Mint az őrült, úgy rohanunk, hogy időre befejezzük a mostani autót.
Csak, hogy tudjuk, ez volt "a világ legelbaltázottabb autója".
Azóta még elátkozottnak is emlegeti a kollégám, és azt mondta, ha befejezzük, a kutyák fogják az árokban a száját nyalni, úgy berúg. Azért ez róla elképzelhetetlen, de talán a konyhaasztalnál belebólint a levesbe.
Aki követte az eseményeket az tudja, a lakatolás sem volt egyszerű, hiszen legalább 8-10 autóból volt össze berhelve a járgány. Én megpróbáltam emberi idő alatt, odafigyelve felépíteni a kasznit, de voltak körülmények, amik zavartak. Látható a képeken, hogy nem pályaudvar méretű helyen dolgozom, de még szambázni is igen nehéz, mindig beverem a farcsontom a kalapálógépbe. A bal orrnál, majdnem fél méternyi helyem van. Ez arra elég, hogy ha szívinfarktust kapnék, állva halnék meg mint a fák, mert még csak össze sem bírnék csuklani. Hogy miért fontos ezt leírnom? Hát, mert a mérőszalag mellett nagyon fontos barátja a lakatosnak a nikkelezett szemmérték. Márpedig fél méterről csak bandzsítok, de nem látok síkot, ívet, összhangot. Ezen kívül még zavaró tényező volt az is, hogy a kollégám időnként megjelent, mint az óra kakukkja, és közölte: "még 1 heted van; még 3 napod van, aztán mínuszba megyünk".
- Hát hova mennénk mínuszba ember, jön a nyár!
Ezzel is, azzal is foglalkoztam, a kasznit elvitték festeni, úgy, hogy csak azt vettem észre, hogy valami furcsa a műhelyben: - Ja, üres!
Most meg rakjuk össze, és a kolléga hív, hogy feltették az alvázra a gépet, és nagy a baj a bal oldallal. - Ne politizálj! - mondtam neki.
Hát, tényleg érdekes a sárvédő alja.
A nagy rohanásban ezt a részét nem ellenőriztem az előttem dolgozó egyén munkájának, és mivel rá sem bírtam nézni, (szó szerint) elsétáltam a szemre is ordító hiba mellett, tehát nem nyúltam hozzá.
Emlékezünk rá, hogy a felhegesztett javító elemet el kellett fordítanom, mert nem jól tették fel, de az ominózus alsó kitüremkedést - melynek a létrejöttének okát mai napig nem értem - ez a munkálat nem érintette.
A fényezés utáni matatásban az a kellemes, hogy még a vékony gittet is vissza kell csiszolni, így jóval nagyobb területen kell, javítani a fényezést. A fényező kolléga ma pszichológusnál volt, hogy feltudja dolgozni a traumát, de holnap már talán kijavítja.
Ez van kérem. Nem véletlen a kérdés: - Gyors munkát kér, vagy jót?
Hogy 500-600 óra az nem gyors? Mihez? Lufit felfújni, vagy egy rakás szemétből autót készíteni.
Amikor jöttek nekem szembe hátulról, hogy miezehe', akkor csak annyit kérdeztem: Te észrevetted odakint a napfényen, a tréleren, a festőműhelyben amikor két hónapig nyalogatták?
Szerencsére még van a kevert színből, hiszen a tetők, ajtók most fényeződenek, úgyhogy nem világkatasztrófa a történet, de felettébb kellemetlen. Meg is fentem a 9milliéterest, ha valaki rituális öngyilkosságot akar emiatt elkövetni. Persze az Autókereskedőkben soha nem történik ilyesmi... vagy nem olyan hülyék mint én, hogy bevallják.
A kollégám is sebbel, meg lobbal köti be az elektromosságot.
- Miért villog hátul indexeléskor egy lámpa balra, kettő halványan jobbra? - kérdi, de csak morgok, mert tetőt varrok a kabrióra, nem érek rá szórakozni.
Kimegy a műhelyből, én meg szabok, varrok. Fordulok meg, kegyetlenül dől a füst a műszerfalból. Rángatom az akkumulátor negatív saruját mint bolond, nem jön. Gyorsan kulcsért rohannék, amikor szemem sarkából meglátom, hogy a pozitív saru szikrázik, az van csak ráakasztva az egységre.
Minden hülye tudja, hogy a negatív sarut kell levenni, hiszen ha a másikkal kezdünk, akkor a villáskulccsal zárlatolhatunk a pólus, és a kasztni közt, ezért estem ebbe az ostoba hibába, hogy nem a "jó" kábelt cibáltam.
