VOLTÁL EDDIG?

Miközben ezeket a valamiket lakatolom, folyton egy olyan autón jár az eszem, amit magamnak és úgy építek, ahogy nekem tetszik. Sajnálattal közlöm az eredetiségmániásokkal, hogy az nem is lenne teljesen olyan mint amit annak idején átvettek a szalonban, hanem megfűszerezném egy-két nyalánksággal, persze csak ízlésesen. Viszont azt is tudom, hogy erre egy jó darabig nem lesz lehetőségem, így még szomorúbb a sorsom, de hagyjuk a nyavalygást másra.

Mint a képen is látszik, remekül halad a munka, már azt is tudom, hogy hol lehetett a motortér annak idején, így már csak napok, meg egy tábla lemez kérdése, és már ki is alakulhat az eredeti állapothoz hasonlatos megjelenés.

Bejött az illető, aki megvette, le homokszóratta, hazahozta, lefestette, majd egy évig kerülgette a vasat.

- Hozhatom a benzint? - humorizált.

Arra gondolt, hogy indíthatjuk-e már az autót, de nem talált meg a humorral, mert én már azon gondolkodtam, hogy leszámolok, és elmegyek a Bahamákra vízisít gyantázni.

- Hozzad! - válaszoltam. - Pont most akartam felgyújtani a műhelyt.

- Ez ennyire szét van rohadva? - kérdi, és én meg csak forgatom a szemem.

(Mit lehet erre mondani, amikor az előbb már leírtam, mennyi kapcsolata volt mostanáig a ronccsal.)

- Nem, barátom. A moly rágta meg tegnap este. Majd venni kell naftalint...

2013. november 8. 20:26

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott. A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük. A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek. Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Tovább a bejegyzésre »

Autóépítés

Keresés ebben a blogban