Ma délelőtt még a magas Tatra küszöbén üldögéltem, és lóbáztam a lábam a mélybe. Össze felé kellene szerelni, erre szétszedem.
Valami szörnyű, köcsögdudaszerű hang hallatszott kormányzáskor, és mindez kánomban. Ráadásul - mint ahogy az erdélyi menyecske mondta - "alul es, felül es".
Az átlagos autókhoz képest furcsaság, hogy a kormánymű a műszerfalban van, és egy érdekes továbbító szerkezeten keresztül jut a hatás a kerekekhez.
Ezzel semmi gond nincs, tökéletes az elgondolás, életvédelmi szempontból nincs is ettől jobb, viszont a kivitelezés kissé végiggondolatlannak tűnik.
Minimális körültekintéssel meglehetett volna előzni azt a problémát, hogy ez az aranyos kis olajos munkahenger megakadályozza a kormánymű kiemelését. Figyeljük meg milyen szépen harmonizálnak az alumínium ívek a szövetbevonatú cső ívével. Láthatóan szépen elfér az egyik a másiktól, de ha nem vesszük le a csövet, nem jön ki a kormánymű. Ha meg véletlenül csövet kell cserélni az is tiszta álom (rém). Amennyiben valaki rögtön megírná, hogy az övéből kiesik, és semmi gondja nincs, akkor neki már nem így van kiképezve a rendszer, vagy több türelme volt megfejteni az univerzum rejtélyét. Persze a munkahengert is le lehetne venni, ha normális kulccsal hozzá lehetne férni a csavarjához. Tudom, Neked a dugókulcs simán rámegy.
Mellesleg csak a pórnép (most itt éreztettem a felsőbbrendűségemet :)) miatt hívom dugókulcsnak, mivel mi az iskolában (ja, oda is jártam... melegedni) cserélhető fejű csavarkulcsnak tanultuk. Az osztályfőnök aki a szakmait is oktatta, tarkón vert a dugókulcsozásért. "Dugóhúzó van fiam, de azt sem azért hívjuk dugónak, mert valahova dugjuk". Persze lehet, hogy elmebolond volt, néha furcsán viselkedett. Azt ordította alkalmanként, hogy "Támadás szamurájok!" Gyanús, nagyon gyanús.
Erről a nevezésről jut eszembe az öreg az üveggyárból: - Add már ide azt a tízes szart! (villáskulcs) Dobd már ide azt a toszást! (körmös csapágylehúzó) Dobd már ide a tripla toszást! (szerintetek?) Vedd már ki a racsnis fost! (racsnis fos:)). Viszont mester volt a szaki.
A kormánymű így csatlakozik a lefelé menő tengelyre... most már. Ugyanis valaki a két laposvasnak kinéző laposvasat ráhúzta a gömbcsuklók házára, meggátolva azokat a tervezett mozgásukban. Az alkatrészrajzból kiderült, hogy a távtartó csövecskék (hármat találtam felül, egyik oldalon kettőt) nagyjából hogyan helyezkednek el, hogy billenni tudjanak a gömbcikkek, de anélkül is nyilvánvaló volt, hogy valami hiányzik. Nehéz lehetett nem felfogni a működési elvet.
Mindegy, legalább kimentem esztergálni, így megtaláltam a sircnit, meg a csőrös nyiszlentyűt (vagy miatökömet) amit valaki eltüntetett az asztalomról.
Eredeti bejegyzés: 2013. július 08. 20:24
Ezzel semmi gond nincs, tökéletes az elgondolás, életvédelmi szempontból nincs is ettől jobb, viszont a kivitelezés kissé végiggondolatlannak tűnik.
Mellesleg csak a pórnép (most itt éreztettem a felsőbbrendűségemet :)) miatt hívom dugókulcsnak, mivel mi az iskolában (ja, oda is jártam... melegedni) cserélhető fejű csavarkulcsnak tanultuk. Az osztályfőnök aki a szakmait is oktatta, tarkón vert a dugókulcsozásért. "Dugóhúzó van fiam, de azt sem azért hívjuk dugónak, mert valahova dugjuk". Persze lehet, hogy elmebolond volt, néha furcsán viselkedett. Azt ordította alkalmanként, hogy "Támadás szamurájok!" Gyanús, nagyon gyanús.
Erről a nevezésről jut eszembe az öreg az üveggyárból: - Add már ide azt a tízes szart! (villáskulcs) Dobd már ide azt a toszást! (körmös csapágylehúzó) Dobd már ide a tripla toszást! (szerintetek?) Vedd már ki a racsnis fost! (racsnis fos:)). Viszont mester volt a szaki.
Eredeti bejegyzés: 2013. július 08. 20:24
Megjegyzések
Megjegyzés küldése