Ugrás a fő tartalomra

Ezt eltoltam

A fémiparban dolgozóknál is igen fontos jelentőséggel bír a sajt tolás. Két különböző módszert ismerünk, melyek lényegesen eltérnek egymástól. Az egyik a hideg sajt tolás, ami nem is igazán az, aminek hisszük, hiszen azok a sajtok amik hidegen is tolhatók, nem valódiak. Ezért az úgynevezett tömlős sajttal nem is foglalkoznék, hiszen azt bárki ki tudja nyomni a tömlőn kialakított lyukon keresztül. Viszont a meleg sajt tolás már valódi kihívás. Én a trappista sajtot szeretem melegen tolni, de a most nyilvánosságra került teszt szerint - melyben 10 trappistából egy sem volt az - nehéz a dolgom, ha ilyet szeretnék. A hamisítvány sajtok persze sokkal jobban tolhatók melegen, mert némelyik a hő hatására annyira megfolyósodik, hogy egyenesen kiugrik a kenyérből, mint rugó a sezlonból, nemhogy még tolni kelljen.

Na! Miután jóllaktam, jöhet egy sokkal kevesebb embert érdeklő dolog.

A múltkor leoperált üléstartó sín helyére kellett szerkesztenem egy vasat, melybe merevítő bigyókat kellett alkotni. Hidegen nagy kihívást jelent, mert nagy mértékben kellene az anyagnak nyúlni, és zömülni egyszerre. Ez az eredeti terítékhez képest olyan deformációt okoz, ami már nem csak optikai zavar, így melegítéshez kellett folyamodni. Nem kell túlparázni, és hevíteni a dolgot. Elég, ha csak egy kicsit piros, már mindjárt másképpen viselkedik az anyag.



Lehetett volna teljes szerszámot gyártani, de az nem lett volna költséghatékony, ezért csak maga a merevítő formája készült el. Nyilván, hogy utána kellett egyengetni rendesen, de ez nem volt már annyira vészes.

A leszaggatott régi sín helye mellett ott az új merevítéssel, "ülésakasztóval", az ülés meg remekül szalad rajta, sőt egy kis huncutsággal elértem, hogy 10 centiméterrel hátrább jöjjön.

2014. február 13. 19:24
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »