Gyermekkoromban sem voltam kevésbé kíváncsi, ezért előfordult, hogy az ominózus terméket illetően kérdéseket tettem fel a tőlem tapasztaltabbnak tűnő férfiembereknek. Legtöbbször elzavartak, hogy nem nekem való még ez, meg ráérek még erre, így nem nagyon tudtam meg az engem érdeklő dolgokat. Ha mégis kötélnek állt valaki és válaszolt, azzal sem jutottam előbbre, mert csak valami zavaros történetek kerültek elő a rosszul felrakott valamiről, ami mellett elfolyt a lé, és gyorsabb menetnél átfütyült rajta a szél. Ez még csak a kisebbik rossz volt az elbeszélő szerint, hiszen olyannal is találkozott, aki nagyon megjárta. Eltört amit tartott a cucc, és ha a műanyag fólia nincs, talán még a szemét is kiviszi.
Nos, ezek után nem csoda, ha sokáig nem mertünk hozzányúlni. Mindig kerülgettük, mint macska a forró kását. Csak körbemaszatoltuk a dolgokat, de a mélyére nem hatoltunk, pedig mindannyian tudtuk, hogy úgy lenne igazán jó. Aztán eljött az az idő, amikor már eléggé érettnek éreztük magunkat, és minden különösebb előkészület nélkül vettük elő a szerszámunkat. Ebben az eszközben nem volt semmi különös, hiszen mindenkinél kézügyben van egy csavarhúzó, de bizony a türelmetlenebb fajta szétrobbantotta a szélvédőt a hirtelen feszítéssel, mert az üveg már csak ilyen.
Még tavaly télen is mentem egy festőcimborához a Tatrából kioperálni az ablakokat, mert még a hasmars is rájött, annyira tartott tőle, hogy szétmennek a ritka ablakok. Mondjuk, én is megizzadtam vele, mert rendesen belesült az évek folyamán, ráadásul a körbefestés is beragasztotta. Tizenöt centinként toltam be a gumi alá műanyag lapocskákat, hogy kimozdított helyzetben tartsam az üveget, de végül kijött, és vissza már szerencsére könnyebben ment.
Nem ment viszont könnyen a mostani Volkswagen Karmann Ghia szélvédőzése. Pedig új üveget, és gumitömítést is kapott, viszont ennél az évjáratnál a díszkeret valami lehetetlen módon lett kitalálva. Annak idején, amikor az antracit szürke Karmannt készítettem, már megemlékeztem erről a nyomorult alkotásról, de most ismét az asztalra került. Ilyenkor duplán sújt a sors bennünket. Először a gumi képében jön a büntetés.
A könyv szerint így néz ki a profil metszete. A bal oldal tetejébe akasztandó be a keret, ami csak egy, egy oldalon visszahajtott lemezkampó. Felülre megy az üveg, alulra meg a kaszni, hátulról a behúzó résszel. A valóságban természetesen nem ilyen. Az csak egy dolog, hogy kívülről, belülről nem igazán passzol a lemezfelülethez, de ami szinte lehetetlenné teszi a beszerelést, az a díszrész. Ugyanis nincs meg az ábrán látható hely a lemeznek. Vagyis ott van az, de csak egy vágás formájában. Csavarhúzóval kell felvakarni, hogy alá tudjuk dugni azt a hihetetlenül finom technikájú eszközt, amivel a beépítést kellene végrehajtani.
Itt a beépítési segédlet. Mindenki vonja le a megfelelő következtetést belőle!
Nos, mi már a múltkor sem tudtuk úgy berakni a díszkeretet, hogy az bent is maradjon a karosszériába való behúzásig. Akkor végül is arra jutottunk, hogy a helyén próbálkozunk. Így is lett, ott kínlódtunk vele vagy két napot, mire kisebb áldozatok árán bepréseltük.
