Azért ne vegyük túl komolyan a címet, mert ez a művelet is csak annyira könnyű, mint a hűtőbe pakolás egy régi, furcsa találós kérdés szerint, mely így hangzik:
- Hogyan kell a hűtőbe rakni egy zsiráfot?
- ?
- Kinyitod a hűtő ajtaját, berakod a zsiráfot, majd becsukod az ajtót. És hogyan kell betenni egy elefántot?
- ?
- Kinyitod az ajtót, kiveszed a zsiráfot, beteszed az elefántot, és becsukod az ajtót.
Hogyan jön ez a kis állatkert a futóműhöz? Először is, fenn áll a ki-be, de hogyan esete, és felmerül, az „egyáltalán mi van”, kérdés is, mind a két történetnél. Szóval, nekünk is van egy zsiráfunk a régi, bepréselt talpascsapszeg képében, ami ott csücsül a lengőkarban, ezért az új „elefántunk” addig nem megy be a helyére, míg ki nem szedjük a régi lakót.
Vannak olyan szerencsétlen autótulajdonosok, akik lemaradnak eme remek szerelősdiről, mivel nekik csavarral rögzítették az ominózus alkatrészt, és igazán nevetségesen, egy csavarkulcs segítségével oldják meg a problémát. Aztán vagyunk mi, az igazi férfiak, akik valódi szerszámokkal vágunk neki a feladatnak, bár előre tudjuk, pár kilót le fogunk adni, és a hajunkban szaporodni fog az ősz hajszál, de annyi baj legyen, lesz mit mesélni téli estéken, és lehet, még a káromkodási szókincsünk is bővül.
Elő a bunkót (nagy, hosszúnyelű kalapács, nem Géza a kocsmából) ő lesz a főszereplő. Kellenek még különböző méretű csövek, melyekkel meg lehet támasztani úgy a lengőkarokat, hogy beleférjenek a csapszegek amikor kifelé ütjük, és olyanokra is szükség lesz, amikkel beütni tudjuk őket a helyükre. Persze, ha van otthon nagy erejű présgép, akkor nem kell alkalmazni a primitív bunkózást, de nem fogok nagy butaságot mondani, ha azt állítom, kevés háztartásban van erre a célra használható prés, maximum is csak szőlőhöz való áll a pincében, meg az asszony, aki belőlünk nyomja ki a pénzt.
Az alábbiakban egy VW Bogárt kínzunk meg, de a tudás felhasználható más típusoknál is.
Kezdjük a munkát a lengőkarok leszerelésével, mert helyben nem fog menni a csere. A következő lépésben jelölni kell a szerelési irányt (egyezik az autó hossztengelyével), ami általában egy bemunkálás a csapszeg talpában – így kell az újnak is bemenni – majd egy masszív, acél felületre kell helyezni az alátámasztó csövet. Ez igazán nehéz feladat lehet. Nem a cső lerakására gondolok, hanem eleve arra, hogy olyan profilt találjunk, ami megfelelő helyen öleli körbe a lengőkart.
Ugyanis mint látható, előfordulhat, hogy a csapszeg peremén túl már nincs is semmi, amire támaszkodhatnánk, márpedig egy több évtizede egymásba szerelmesedett szerkezeti halmaz szétrobbantásához hatalmas erő kell. Vagyis kellene, ha nagyon erősködni akarnánk, de én nem akarok. Szakítottam már szét 15 tonnás prést hiába. Melegítettem, hűtöttem a dolgokat, hátha a hirtelen hőváltozástól megmozdul valami. Ez a technológia amúgy is veszélyes amatőr szinten, mert nem tudhatjuk, mikor indítunk el valami káros anyagszerkezeti változást, ami akár egy későbbi baleset okozója is lehet.
Tehát ott állunk, ahol a part szakad. Préselni nem tudunk (mert nem) ütni nem tudunk, mert nem áll meg igazán ütéskor a lengőkar, magától meg nem esik szét a dolog, mert akkor jól néznénk ki, milyen futómű lenne az.
Na, de ezért van Doktor Doktorovics Doktorov, hogy segítsen. Lássunk is hozzá!
Távolítsuk el roncsolásos eljárással a gumiharangot, nem kell finomkodni, úgysem kell többé a szétmállott vacak. A képeken egy olyan csapszeg látható, amiről még a kerékdőlést állító excentert is le kell venni.
