Ugrás a fő tartalomra

EZ MÁR AZTÁN SOK A TÖBBNÉL!

A napokban gyalázatos támadás érte lelkes népünket. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül, idegen csapatok vonultak be a szerelőaknába, és kiszúrták a féltengely gumiharangját.
Legalábbis a kollégám erre gyanakszik. Egy viszont biztos: Az olaj, olajozottan folyik kifelé a sebességváltóból. Közelebbről megszemlélve az említett területet, kiderült, hogy a frissen, és harmatosan beszerelt alkatrészen egy elegánsnak nem nevezhető, lyukszerű lyuk található. Mivel a kollégám, és istenek partnere megesküszik arra, hogy a fellelhető sérülés nem leledzett beszereléskor a tárgyon, így nyilvánvaló, hogy azt valaki kiszúrta. Én már automatikusan magamra vállalok mindent, mert annak nincs értelme, hogy úgy tegyek mint ők, és azt hajtogassam, "én biztos nem voltam". Tehát ha valami nincs meg, lelkesen jelentkezem, hogy hazaloptam, vagy kutyát hajigáltam vele. Ha valami tönkremegy, az természetesen "én voltam", ha kifogy a benzin, azt is én szívtam ki. Most is mondtam, hogy én szúrtam ki, de ez a csodálatos férfiember átlátott, meg bét a szitán, és nem hitt nekem. - Miért szúrtad volna ki? - tette fel a körmönfont kérdést, amire csak habogni tudtam. Hiába mondtam, hogy a gumiharang értelmetlen dolog, hiszen nem hallatszik messzire a hangja, amikor harangozunk vele, így pusztulnia kell, mint a kacsacsőrű emlősnek, és itt nem Kellemetlen Annára gondolok, mert ő olyan édesen keresi a különbséget az s, és az sz hang közt, hogy inkább őt hallgatnám, mint a Gázpár tesvíreket'.

De a tény, tény marad: ott a lyuk, ahol nem kellene lenni. Ráadásul lefelé mutat, így álló helyben is ereszt. Le venni nem nagy kaland, viszont aszongya a kolléga, hogy lehet, nincs mit tenni a helyére.

Itt már nem bírtam tovább az idegfeszültséget, ezért eltávoztam a vér... akarom mondani, olaj áztatta mezőkről. Annál is inkább, mert az asszony már a harmadik esemest' küldte, hogy ne felejtsem el megnézni azt a magazint, amibe egy nagyon drága konyhai eszközt mellékelnek "20" Forintért. Amikor kértem a kiadványt, az újságos nő úgy nézett rám, mint a egy marslakóra, amin nem is csodálkozom, hiszen amióta vettem a fürdőbe egy akciós, melegfehér fényű kompakt fénycsövet, én is minden este egy zöldesszürke embert látok a tükörben.

- Hot van! - ordított ki a nyíláson, mire én mondtam neki, hogy akkor nyisson ablakot, nehogy megüsse a guta.

Na, mindegy... Hazajöttem, és szereltem egy kicsit a saját korszerű autómat, ami csak harmadik "rúgásra" indul, mint Jani szamara.

Tudtátok, hogy az ilyen fejlett autókat áramtalanítás után újra kell tanítani járni? Három percig alapjáraton zúgatni, aztán meg 1200-őn kettő percig, majd autózni nyóc' kilométert? Azért csak fejlődött a technika kezi'csókolom!

2014. március 06. 20:16

Megjegyzések

  1. Az enyémnek az ablakait kell újra megmutatni hogy vannak. Lehúzni, felizgatni a kapcsolót (4x megnyomni) utána fel, és tartani tíz másodpercig.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.