Támad a roncsformersz

Néha nagyon traumatikus élmény egy találkozás, ezért ne is keressük fel 20-30 év múlva a régi szerelmünket! Na, de nem személyekről akarok írni, hanem olyan szerkezetekről, amik ostrom alá vették a bázisunkat. Autónak álcázva óvatoskodnak be az erődbe, aztán tessék:

Ilyen vérszívó izé lesz belőle. Az ilyenek tényleg minden életet kiszívnak belőlem, sokszor annyit vakaródzok, mint a tetvesek, és még akkor sem jövök rá, hogy nagy hirtelen, hogyan lehetne ismét autóformát rittyenteni.

Szerencsére az ütközőhöz szinte hozzá sem kell nyúlni, így ahogy van, lehet kidobni.

Elkezdtem kivágdosgatni a roncsolt, vagy rozsdás elemeket az orrból. Egyszer csak berohant a kollégám, rám vetette magát, és lefogott, mert azt hitte, teljesen megőrültem, és feldarabolom az egész halmot.

Ez megint a "mi van a képen" rovat. Aki arra tippel, hogy egy karosszéria, az majdnem eltalálta, mert az lesz, csak még egy kicsit huzatos.

Egy darab rozsdás cső, egy kötélfeszítő, és máris kész a beállító szerszám, amivel belőhettem a tetőoszlop, és az ajtóoszlop távolságát.

Aztán betettem az ajtótávolságot nagyjából megadó profilt, és már fel is dobtam az előre elkészített küszöb belsőt.

Kicsivel később:

Nem, nem így nézett ki műszak végére.

Szóval, egy kicsit később lefényképeztem az új kerekeket, amiket a múltkor hiányoltak.

És még egyszer.

Eredeti bejegyzés: 2013. március 25. 18:22

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott. A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük. A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek. Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Tovább a bejegyzésre »

Autóépítés

Keresés ebben a blogban