A csapot köszörűre szerelt vékony vágókoronggal el is csaphatjuk a kúp alatt. (A gyengébbeknek mondom, ha beindítják a köszörűt könnyebb. :)) Most, hogy már kettévettük a dolgot, egyszerűbb a helyzet, bár a szabdosást ki is hagyhatjuk. Ugyanis, ha egyből elkezdjük kifelé verni a csapot, akkor is kijön, de én azért csinálom így, hogy az excenter ne legyen útban, és még véletlenül se sérüljön. (Ja, és nem billeg a csap, miközben püfölöm)
Ha mégis szétvágnánk, csövecskét kell az excenter kúpja alá tenni, egy határozott ütést mérni a csapra, és kész.
Ehhez a manőverhez máskülönben igencsak spéci lehúzó kellett volna, meg jó pár perc erőlködés, hiszen ez is összetud gyógyulni.
Ezen a képen látható a következő támadási felület. Szintén csővel kell alátámasztani a kart, és addig ütni a csapot, míg a visszaperemezéssel rögzített fedéllel együtt kifordul a belső szerkezet. Ha nem megy, akkor a peremezést köszörüléssel kell meggyengíteni.
Fedél, műanyag persely, gömbcsap, mehetnek a szemétbe, vagy vitrinbe, ha múzeumot nyitnánk.
Marad a karban a tulajdonképpeni rákfene, ami még továbbra is ugyanúgy ragaszkodik a helyéhez, mint eddig. Ekkor vesszük elő a 20. század hihetetlen vívmányát, a dekopírfűrészt – vagy ahogy még hivatalosan nevezik – a kiszúrófűrészt, amit a kárpátaljai sváb falvakban, a belorusz vándor kecskepásztorok rezgettyűs bizgentyűnek hívnak. Ezzel a remek szerszámmal, egymással szemben két vágást ejtünk a bepréselt gyűrűbe. Mivel ez az anyag meglepően puha, csak akkor sülhetünk fel, ha valami igazán olcsó lapot használunk. Akinek nincsen gépe, az se essen kétségbe, mert annyi hely van a terepen, hogy sima vasfűrésszel is megoldható az esemény, csak be kell fűzni a gyűrű nútjába a lapot. Nem kell teljesen átvágni a gyűrűt, már előbb engedni fog, minthogy megsértenénk a kart. Ekkor már „könnyűszerrel” kiüthető a cserélendő darab, ha van hozzá megfelelő tüskénk.
Már csak le kell pucolni a vastag rozsdát a fogadó felületről, zsírozni, és bepréselni az új darabot. Ha nincs prés, vagy egy tíztonnás hidraulikus emelő, amit valami közé (hegesztett keret) beékelhetünk az alkatrészünkkel együtt, akkor megint jöhet a bunkó, de óvatosan, odafigyelve, mert a cseredarabot már nem verhetjük szét, az úgy jó, ahogy a dobozból kivettük. Soha ne a csapot kalapáljuk, van az alkatrészen direkt erre a célra (jobban mondva préselésre) kialakított hely, amit közdarab beiktatásával üthetünk. A gumiharangra is különösen érdemes odafigyelni. A minőségi termékeken úgy vannak kiképezve, hogy át kell nekik csusszanni a karon is, de nem árt a csúszásukat elősegíteni valami kencével. Sajna olyan is van, amin túl lóg a gumi a peremen, ezért az beszorulhat. Ezt vagy vissza tudjuk vágni, vagy le kell venni az egészet. Ez igazán kellemetlen, de inkább tegyünk így, minthogy rögtön cserélni kelljen. Itt is érvényes az elkoptatott mondás: az olcsó néha drágább.
Van aki azt mondja, na, így ne dolgozzunk! Csak célszerszámokkal, présgéppel, meg szakműhelyben, szakemberrel csináltassuk meg, és igaza van. A futómű nem játék, ennek ellenére kereket is sokan cserélnek, és láttam is már leesni rosszul rögzítettet. Tehát, mint minden más esetben, csak ésszel, és felelősséggel tessék munkálkodni, más hülyeségéért én sem tudok felelősséget vállalni.
Eredeti bejegyzés: 2013. március 20. 18:21
- Hogyan kell a hűtőbe rakni egy zsiráfot?
- ?
- Kinyitod a hűtő ajtaját, berakod a zsiráfot, majd becsukod az ajtót. És hogyan kell betenni egy elefántot?
- ?
- Kinyitod az ajtót, kiveszed a zsiráfot, beteszed az elefántot, és becsukod az ajtót.
Hogyan jön ez a kis állatkert a futóműhöz? Először is, fenn áll a ki-be, de hogyan esete, és felmerül, az „egyáltalán mi van”, kérdés is, mind a két történetnél. Szóval, nekünk is van egy zsiráfunk a régi, bepréselt talpascsapszeg képében, ami ott csücsül a lengőkarban, ezért az új „elefántunk” addig nem megy be a helyére, míg ki nem szedjük a régi lakót.
