Maradj a fánál!

Főleg a cipész... mármint a kaptafánál. Ez utóbbi kiegészítést olyanoknak tettem, mint a múltkori emberke, aki meglett harmincas létére sem ezt a mondást, sem azt nem ismerte, hogy a suszternak lyukas a cipője.

Most sokan feltehetnék a kérdést, hogy kerül a fa terítékre egy lakatos naplójában, de ha valaki nem pont most kapcsolódik hozzánk, akkor tisztában van vele, én nem csak lakatolok, hanem autót építek, és abban sok minden van, sőt, a régiekben még az az ősi elem is megtalálható, ami nem föld, szél, és tűz, hanem az, amiről mostanáig szövöm a szót.

A Volkswagen Karmann Ghiában olyan a hátsó pad, hogy én szégyellem magam érte, de szinte érthetetlen módon, van akinek tetszik.

Mindez a nemes egyszerűséggel kivitelezett egység fára épül. A nagy baj az vele, hogy nem lehet bele annyi anyagot tenni, mint nagyapám foteljébe, ezért a vékony keresztmetszethez valami szívós fa kell. A szívós fa nem olyan, ami egy hordó vizet kiszív, nem erre gondoltam, hanem olyanra, amibe a szög is kezicsókolomot' köszönve megy be. A kőrisfa pont megfelel a célnak, és az is jó benne, hogy ezt a remek fát pont olyan könnyű beszerezni a tüzépen, mint a szantálfát. Aki már próbált ilyesmit vásárolni, az tudja miről beszélek. Pár kört kell addig szaladni, míg a megfelelő anyaghoz hozzájutunk. Legegyszerűbb, ha fogjuk a kalapunk, és egy rigófüttyös hajnalon kiballagunk az erdőbe, és kifektetünk egy pár fát. Ez után bevisszük a fűrészmalomba a laza 70-80 centiméter törzs átmérőjű vesszőcskéket, és felcsapatjuk 3 col vastagra. Ez a méret általában megfelel az autó favázak építéséhez is, nem csak az ilyen fapados melókhoz, mint amiről most beszélnék, ha végre oda lyukadnék. Persze felhasználás előtt szárítani kell a fát, mert nyersen vetemedik, reped. Volt szerencsém olyan anyaghoz, amivel igencsak kellemetlen volt dolgozni, mert átható istállótrágya szagot árasztott magából, ugyanis az ősi módszer szerint tartósították a gerendákat, vagyis híg trágyalében áztatták.

Ezek után máris szállhat a forgács, zúghat a szalagfűrész, amivel megfelelő méretre szabom az anyagot. Felsőmaróval nagyolom ki a hirtelen csapolásokat, majd tovább illesztve ragasztom össze a darabokat. Nagyon nem erőltetem meg magam, mert nem kell szépnek lenni, nem tulipános láda lesz belőle.

A háttámla lapjába remekül passzol a sárga farostlemez, amit a kollégáék nappali szekrényéről feszegettem le egy óvatlan pillanatban. Úgysem veszik észre, mert takarják a könyvek, amiket nem nagyon mozdítanak, csak azért vannak, hogy lenyomják a bútort, mert üresen nagyon ugrált, amikor elment egy kamion a ház előtti úton. Na, ez mind nem igaz, de a lényeg az, hogy valóban újra hasznosított anyag került beépítésre, amit majd szintén elfed a kárpit. Szóval ennyi felesleges szót írtam le egy ilyen semmi munkáért, ami azért két napig készült, mert valóban a gerendából indultam ki.

Mindezt azért adtam ki magamból, mert ha valaki ránéz a két nyomorult deszkára, azt gondolhatná, talán nincs is benne meló. De van! Bizony ez sincs ingyen, csak a megfelelő szöveg kell hozzá, amivel indokolni tudjuk, miért annyi az annyi.

Mint amikor egy tébolyodott pillanatomban bementem a tüzépre, ahol szimpatikus hasábokban állt a kandallóba való tűzifa. Majdnem megrogytam az ütés alatt, amit gyomorra vitt be a tulajdonos az árközlésével. - Hámé' annyi? - feszegettem a témát. - Nem tudom olcsóbban adni, nem azért alkalmazok faipari szakmunkásokat a hasogatáshoz, hogy ingyen mérjem. - mondta teljesen komoly arccal a főnök.

Elképzeltem, amint a faipari szakmunkások diplomájukkal a zsebükben, tolómérővel leveszik a tőkék méretét, majd szuper számítógépen szoftvert futtatva, kikalkulálják a megfelelő hasítási szöget, és elindítják a korszerű CNC hasítót. Hát tényleg nem kérhettem ócsójé' a fát ezek után, de úgy néz ki, más sem kérte, mert tavasszal már másé volt a cég.

Eredeti bejegyzés: 2013. február 05. 19:32