Most viszont nagy áldozatot hoztunk, mert a behúzó huzal harminc centi hosszan felszakította a gumit. Én csak fogdmeget játszottam az esetnél, mivel a melegfronton fejlövést szereztem, így nem tudtam koncentrálni egy ilyen nagy figyelmet igénylő munkánál. (Még mielőtt valaki kombinálni kezdene, nem buzikat voltam verni, csak az időjárásra, és azt kísérő fejfájásomra utaltam)
Tehát a kollégám nyüstölte a cuccot, én meg párás tekintettel tartottam a keretet. Ő néha ordított idegében, hogy ne szorítsam annyira, mire én kulturáltan jeleztem, hogy nem szorítom, rossz az egész eljárás. Nos, ennek a birkózásnak lett az a vége, hogy mire elengedtük a keretet, kiderült, hogy nincs a helyén, sőt az a gumifül - aminek tartani kellett volna - akadálytalanul kihúzható, mivel elvált az eredeti helyétől. 75 Euro szevasz! Így mulat egy magyar úr!
Szerencsére volt még egy Gumitömítés a raktárban. Ezzel már kint birkóztunk vagy két órát, aztán elengedtük, és sírva hazamentünk.
Naná, hogy nem hagyott békén a dolog. Elgondolásom szerint azért nem működött az eljárás, mert a madzag kisodorja a gumifült, nem pedig kihúzva vissza engedi a helyére. Tehát egy olyan eszközt kellett gyártanom, ami nem sodorja a jelzett részt. Neki is álltam másnap, és egy rugószálból penderítettem valamit. terveztem én mindent: beakadó-kiemelőt, befeszülő-szorítót, meg gördülő- nyomót. Aztán átmentem kipróbálni, hogy jól áll-e a gumiban a beakadó-kiemelő. Beakasztottam, húztam, nyomtam 3 centimétert. Hát nem bement a helyére. - Hinye az anyád! - mondtam, és minden előzetes konzultáció nélkül, 20 perc alatt beszereltem a keretet.
Hiába cifráztam, végül is csak az alsó része kellett.
A záróelem is szépen bement.
Tehát a leltár: Egyszer négy óra kínlódás, mínusz egy gumitömítés. Másnap: Gondolkodás (egy kicsi) szerszámkészítés fél óra, siker 20 perc.
Volt egy bölcs kínai, aki ismerte más nagy gondolkodó mondásait. Na, ő mondta azt, hogy az okoskodás a tett halála. (ha olvasott is lett volna fordítva mondja, mint Luciferkó az Ember Tragédiájában)
Én meg azt mondom mint apám: "Én szeretem, ha egy okos hülyéskedik, de nem szeretem, ha egy hülye okoskodik."
Bár ez nem tartozott most szorosan ide, csak azért vetettem papírra, (vagy mire) mert nem árt, ha az ember néha gondolkodik, és nem okoskodik, mert ennek a szónak már több a negatív töltöttsége, mint amit régen takarhatott. Az okoskodást meghagyom a nem gyakorlati szakembereknek, akik remekül tudnak ötletelgetni, madzagokat rajzolgatni, aztán meg más szív. Ja, a második nevem Szív' Montand... Meg olyan szép is vagyok, hangom mint a csalogányé...
2014. január 21. 20:39
Nos, ezek után nem csoda, ha sokáig nem mertünk hozzányúlni. Mindig kerülgettük, mint macska a forró kását. Csak körbemaszatoltuk a dolgokat, de a mélyére nem hatoltunk, pedig mindannyian tudtuk, hogy úgy lenne igazán jó. Aztán eljött az az idő, amikor már eléggé érettnek éreztük magunkat, és minden különösebb előkészület nélkül vettük elő a szerszámunkat. Ebben az eszközben nem volt semmi különös, hiszen mindenkinél kézügyben van egy csavarhúzó, de bizony a türelmetlenebb fajta szétrobbantotta a szélvédőt a hirtelen feszítéssel, mert az üveg már csak ilyen.
Még tavaly télen is mentem egy festőcimborához a Tatrából kioperálni az ablakokat, mert még a hasmars is rájött, annyira tartott tőle, hogy szétmennek a ritka ablakok. Mondjuk, én is megizzadtam vele, mert rendesen belesült az évek folyamán, ráadásul a körbefestés is beragasztotta. Tizenöt centinként toltam be a gumi alá műanyag lapocskákat, hogy kimozdított helyzetben tartsam az üveget, de végül kijött, és vissza már szerencsére könnyebben ment.