Vannak olyan szerencsétlen autótulajdonosok, akik lemaradnak eme remek szerelősdiről, mivel nekik csavarral rögzítették az ominózus alkatrészt, és igazán nevetségesen, egy csavarkulcs segítségével oldják meg a problémát. Aztán vagyunk mi, az igazi férfiak, akik valódi szerszámokkal vágunk neki a feladatnak, bár előre tudjuk, pár kilót le fogunk adni, és a hajunkban szaporodni fog az ősz hajszál, de annyi baj legyen, lesz mit mesélni téli estéken, és lehet, még a káromkodási szókincsünk is bővül.
Elő a bunkót (nagy, hosszúnyelű kalapács, nem Géza a kocsmából) ő lesz a főszereplő. Kellenek még különböző méretű csövek, melyekkel meg lehet támasztani úgy a lengőkarokat, hogy beleférjenek a csapszegek amikor kifelé ütjük, és olyanokra is szükség lesz, amikkel beütni tudjuk őket a helyükre. Persze, ha van otthon nagy erejű présgép, akkor nem kell alkalmazni a primitív bunkózást, de nem fogok nagy butaságot mondani, ha azt állítom, kevés háztartásban van erre a célra használható prés, maximum is csak szőlőhöz való áll a pincében, meg az asszony, aki belőlünk nyomja ki a pénzt.
Az alábbiakban egy VW Bogárt kínzunk meg, de a tudás felhasználható más típusoknál is.
Kezdjük a munkát a lengőkarok leszerelésével, mert helyben nem fog menni a csere. A következő lépésben jelölni kell a szerelési irányt (egyezik az autó hossztengelyével), ami általában egy bemunkálás a csapszeg talpában – így kell az újnak is bemenni – majd egy masszív, acél felületre kell helyezni az alátámasztó csövet. Ez igazán nehéz feladat lehet. Nem a cső lerakására gondolok, hanem eleve arra, hogy olyan profilt találjunk, ami megfelelő helyen öleli körbe a lengőkart.
Tehát ott állunk, ahol a part szakad. Préselni nem tudunk (mert nem) ütni nem tudunk, mert nem áll meg igazán ütéskor a lengőkar, magától meg nem esik szét a dolog, mert akkor jól néznénk ki, milyen futómű lenne az.
Na, de ezért van Doktor Doktorovics Doktorov, hogy segítsen. Lássunk is hozzá!
Távolítsuk el roncsolásos eljárással a gumiharangot, nem kell finomkodni, úgysem kell többé a szétmállott vacak. A képeken egy olyan csapszeg látható, amiről még a kerékdőlést állító excentert is le kell venni.
Ha mégis szétvágnánk, csövecskét kell az excenter kúpja alá tenni, egy határozott ütést mérni a csapra, és kész.
Már csak le kell pucolni a vastag rozsdát a fogadó felületről, zsírozni, és bepréselni az új darabot. Ha nincs prés, vagy egy tíztonnás hidraulikus emelő, amit valami közé (hegesztett keret) beékelhetünk az alkatrészünkkel együtt, akkor megint jöhet a bunkó, de óvatosan, odafigyelve, mert a cseredarabot már nem verhetjük szét, az úgy jó, ahogy a dobozból kivettük. Soha ne a csapot kalapáljuk, van az alkatrészen direkt erre a célra (jobban mondva préselésre) kialakított hely, amit közdarab beiktatásával üthetünk. A gumiharangra is különösen érdemes odafigyelni. A minőségi termékeken úgy vannak kiképezve, hogy át kell nekik csusszanni a karon is, de nem árt a csúszásukat elősegíteni valami kencével. Sajna olyan is van, amin túl lóg a gumi a peremen, ezért az beszorulhat. Ezt vagy vissza tudjuk vágni, vagy le kell venni az egészet. Ez igazán kellemetlen, de inkább tegyünk így, minthogy rögtön cserélni kelljen. Itt is érvényes az elkoptatott mondás: az olcsó néha drágább.
Van aki azt mondja, na, így ne dolgozzunk! Csak célszerszámokkal, présgéppel, meg szakműhelyben, szakemberrel csináltassuk meg, és igaza van. A futómű nem játék, ennek ellenére kereket is sokan cserélnek, és láttam is már leesni rosszul rögzítettet. Tehát, mint minden más esetben, csak ésszel, és felelősséggel tessék munkálkodni, más hülyeségéért én sem tudok felelősséget vállalni.
Eredeti bejegyzés: 2013. március 20. 18:21
Megjegyzések
Megjegyzés küldése