Ugrás a fő tartalomra

Teknős és kolompár

Hú, te! Olyat láttam, hogy egy hétig egy irányba futsz. Tenyérnyi darab lemezekből összetaknyolt domború karosszériaelem. Olyasmi mint a teknőspáncél, csak a béka tudta mit növeszt, ez a mester aki meg ezt csinálta, nem volt teljesen magánál. Sajnos kép nem készült róla, mert amikor megláttam kómába estem, és csak most ébresztettek fel, az orvosom meg megtiltotta, hogy stresszeljem magam.

Egyszerűen nem értem, miért kell egy viszonylag egyszerű dolgot ilyen ostoba módon kivitelezni, hiszen az első héten az iskolában már lavórt kalapáltunk egy darab lemezből. A közepén kell elkezdeni, csigaházformában haladni kifelé, és csoda lesz belőle, de autóra lavór nem nagyon kell, ezért mutatok egy hirtelen formulát, amivel egy nehezebb elem is viszonylag könnyen legyártható.

Lemez, fatábla, gumikalapács. A lemez sliccelve a gyűrődési zónában (erre majd rájön az ember, hogy hol van, mert ott csúnyul a felület) a fatáblába kis homorúságot kell köszörülni legyezőkoronggal, vagy hasonlóval, a kalapácsot meg ismerjük mire való.

Az egész felületet egyenletesen beleverjük a teknőbe!

Az asztallapra éllel rátartott lemezt finoman, fokozatosan tovább lehet domborítani.


A sliccet összepontozva nagy talpú kalapáccsal egyenletesre ütögetjük a felületet, ha kell, (nagy púp van rajta) kivágunk még belőle, majd összehegesztjük, leköszörüljük, ízlés szerint ízesítve tálaljuk! Egészségünkre!

Eredeti bejegyzés: 2013. március 27. 20:19
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »