Meg akartam nézni az alkatrészábrán minek hívják konkrétan ezt a dolgot, ami a váltószerkezet menetirány szerinti elején helyezkedik el, de elfelejtettem. Egy biztos, ez a kulcsa annak, hogy előre, vagy hátra, és, hogy milyen sebességgel haladunk. Ebből következne, hogy kulcs névvel illessük, de aki a szeme után megy, az kilincsnek hívja.
Ez a szerény alkatrész ugyanúgy nem érdekel senkit amíg teszi a dolgát, mint az összes többi, bár hozzátenném, ráadásként ez a holmi szinte örök életű, nem szokott vele gond lenni, maximum egy pár milliméterrel többet kalimpálunk a váltókarral, ha kissé megkopott. Viszont most megtörtént a hihetetlen, valóra vált a rémálom, mint amikor egy régi horrorban koporsók katapultáltak a földből, mert temetőre építkezett a ganaj vállalkozó.
A felújított váltó egyszerűen megragadt hátramenetben, és csak egy jól irányzott pörgőrúgással lehetett kimozdítani a váltókart rögzült helyzetéből. - Hej! - csap ilyenkor mindenki lelkesen a levegőbe, hiszen milyen lélekemelő nagy feladat legyőzése áll ekkor elénk, és ettől ércesedik a tudat, acélosodik a tekintet, keményedik a... az nem.
Mert ám aki kipattint egy ilyen alkatrészt abból az autóból, amit nemrég rakott össze, anélkül, hogy megtébolyodna, az ember a talpán.
Nos, a barátom nem mert kockáztatni, így nekem szólt. "- Most töltöttem fel, légtelenítettem a fékeket, lehet megint szétszedni mindent." - siránkozott. Megsajnáltam, meg már untam is a nyöszörgést, amúgy meg ne gördüljön ki egy férfi ember szeméből a könny, ezért kigörgettem a könnyein, és hozzáfogtam az akcióhoz. Az akciónak az olajvakondok fedőnevet adtam, ezentúl az aktákban csak így lehet utánanézni.
Első lépésben le logikai teniszeztem a lehetséges okokat, vagyis én agyban dolgozok először, mert sok fizikai munkát lehet megspórolni. A tudatlanok ilyenkor szokták megkérdezni, hogy mit bambulok, meg, hogy nem dolgoznék-e? Dehogynem, ugorjunk neki, mert a gondolat a tett halála! Dobjuk be a váltót, mert felújított! Építsük köré az autót, és amikor az utolsó ráncot is kihajtjuk a beltér szőnyegéből, üljünk be, aztán uzsgyi... és nem megyünk sehova, mert nem bírunk váltani.
A váltókar és közvetlen egységeit már kizárta a haver, de én is ránéztem, és sajnos jöhetett a következő szerva a szerelőaknában. Motor kikötés (nem kötéllel, hanem a kapcsolódó egységek lekapcsolása) motor ki, váltó felbontás tartóról, futóműről, és itt meg is állok, mert nem bolondultam meg más logikája alapján kitenni az asztalra.
Lefordítottam helyben:
A fék érintetlen maradt, még a kézifék-huzalt sem kötöttem ki, csak a fékfolyadékot szállító csövek rögzítéseit bontottam fel, mert kellett az a pár milliméter laza.
Levettem a váltópajzsot (akár így is hívhatjuk) és ahol a kilincs kalimpál belül, alapos szemrevételezést tartottam, mert a váltókaron valami sorjás kaparászást éreztem mozgatás közben. 3 rúd van amit ki-be kell mozgatni a megfelelő sebességfokozat kiválasztásához. Ezeknek a bemarásaiban fordul a kilincs a megfelelő rúdhoz akkor, amikor az utastérben a kart oldalirányban lökdössük. Egy kis csorbuláson, és fényesedésen kívül sok látnivaló nem akadt, még egy fehérnemű modell sem bóklászott arra, de ekkor jobban ránéztem az ominózus kilincsre.
Nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, egy falnak támasztott bicikli magasabb, mint ami a földön fekszik. Egy kulcsot is könnyebb hegyével a zárba tolni, mint keresztben. A hegyet is könnyebb megmászni ha lapos... na ez elég lapos volt.
Jól látható, mennyivel szélesebb résbe lehet elfordítani a kart, ha nem derékszögű, mert nem volt az. Hogy hogyan történhetett ilyen torzulás? Nagyon egyszerűen: amikor bent van a váltórúd, (a fényes rész lóg ki a váltóból) akkor még beljebb kell ütni. Elég szállításkor odaverni, máris kész a huncutság. Ennek ellenére én még ilyennel nem találkoztam, de tanúsíthatom a visszahajlítás is igen könnyen ment, tehát ellenkező irányban sem kellett nagy erőhatás.
Ebből az egészből azt a következtetést lehet levonni, hogy mindent többször kell ellenőrizni, mert a kapkodás, az ellenőrzés elmaradása itt is megbosszulja magát.
Na, de legalább aki a bogárszármazékán olajfolyás, vagy kopás miatt kiakarja cserélni azt a perselyt ami ezt a rudat megvezeti, most már tudja, nem kell az egész autót szétszedni, csak a felét.
Eredeti bejegyzés: 2013. június 03. 20:44
Ez a szerény alkatrész ugyanúgy nem érdekel senkit amíg teszi a dolgát, mint az összes többi, bár hozzátenném, ráadásként ez a holmi szinte örök életű, nem szokott vele gond lenni, maximum egy pár milliméterrel többet kalimpálunk a váltókarral, ha kissé megkopott. Viszont most megtörtént a hihetetlen, valóra vált a rémálom, mint amikor egy régi horrorban koporsók katapultáltak a földből, mert temetőre építkezett a ganaj vállalkozó.
A felújított váltó egyszerűen megragadt hátramenetben, és csak egy jól irányzott pörgőrúgással lehetett kimozdítani a váltókart rögzült helyzetéből. - Hej! - csap ilyenkor mindenki lelkesen a levegőbe, hiszen milyen lélekemelő nagy feladat legyőzése áll ekkor elénk, és ettől ércesedik a tudat, acélosodik a tekintet, keményedik a... az nem.
Mert ám aki kipattint egy ilyen alkatrészt abból az autóból, amit nemrég rakott össze, anélkül, hogy megtébolyodna, az ember a talpán.
Nos, a barátom nem mert kockáztatni, így nekem szólt. "- Most töltöttem fel, légtelenítettem a fékeket, lehet megint szétszedni mindent." - siránkozott. Megsajnáltam, meg már untam is a nyöszörgést, amúgy meg ne gördüljön ki egy férfi ember szeméből a könny, ezért kigörgettem a könnyein, és hozzáfogtam az akcióhoz. Az akciónak az olajvakondok fedőnevet adtam, ezentúl az aktákban csak így lehet utánanézni.
Első lépésben le logikai teniszeztem a lehetséges okokat, vagyis én agyban dolgozok először, mert sok fizikai munkát lehet megspórolni. A tudatlanok ilyenkor szokták megkérdezni, hogy mit bambulok, meg, hogy nem dolgoznék-e? Dehogynem, ugorjunk neki, mert a gondolat a tett halála! Dobjuk be a váltót, mert felújított! Építsük köré az autót, és amikor az utolsó ráncot is kihajtjuk a beltér szőnyegéből, üljünk be, aztán uzsgyi... és nem megyünk sehova, mert nem bírunk váltani.
A váltókar és közvetlen egységeit már kizárta a haver, de én is ránéztem, és sajnos jöhetett a következő szerva a szerelőaknában. Motor kikötés (nem kötéllel, hanem a kapcsolódó egységek lekapcsolása) motor ki, váltó felbontás tartóról, futóműről, és itt meg is állok, mert nem bolondultam meg más logikája alapján kitenni az asztalra.
Lefordítottam helyben:
Levettem a váltópajzsot (akár így is hívhatjuk) és ahol a kilincs kalimpál belül, alapos szemrevételezést tartottam, mert a váltókaron valami sorjás kaparászást éreztem mozgatás közben. 3 rúd van amit ki-be kell mozgatni a megfelelő sebességfokozat kiválasztásához. Ezeknek a bemarásaiban fordul a kilincs a megfelelő rúdhoz akkor, amikor az utastérben a kart oldalirányban lökdössük. Egy kis csorbuláson, és fényesedésen kívül sok látnivaló nem akadt, még egy fehérnemű modell sem bóklászott arra, de ekkor jobban ránéztem az ominózus kilincsre.
Nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, egy falnak támasztott bicikli magasabb, mint ami a földön fekszik. Egy kulcsot is könnyebb hegyével a zárba tolni, mint keresztben. A hegyet is könnyebb megmászni ha lapos... na ez elég lapos volt.
Ebből az egészből azt a következtetést lehet levonni, hogy mindent többször kell ellenőrizni, mert a kapkodás, az ellenőrzés elmaradása itt is megbosszulja magát.
Na, de legalább aki a bogárszármazékán olajfolyás, vagy kopás miatt kiakarja cserélni azt a perselyt ami ezt a rudat megvezeti, most már tudja, nem kell az egész autót szétszedni, csak a felét.
Eredeti bejegyzés: 2013. június 03. 20:44
Megjegyzések
Megjegyzés küldése