Ugrás a fő tartalomra

Mély merülés

Otthoni felületkezeléskor előszeretettel emlegetjük a gyári megoldásokat, amik szerintünk sokkal jobbak, mint a barkács módszerek. Na, ez igaz is, de az sem mindenható, mint ahogy az alábbi kép gyönyörűen példázza is.

Nem mondom, hogy hű, de tökéletesen sikerült a fotó. Szégyenlem is magam egy kicsit, de sajnos csak egyet készítettem, így hosszas válogatás után erre esett a választásom.

Négy sávot lehet elkülöníteni ha jól megnézzük. (Vagy őszintén, ahogy a Híradóban mondta az ember)

Jobbról balra haladva ezek a következők: Alapozó; homokszórt felület rozsdácskával; foszfátozott, meg mit tudom én milyen polimerfilm, vagy akármilyen gyári, szuper katyvasz; és mellette a jól ismert korrózió.

Magyarázatként közlöm, hogy ez egy szétbontott motorháztető. A szabad rész homokszórva lett, majd alapozót spricceltek rá. Ami ebben a lényeges számunkra, az, hogy jól láthatóan a homokszórás tisztító hatása jóval nagyobb területet érintett, mint az alapozó festés, így a haszna a műveletnek eléggé kérdőjeles.

A másik lényeg az, ami miatt egyáltalán leültem ma ide. Az pedig a rozsda a peremezés alatt. Mi áll a gyári reklámban? "Hegesztés nélkül, merülőfürdős utókezeléssel a hosszú életért." Hát, ja. Csak az az oldat amivel kezelték az elemet, na az nem tudta, hogy ő neki mi a feladata. Már, ha lenne esze, akkor fogalmazhatnék így, de most pusztán csak azt a tényt állapítom meg, hogy a víz még mindig jobban folyik minden felületvédő anyagnál, és ez így is fog maradni mindig is. Ezek a mondatok egyben utalnak arra a témára is, amit az előző posztokban boncolgattam: "azért a víz az úr".

Ennek pusztán az a magyarázata, hogy bármilyen remek anyagot kevernek a vegyészek, az valahogy mindig kevésbé tud kúszni a víznél. Ez egyértelműen összefüggésben van a belső súrlódással, vagyis a viszkozitással, amit hátrányosan befolyásol az oldott anyag tartalom, ami azért van ezekben a "lecsókban", hogy korróziót védjenek. Na, nem ragozom tovább, ez tény. Bármit olvasunk a termék dobozán, szóljon az remek kúszóképességről, és egyebekről, akkor használ valamit, ha úgy tudjuk alkalmazni, hogy a vizet ne engedje be olyan helyekre, ahova ő maga nem tud bejutni. Ezt ettől jobban nem tudom megfogalmazni, remélem ma is közérthető voltam.


2013. december 01. 19:08 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.