Tavasszal megszaporodnak az autókiállítások, mint kutya szőrében a bolha. A napok óta tartó médiakampány mely látogatásra buzdított, eszembe juttatta eddigi tapasztalataimat. Bár a kiállítási reprezentációs figura a kollégám, akinek nem szabta még át az arcát motorbaleset mint nekem (most jut eszembe, neki meg egy alacsonyan szálló kurbli verte ki két fogát, de ő még mindig jobban fest, ha nem nyitja ki a száját), de azért nálam is lecsapódott egy-két történet.
A magyar szervezési technika szerint, felajánlják a kiállítási lehetőséget, mely nagyon szuper, ha cég vagy, hiszen munkát hozhat, de ha magánemberként rendelkezünk egy valamire való négykerekűvel, már más a helyzet. Egó fényezés, szerepelni vágyás céljára megfelel, bár vannak akik azt mondják, hogy egyszerűen hülye az, aki másnak kaparja ki a gesztenyét. Ugyanis mindenkinek saját magának kell szállítani a járművet, és ez egy muzeális gépjármű esetében nem kis költség, kockázat is van benne, viszont cserébe kap az illető vagy öt darab belépőt, hogy a saját maga, és más balga által biztosított kiállítási tárgyakat megtekinthesse. Amennyiben jövő évben a szervező többszörös megkeresésére sem akar még egyszer kiköltekezni a páciens a szereplés kedvéért, akkor még ráadásként le is hordja őt a biznicmen', hogy majd máskor jól megnézheti magát.
Akkor most tekintsük meg a külföldi módit: A szervező megkeresi az alanyt. Egy kis kiállítás egy magángarázsban (azért nem sufni). Állja az összes szállítási költséget, fizeti a szállást (3 csillag), a megnyitón díszhely, kaja-pija'...
Na, ja, a kaja... Ekkora adagot adtak, de mivel némi bor, meg a pár kortynyi pezsgő marta a gyomrom, a konyha kijáratába pozicionáltam magam, és elgáncsoltam a pincért több adagért.
A kiállítás megpróbálta összeszedni az összes anyaországon kívül gyártott Tatrát. Elég pofás kis anyag gyűlt össze.
Amikor odaértünk a kollégám váltott egy pár szót a milliárdos tulajjal, majd izgatottan fordult hozzám: - Itt volt Jay Leno!
- Juhé! Mikor? Hol? - kérdeztem felvillanyozva.
- Két hónapja.
- Ja, akkor már ne szaladjak utána autogramot kérni...
Persze nem úsztam meg munka nélkül.
Ezt az autót méreteztem fél nap, mert ehhez hasonló fog készülni hamarosan, vagy soha napján, ahogy néha mennek a dolgok.
A bronz manus kint üldögélt, de mi bent ebédeltünk egy másik gyűjtővel, meg a helyi Winkler Róberttel, aki kedves fickó volt, mindig maga elé tessékelt és nyitogatta az ajtókat nekem. Nem tudtam hova tenni ezt az udvariassági formulát.
Arra gondoltam, hogy nagyon, nagyon, szóval nagyon szimpatikus vagyok a kis cuki kopasznak, de én kissé ó divatúan, a másik nemhez vonzódok, bár jobban szeretem az igent.
A lényeg viszont az, hogy ez ám nem akármilyen étterem. Egy sörfőzde volt valamikor, de arra sertepertélt egy Zeppelin, és azóta valami elit hellyé vedlette magát. Az ottani jól szituáltak képesek kiautózni a mező közepére ezért, és teszik ezt olyan mértékben, hogy szinte lehetetlen a parkolóban, majd bent is helyet találni. A termek szűkek, a pincér hátba veregetős, jópofa, de a kolbász káposztával, rozskenyérrel, meg a két liter sör... amit valaki ivott, az tuti volt.
A megnyitó után már robogtunk is egy sporttárshoz, hogy felvegyünk nála egy kasznit.
Sajnos betelt a memóriakártyám, így csak szóban tudom átadni képek helyett a vizuális élményt:
Egy német mézeskalácsfaluba mentünk. persze csak az utca front volt kiglancolva, az udvar felől koszlottabb volt a vakolat, és a cserép sem volt olyan retró, de nem ez volt a legjobb. A megsárgult, 1980 évi meztelen nős naptárból és egyéb plakátokból ítélve - az istállóból ahol a műhely volt - nem ma költöztek ki a lovak. A széna padláson viszont ropogós szalmából kellett kibányászni a kocsiajtókat. Mennyit ér egy eredeti 30-40 éves szalmakupac? És ez még csak a bemelegítés volt a gyönyörű, hófehér bőrkárpitos, püspöklila Volkswagen Golf kabrióhoz. Ritka ízléstelen összeállítás, de ment a gusztustalanul makulátlan településhez.
Ezen undorító környezetből egy másik undorító helységbe mentünk, egy másik szakihoz.
Persze én nem ilyen szép időben voltam.
Nyár volt, de olyan hideg, hogy még egy macskát is magamra csavartam, pedig tartok a bolháktól.
Nem is aludtunk ott, mert egy fűtetlen lakókocsit kínáltak fel, a szobák meg nem voltak olcsók. Így a lovak közé csaptunk, és száguldottunk a szerelvénnyel ezerrel.
Éppen az anyósülésen álmodtam magam a pálmafák alá, amikor a kollégám felordított: - Láttad?
Hámár hogyne. Felpillantottam, és az autópályán két, hipersebességgel távolodó, kis vörös pontot láttam egy vízfüggöny mögött. Mint kiderült, Ferrarit gyilkolt volna egy Porsche, de a végeredményt nem tudhattuk meg a kerekeik által felcuppantott esőfüggöny miatt. Kollégám belelkesedett és utánuk iramodott. Adott a dieselünknek egy kis lecsót, mire hajmeresztő sebességgel kezdtünk mi is leereszkedni a lejtőn. Egy idő után bevillant a Csillagok háborújának bevezető részének a második epizódjának, a harmadik előzmény, negyedik epizódjából a fogatos jelenet. Hátra néztem az utánfutóra kötözött kasznira, mely már lebegni látszott. Úgy tűnt, már nem mi húzzuk, hanem az tol minket. Mivel már megettem a kenyerem javát, nem nagyon érdekelne, hogy megpusztulok, de a gyerekeket sajnálnám magukra hagyni - a kutyámról nem is beszélve - ezért átszóltam a sofőrnek: - Te! Ha kiszakad a futó alól a kerék mint a múltkor, akkor úgy odaverjük magunkat, hogy nem csak mi döglünk meg, de az erdőt is újra kell telepíteni kétszáz méteres körben.
Ez hatott a csávónál, mert nagy környezetvédő, a fáradtolajat is csak két nap wellness pihentetés után dobja ki, így lassítottunk, de azért hazaértünk.
Eredeti bejegyzés: 2013. március 15. 21:55
A magyar szervezési technika szerint, felajánlják a kiállítási lehetőséget, mely nagyon szuper, ha cég vagy, hiszen munkát hozhat, de ha magánemberként rendelkezünk egy valamire való négykerekűvel, már más a helyzet. Egó fényezés, szerepelni vágyás céljára megfelel, bár vannak akik azt mondják, hogy egyszerűen hülye az, aki másnak kaparja ki a gesztenyét. Ugyanis mindenkinek saját magának kell szállítani a járművet, és ez egy muzeális gépjármű esetében nem kis költség, kockázat is van benne, viszont cserébe kap az illető vagy öt darab belépőt, hogy a saját maga, és más balga által biztosított kiállítási tárgyakat megtekinthesse. Amennyiben jövő évben a szervező többszörös megkeresésére sem akar még egyszer kiköltekezni a páciens a szereplés kedvéért, akkor még ráadásként le is hordja őt a biznicmen', hogy majd máskor jól megnézheti magát.
Akkor most tekintsük meg a külföldi módit: A szervező megkeresi az alanyt. Egy kis kiállítás egy magángarázsban (azért nem sufni). Állja az összes szállítási költséget, fizeti a szállást (3 csillag), a megnyitón díszhely, kaja-pija'...
Amikor odaértünk a kollégám váltott egy pár szót a milliárdos tulajjal, majd izgatottan fordult hozzám: - Itt volt Jay Leno!
- Juhé! Mikor? Hol? - kérdeztem felvillanyozva.
- Két hónapja.
- Ja, akkor már ne szaladjak utána autogramot kérni...
 |
| Magyarok díszhelyen |
Persze nem úsztam meg munka nélkül.
Arra gondoltam, hogy nagyon, nagyon, szóval nagyon szimpatikus vagyok a kis cuki kopasznak, de én kissé ó divatúan, a másik nemhez vonzódok, bár jobban szeretem az igent.
A lényeg viszont az, hogy ez ám nem akármilyen étterem. Egy sörfőzde volt valamikor, de arra sertepertélt egy Zeppelin, és azóta valami elit hellyé vedlette magát. Az ottani jól szituáltak képesek kiautózni a mező közepére ezért, és teszik ezt olyan mértékben, hogy szinte lehetetlen a parkolóban, majd bent is helyet találni. A termek szűkek, a pincér hátba veregetős, jópofa, de a kolbász káposztával, rozskenyérrel, meg a két liter sör... amit valaki ivott, az tuti volt.
A megnyitó után már robogtunk is egy sporttárshoz, hogy felvegyünk nála egy kasznit.
Sajnos betelt a memóriakártyám, így csak szóban tudom átadni képek helyett a vizuális élményt:
Egy német mézeskalácsfaluba mentünk. persze csak az utca front volt kiglancolva, az udvar felől koszlottabb volt a vakolat, és a cserép sem volt olyan retró, de nem ez volt a legjobb. A megsárgult, 1980 évi meztelen nős naptárból és egyéb plakátokból ítélve - az istállóból ahol a műhely volt - nem ma költöztek ki a lovak. A széna padláson viszont ropogós szalmából kellett kibányászni a kocsiajtókat. Mennyit ér egy eredeti 30-40 éves szalmakupac? És ez még csak a bemelegítés volt a gyönyörű, hófehér bőrkárpitos, püspöklila Volkswagen Golf kabrióhoz. Ritka ízléstelen összeállítás, de ment a gusztustalanul makulátlan településhez.
Ezen undorító környezetből egy másik undorító helységbe mentünk, egy másik szakihoz.
 |
| Sípályák, meg tó, undorító. |
Persze én nem ilyen szép időben voltam.
Nyár volt, de olyan hideg, hogy még egy macskát is magamra csavartam, pedig tartok a bolháktól.
Nem is aludtunk ott, mert egy fűtetlen lakókocsit kínáltak fel, a szobák meg nem voltak olcsók. Így a lovak közé csaptunk, és száguldottunk a szerelvénnyel ezerrel.
Éppen az anyósülésen álmodtam magam a pálmafák alá, amikor a kollégám felordított: - Láttad?
Hámár hogyne. Felpillantottam, és az autópályán két, hipersebességgel távolodó, kis vörös pontot láttam egy vízfüggöny mögött. Mint kiderült, Ferrarit gyilkolt volna egy Porsche, de a végeredményt nem tudhattuk meg a kerekeik által felcuppantott esőfüggöny miatt. Kollégám belelkesedett és utánuk iramodott. Adott a dieselünknek egy kis lecsót, mire hajmeresztő sebességgel kezdtünk mi is leereszkedni a lejtőn. Egy idő után bevillant a Csillagok háborújának bevezető részének a második epizódjának, a harmadik előzmény, negyedik epizódjából a fogatos jelenet. Hátra néztem az utánfutóra kötözött kasznira, mely már lebegni látszott. Úgy tűnt, már nem mi húzzuk, hanem az tol minket. Mivel már megettem a kenyerem javát, nem nagyon érdekelne, hogy megpusztulok, de a gyerekeket sajnálnám magukra hagyni - a kutyámról nem is beszélve - ezért átszóltam a sofőrnek: - Te! Ha kiszakad a futó alól a kerék mint a múltkor, akkor úgy odaverjük magunkat, hogy nem csak mi döglünk meg, de az erdőt is újra kell telepíteni kétszáz méteres körben.
Ez hatott a csávónál, mert nagy környezetvédő, a fáradtolajat is csak két nap wellness pihentetés után dobja ki, így lassítottunk, de azért hazaértünk.
Eredeti bejegyzés: 2013. március 15. 21:55
Megjegyzések
Megjegyzés küldése