Bevégeztetett

Ismét eljött a vég.

Innét nézve vége a melónak,

de ha innét nézem akkor is.

Azért, ha nagyon körbenyalom, találok még dolgot rajta. Mindenki jobban jár, ha még ilyenkor fel illesztem az ütközőket, főleg, hogy a hátsót két harmad részben újra kellett gyártanom. Kerestem róla a fényképet, de nem találom, pedig megmernék rá esküdni, hogy lőttem. Szerintem a haldokló fényképelőm elvesztette. Kértem a menedzseremtől új gépet, de aztán rájöttem, hogy senki nem menedzseli a blogomat, így marad a kínlódás.

Azért van itt egy ütköző, bár ez első. Valójában nem az ütközőt fotóztam, hanem a tartó vasat takaró elemet. Ezt arra találták ki, hogy a girhes laposvasakat tüdősebbnek álcázzák. A saját autómra nem tenném fel, mert nevetségesnek tartom, de ez más, ide kell az eredetiség nevében. Sajnos arra kényszerültem, hogy minta nélkül, emlékezetből alakítsam ki.

Csak nagyjából kell becsiszolni, mert festés után ki tudja mennyi plusz anyag lesz még az orr felületén. Szerencsére a hézag kiegyenlítésében segít majd egy kis profilos gumi, ami nem minden esetben olyan, amilyennek kellene lenni. A múltkor is egy merev, vékony vackot adtak, ami felragasztás nélkül meg sem állt a helyén.

Az eredetiség oltárán áldozatul esett az üléstartó sín is. Az előző szakember az újabb típus vasait hegesztette fel, de mi nem vétünk ilyen hibát. Ragaszkodunk az eredeti verzióhoz, pláne, hogy nincs csak keskeny ülésünk. Úgyhogy vas le, másik vas készül és keskenyebb kivitelben lesz feltéve. Szerencsére viszonylag könnyen lejött a régi sín.

Bár furkálgattam le felé, de aztán rájöttem, hogy a szaki 50 százalékos sikerrel hegesztett, vagyis a fele elengedett. Nehéz furatba hegeszteni a rutintalannak. Gyönyörűen körbe lehet rakni úgy a furat peremét, hogy az alatta levő lemezt csak felületesen érinti az ív. Aztán meg majd mutogatja az illető a negyvennél galacsinná gyűrődött autóját, hogy "Gondolod, mennyivel jöttek belém, ha így szétment a kocsi", mint ahogy már elő is fordult.

2014. február 10. 18:02