Rögtön eszembe jutott a Jumanji című film majomgyereke: Sürgősen rohant a fejszéért a fészerbe, de az ajtón lakat lógott. Kétségbeesetten kapott fel a földről egy rozsdás fejszét, hogy a lakatot leütve a fejszéhez jusson... Hagyok egy kis időt a történet megemésztéséhez.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 13. 20:36
Azóta még elátkozottnak is emlegeti a kollégám, és azt mondta, ha befejezzük, a kutyák fogják az árokban a száját nyalni, úgy berúg. Azért ez róla elképzelhetetlen, de talán a konyhaasztalnál belebólint a levesbe.
Aki követte az eseményeket az tudja, a lakatolás sem volt egyszerű, hiszen legalább 8-10 autóból volt össze berhelve a járgány. Én megpróbáltam emberi idő alatt, odafigyelve felépíteni a kasznit, de voltak körülmények, amik zavartak. Látható a képeken, hogy nem pályaudvar méretű helyen dolgozom, de még szambázni is igen nehéz, mindig beverem a farcsontom a kalapálógépbe. A bal orrnál, majdnem fél méternyi helyem van. Ez arra elég, hogy ha szívinfarktust kapnék, állva halnék meg mint a fák, mert még csak össze sem bírnék csuklani. Hogy miért fontos ezt leírnom? Hát, mert a mérőszalag mellett nagyon fontos barátja a lakatosnak a nikkelezett szemmérték. Márpedig fél méterről csak bandzsítok, de nem látok síkot, ívet, összhangot. Ezen kívül még zavaró tényező volt az is, hogy a kollégám időnként megjelent, mint az óra kakukkja, és közölte: "még 1 heted van; még 3 napod van, aztán mínuszba megyünk".
- Hát hova mennénk mínuszba ember, jön a nyár!
Ezzel is, azzal is foglalkoztam, a kasznit elvitték festeni, úgy, hogy csak azt vettem észre, hogy valami furcsa a műhelyben: - Ja, üres!
Most meg rakjuk össze, és a kolléga hív, hogy feltették az alvázra a gépet, és nagy a baj a bal oldallal. - Ne politizálj! - mondtam neki.
A nagy rohanásban ezt a részét nem ellenőriztem az előttem dolgozó egyén munkájának, és mivel rá sem bírtam nézni, (szó szerint) elsétáltam a szemre is ordító hiba mellett, tehát nem nyúltam hozzá.
Ez van kérem. Nem véletlen a kérdés: - Gyors munkát kér, vagy jót?
Hogy 500-600 óra az nem gyors? Mihez? Lufit felfújni, vagy egy rakás szemétből autót készíteni.
Amikor jöttek nekem szembe hátulról, hogy miezehe', akkor csak annyit kérdeztem: Te észrevetted odakint a napfényen, a tréleren, a festőműhelyben amikor két hónapig nyalogatták?
Szerencsére még van a kevert színből, hiszen a tetők, ajtók most fényeződenek, úgyhogy nem világkatasztrófa a történet, de felettébb kellemetlen. Meg is fentem a 9milliéterest, ha valaki rituális öngyilkosságot akar emiatt elkövetni. Persze az Autókereskedőkben soha nem történik ilyesmi... vagy nem olyan hülyék mint én, hogy bevallják.
A kollégám is sebbel, meg lobbal köti be az elektromosságot.
- Miért villog hátul indexeléskor egy lámpa balra, kettő halványan jobbra? - kérdi, de csak morgok, mert tetőt varrok a kabrióra, nem érek rá szórakozni.
Kimegy a műhelyből, én meg szabok, varrok. Fordulok meg, kegyetlenül dől a füst a műszerfalból. Rángatom az akkumulátor negatív saruját mint bolond, nem jön. Gyorsan kulcsért rohannék, amikor szemem sarkából meglátom, hogy a pozitív saru szikrázik, az van csak ráakasztva az egységre.
Minden hülye tudja, hogy a negatív sarut kell levenni, hiszen ha a másikkal kezdünk, akkor a villáskulccsal zárlatolhatunk a pólus, és a kasztni közt, ezért estem ebbe az ostoba hibába, hogy nem a "jó" kábelt cibáltam.
Rögtön eszembe jutott a Jumanji című film majomgyereke: Sürgősen rohant a fejszéért a fészerbe, de az ajtón lakat lógott. Kétségbeesetten kapott fel a földről egy rozsdás fejszét, hogy a lakatot leütve a fejszéhez jusson... Hagyok egy kis időt a történet megemésztéséhez.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 13. 20:36
Megjegyzések
Megjegyzés küldése