Ugrás a fő tartalomra

Az olaszok Lepsénynél még megvoltak

A formatervezők nagyjaiként emlegetett olaszok csak tiszteleghetnek a csehszlovák ceruzamágusoknak.

Egyesek szerint a legcsodálatosabb autókat a csizmalakók gyártják, (Ferrari, Maserati, stb) de hova jöhetnek azok a formák egy

Skodához, vagy a csúcshoz,

egy Tatra 613-hoz, mely szintén Italo design, de az i-re a pontot északon tették fel.


(Az érthetőség kedvéért megjegyezném, hogy az én számomra nem Olasz autó az, amit valamelyik stúdió tervezett külföldi megrendelőnek. Némelyiket nyugodtan letagadhatnák, mert saját nemzetüknek nem terveztek volna hasonlót. Néha az az érzésem, hogy a takarítónőnek nem kellett volna mindenhova kulcsot adni, vagy a főnök unokatestvérének fiát sem lenne muszáj munkával ellátni. Nyilvánvalóan a megrendelő igényeit próbálják meg kielégíteni, így születhetnek az olyan autók, amikhez hasonlót addig nem adtak ki a kezükből. Ráadásként a szoci hiánypolitikája véres pecsétet nyom a végtermékre.)

Rossz nyelvek szerint mindent egy Tesla orsós magnóról terveztek át négykerekűre, de hát aki megnéz egy szóban forgó orsóst, az rögtön láthatja, hogy az is a korának megfelelő világszínvonalat képviselt.

Mi ebben a rossz? Na, jó, a viaszosvászon az durva, de a műszaki cuccon nyugodtan lehetne egy Akai felirat, bár ők már akkor talán nem használtak fát, mert japánban abból kevés van.

Nézzünk egy Skodálatos műszeregységet:

Hát hol láthatott az ember még egy ilyen kifinomultan megrajzolt formatervezési kavalkádot. (Nem is csoda, hogy kifinomult hiszen több típusban rajzolgatták újra és újra) Tekintsünk rá az elegánsan balra eldobott 20-ra, majd a jobbra előretolt, jövőbemutató 160-ra. Milyen kecses, ahogy a vonalát megszakítja az üzemanyagszint-jelző origója. Párás szemünk biztosan megakadt a kettő darab kútoszlopot ábrázoló hieroglifán. Nem, nem estek az ismétlés hibájába, csak külön kiemelt helyet kapott az akkoriban extrának számító alacsony üzemanyagszintre figyelmeztető lámpácska. Mennyire snassz lett volna, ha a lencsére pecsételnek ábrát, mint a "fejlettebb" autóknál.

És itt van a Tatra 613 műszerfala. Erről már tényleg csak az istenek nyelvén lehet beszélni. A tojástartóba integrált, más autókban is szolgálatos műszeregységeket megkoronázták egy igazi egyedi darabbal, a középen látható templomablakszerű visszajelző csoporttal. Most őszintén! Hova jöhet ehhez egy BMW embléma? Arról már annyi mindent olvashattunk, a származásától, a formálódásán át, majdnem regényt írtak róla, és erre itt van ez a szerény szocialista remekmű, mely vidámságot vitt a párttitkárokat szállító sofőrök szomorú hétköznapjaiba, karácsonyt varázsolva a Balaton parti várakozások gatyarohasztó hőségébe.

Az előbbi sorok nyilván csak kifigurázásai némely autós újságíró dizájn leírásainak. Az ízlés elég egyedi dolog, ezért változatos dolog az iparművészet. Én személy szerint ugyanilyen furcsának találtam némely Lamborghini,

vagy Lotus műszerfalát, pedig ők nem abban a ligában játszottak, ahol a Tatra.



Mindenkinek köszönöm a képeket, amiket kölcsönloptam, sajnos nekem most nem volt a témához alkalmas anyagom csak ez az egy gondolatébresztő: 



Eredeti bejegyzés: 2013. július 03. 20:39

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.