Nem ment viszont könnyen a mostani Volkswagen Karmann Ghia szélvédőzése. Pedig új üveget, és gumitömítést is kapott, viszont ennél az évjáratnál a díszkeret valami lehetetlen módon lett kitalálva. Annak idején, amikor az antracit szürke Karmannt készítettem, már megemlékeztem erről a nyomorult alkotásról, de most ismét az asztalra került. Ilyenkor duplán sújt a sors bennünket. Először a gumi képében jön a büntetés.
Nos, mi már a múltkor sem tudtuk úgy berakni a díszkeretet, hogy az bent is maradjon a karosszériába való behúzásig. Akkor végül is arra jutottunk, hogy a helyén próbálkozunk. Így is lett, ott kínlódtunk vele vagy két napot, mire kisebb áldozatok árán bepréseltük.
Most viszont nagy áldozatot hoztunk, mert a behúzó huzal harminc centi hosszan felszakította a gumit. Én csak fogdmeget játszottam az esetnél, mivel a melegfronton fejlövést szereztem, így nem tudtam koncentrálni egy ilyen nagy figyelmet igénylő munkánál. (Még mielőtt valaki kombinálni kezdene, nem buzikat voltam verni, csak az időjárásra, és azt kísérő fejfájásomra utaltam)
Tehát a kollégám nyüstölte a cuccot, én meg párás tekintettel tartottam a keretet. Ő néha ordított idegében, hogy ne szorítsam annyira, mire én kulturáltan jeleztem, hogy nem szorítom, rossz az egész eljárás. Nos, ennek a birkózásnak lett az a vége, hogy mire elengedtük a keretet, kiderült, hogy nincs a helyén, sőt az a gumifül - aminek tartani kellett volna - akadálytalanul kihúzható, mivel elvált az eredeti helyétől. 75 Euro szevasz! Így mulat egy magyar úr!
Szerencsére volt még egy Gumitömítés a raktárban. Ezzel már kint birkóztunk vagy két órát, aztán elengedtük, és sírva hazamentünk.
Naná, hogy nem hagyott békén a dolog. Elgondolásom szerint azért nem működött az eljárás, mert a madzag kisodorja a gumifült, nem pedig kihúzva vissza engedi a helyére. Tehát egy olyan eszközt kellett gyártanom, ami nem sodorja a jelzett részt. Neki is álltam másnap, és egy rugószálból penderítettem valamit. terveztem én mindent: beakadó-kiemelőt, befeszülő-szorítót, meg gördülő- nyomót. Aztán átmentem kipróbálni, hogy jól áll-e a gumiban a beakadó-kiemelő. Beakasztottam, húztam, nyomtam 3 centimétert. Hát nem bement a helyére. - Hinye az anyád! - mondtam, és minden előzetes konzultáció nélkül, 20 perc alatt beszereltem a keretet.
Tehát a leltár: Egyszer négy óra kínlódás, mínusz egy gumitömítés. Másnap: Gondolkodás (egy kicsi) szerszámkészítés fél óra, siker 20 perc.
Volt egy bölcs kínai, aki ismerte más nagy gondolkodó mondásait. Na, ő mondta azt, hogy az okoskodás a tett halála. (ha olvasott is lett volna fordítva mondja, mint Luciferkó az Ember Tragédiájában)
Én meg azt mondom mint apám: "Én szeretem, ha egy okos hülyéskedik, de nem szeretem, ha egy hülye okoskodik."
Bár ez nem tartozott most szorosan ide, csak azért vetettem papírra, (vagy mire) mert nem árt, ha az ember néha gondolkodik, és nem okoskodik, mert ennek a szónak már több a negatív töltöttsége, mint amit régen takarhatott. Az okoskodást meghagyom a nem gyakorlati szakembereknek, akik remekül tudnak ötletelgetni, madzagokat rajzolgatni, aztán meg más szív. Ja, a második nevem Szív' Montand... Meg olyan szép is vagyok, hangom mint a csalogányé...
2014. január 21. 20:39
Megjegyzések
Megjegyzés küldése